Bár Ukrajnához hasonlóan az utóbbi években sokszor Belarusz is szálka volt Oroszország szemében, mára már egyértelműen rákényszerítette akaratát Minszkre Moszkva. Ennek legegyértelműbb jeleként Belaruszban közös orosz–belarusz hadgyakorlatra került sor az elmúlt hetekben, majd Minszk lehetővé tette, hogy a területéről vonuljanak be orosz csapatok Ukrajnába.
Belarusz sokáig hintapolitikát folytatott: sokszor engedményeket tettek az oroszoknak, máskor szankciókat vezettek be velük szemben, közben uniós vezetőket, illetve 2020-ban az amerikai külügyminisztert is vendégül látták Minszkben
– elevenítette fel a kétoldalú kapcsolatok történetét Gönczi Róbert, a térség szakértője, a Migrációkutató Intézet munkatársa. A 2020 augusztusában megtartott belarusz elnökválasztás azonban végképp megpecsételte Belarusz és a kelet-európai országot 1994 óta vezető Aljakszandr Lukasenka sorsát. A sokadjára választási csalással megvádolt Lukasenka – aki a hivatalos eredmények szerint a szavazatok 80 százalékát érte el – kőkeményen lecsapott a hónapokig tartó tüntetések résztvevőire, több mit harmincötezer embert vettek őrizetbe, a rendőrök ezreket bántalmaztak, az ellenzéki politikusok közül többen külföldre menekültek. Az Európai Unió külügyi szolgálatának napokban kiadott közleménye szerint most is 1040 embert tartanak fogva politikai okokból.
Vlagyimir Putyin azért indított háborút, mert nagyon fél, hogy a demokráciát és a szabadságot célzó ukrajnai és belarusz mozgalmak veszélybe sodorják rendszerét
– fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét csütörtökön a német ellenzéki Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnök-frakcióvezetője, Friedrich Merz.
Az európai uniós büntetőintézkedések nyomán Belarusz 2020-tól újra elszigetelődött, a Nyugaton kegyvesztett Lukasenkára pedig ismét ráaggatták az „Európa utolsó diktátora” jelzőt. Az ellenségeskedés legnyilvánvalóbb jele a tavaly nyáron kezdődött migrációs válság, amelynek során Belarusz a Közel-Keletről szállíttatott bevándorlókat Minszkbe, majd irányította őket a szomszédos uniós tagállamok határaihoz. Lukasenka pedig a héten – még az orosz inváziót megelőzően – azt üzente a kijevi vezetésnek, hogy fordítson hátat a „tengerentúli gazdáknak”, akik szerinte nem hoznak szerencsét az ukrán népnek.
Az Oroszországtól gazdaságilag függővé vált Belaruszban a most vasárnap sorra kerülő alkotmánymódosítási népszavazás tovább növelheti Moszkva befolyását. Az elnök és a parlament mandátumának módosítására is kiterjedő referendum következtében ugyanis megszűnne Belarusz katonai semlegessége és atomfegyvermentes státusa, vagyis még évekig az országban maradhat az ott tartózkodó harmincezer orosz katona, Lukasenka pedig korábban felajánlotta, hogy országa területén állomásoztatna orosz atomfegyvereket, amennyiben a NATO a saját nukleáris fegyverzetét Kelet-Európába telepítené.
A korábbi orosz elnök, Borisz Jelcin és Lukasenka által 1994-ben aláírt államuniós szerződés értelmében a két ország egy állandó, egyre erőteljesebb integrációra törekszik, melynek kimondott végső célja a két ország egyesülése
– emlékeztetett Gönczi Róbert. Bár Lukasenka az utóbbi években ódzkodott ennek a megvalósulásától, könnyen lehet, hogy a jelenlegi geopolitikai körülmények között reális forgatókönyvvé válik az egyesülés. – Bármi történjék is Ukrajnában, a belarusz fordulat hatalmas siker Putyinnak a Nyugattal folytatott háborújában. Oroszország a csapatok telepítésével jelentős kihívás elé állítja a NATO-t, amely kezességet vállalt, hogy megvédi a Baltikumot. Belarusz ugyanis három NATO-tagállammal szomszédos – értékeli a helyzetet a The Atlantic amerikai magazin.
Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Aljakszandr Lukasenka belarusz államfő tárgyal a moszkvai Kremlben 2022. február 18-án. (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/Pool/Mihail Klimentyev)
Orosz–ukrán háború
