Az eljárás fájdalmas volt, érzéstelenítés nélkül. Napokig véreztem. Három hónapon át az ágyat nyomtam, még a vizelés is problémát okozott – idézte fel az ENSZ-nek nemi szerve csonkításának történetét a szomáliai Hamila. Szenvedései azonban még korántsem értek véget. Felnőtt korában a menstruációval is meggyűlt a baja, később házasként a szex gyönyört nem, csak fájdalmat okozott. Az ötvenéves nő mára öt fiú és öt leány édesanyja, pedig minden szülésnél napokon át, kínok közepette, életét kockáztatva vajúdott.
És mindezek után mégis hagyta, hogy az első lányának nemi szervét ugyanúgy megcsonkítsák.
Hamila története csak egy a sok közül, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint világszerte kétszázmillió nő nemi szervét csonkították meg. A beavatkozás harminc országban, többségében Afrikában elterjedt, de a Közel-Keleten, Ázsiában, sőt a bevándorlók között nyugati államokban is előfordul. Szomáliában, Dzsibutiban, Guineában és Maliban például a felmérések szerint a nők kilencven százaléka esett át a beavatkozáson.
Európában hatszázezren válhattak női körülmetélés áldozatává, és további 120 ezer leány fenyegetett.
A gyakorlat főként az afrikai bevándorlók között megszokott, így leginkább azok az államok érintettek, ahol nagyobb lélekszámú közösségeik élnek. Élen jár Nagy-Britannia, ahol 137 ezerre, és Franciaország, ahol 125 ezerre teszik a megcsonkított nők számát.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága arra figyelmeztetett, hogy migránsként további húszezer olyan nő érkezhet a kontinensre, aki már elszenvedte a műveletet.
Európában a csonkítás természetesen illegális, a kihívást inkább az jelenti, hogy a hatóságok tudomására sem jutnak a történtek.
A „műtétet” általában család idősebb női tagjai hajtják végre, egy hétköznapi pengével, jellemzően a lányok 15 éves koráig, de sokszor már csecsemőként, így az áldozatnak esélye sincs jelenteni, hogy mi történt vele.
A riasztó számok ellenére az Egyesült Királyságban például 2019-ig kellett várni az első ítéletre. Akkor egy ugandai nőt találtak bűnösnek, amiért hároméves kislánya nemi szervét vagdosta össze. Erre is csak úgy derült fény, hogy mikor gyermeke rengeteg vért veszített, az anya megijedt, és kórházba sietett vele, azzal a történettel, hogy „valami fémre esett, mikor a kekszért nyújtózkodott”.
Az ENSZ célkitűzései között szerepel, hogy 2030-ra teljesen megszüntessék a kegyetlen szokást. A nők nemi szervének megcsonkítása elleni nemzetközi világnapon, február 6-án azonban rámutattak, hogy a koronavírus-járvány ezt is hátráltatta: egyrészt mert a bezárt iskolák miatt hiányzott a felvilágosítás, másrészt, mert a korlátozások miatt az előadóik sem tudták járni a terepet. Ezért úgy számolnak, hogy a következő tíz évben újabb kétmillió nőt csonkíthatnak meg.
Szexuális ellenőrzés. A női nemi szerv megcsonkításának szükségességét változatos okokkal magyarázzák. Egy szomáliai felmérésben a megkérdezettek 72 százaléka a vallást hozta fel, és a gyakorlat főként – de egyáltalán nem kizárólag – a muszlimok között elterjedt, pedig a Koránban nem esik szó róla. Ugyanakkor a művelet inkább a női szexualitás ellenőrzésének a jelképe. Mivel a beavatkozás után a szex fájdalmas, nem kívánt, így ezzel „biztosítják” a nő tisztaságát, illetve házasság után a hűségét. Egyes társadalmakban a csonkítás hagyomány, a felnőtté válás rítusa, annak a bizonyítéka, hogy a leány eladó sorba került. Ezért aztán azok a nők, akik nem estek át a beavatkozáson, tisztátalanoknak, egészségtelennek számítanak, akivel nem állnak szóba a férfiak.
Borítókép: Tüntetés a női nemi szervek csonkítása ellen Párizsban. (Fotó: Albert Bouxou/Avenir Pictures/Abacapress.com)
