Alig egy héttel Orbán Viktor miniszterelnök moszkvai látogatása után hétfőn Emmanuel Macront fogadja hivatalában Vlagyimir Putyin, hogy megtárgyalják a NATO-tagállamok és Oroszország között egyre több feszültséget generáló ukrajnai helyzetet. Az EU Tanács soros elnökségét betöltő Franciaország elnökének vizitjét Moszkva fontosnak tarta, legalábbis Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint, és hasonlóképp vélekedik a franica fél is, Macron ugyanis a Journal de Dimanche című francia hetilapnak adott interjújában a látogatást megelőzően hangsúlyozta:
mindig is igyekezett mély párbeszédet folytatni orosz kollégájával.
A két államfő között egyébként rendszeressé vált az eszmecsere az elmúlt hetekben: január 28-án és 31-én, illetve múlt héten is telefonon egyeztettek az orosz–ukrán krízisről és a Moszkva által a Nyugatnak tett biztonsági ajánlatokról. Utolsó személyes találkozójukra azonban a világjárvány kitörése előtt, 2019 decemberében került sor Párizsban, amikor Macron meghívására az orosz elnökön kívül Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és a hivatalából azóta távozó Angela Merkel volt német kancellár is a francia fővárosba látogatott a kelet-ukrajnai helyzet rendezésének előmozdítása érdekében. Angela Merkel hivatali ideje alatt végig rendkívül fontos szerepet töltött be az Európai Unió és Oroszország közötti konfliktusok elsimításában; nem véletlen, hogya nemzetközi sajtó jelentős része úgy értékelte Macron moszkvai vizitjét, mint aki
igyekszik betölteni az oroszul egyébként folyékonyan beszélő Merkel által maga után hagyott űrt azáltal, hogy megpróbálja deeszkalálni a nemzetközi sajtóban borúsabbnál borúsabb forgatókönyvekkel jellemzett kapcsolatokat Moszkva és a Nyugat között.
Ez a szerepvállalás tükröződik vissza a francia államfő Journal de Dimanche-nak adott interjújából is, amelyből kiderült: Macron abban a szellemben ment Moszkvába, hogy megpróbáljon „válaszokat építeni a vészhelyzetre”, illetve elmozdulni egy olyan új rend felé, amely „az államok szuverén egyenlőségének sarkalatos elvén alapul”. A lapnak azzal érvelt, hogy Putyin végső célja nem a hódítás.