Az akkori holland kormány és katonai vezetés szándékosan tűrte, hogy az Indonéz Köztársaság 1945–1949 közötti függetlenségi háborújában a birodalmi hadsereg rendszerszintű és szélsőséges erőszakot alkalmazzon az indonéz lakosok ellen – állítják a „Függetlenség, dekolonizálás, erőszak és háború Indonéziában” című nemrégiben megjelent tanulmány szerzői. A háborús bűnöket először 1969-ben tárták fel, Hollandia akkor még arról beszélt, a hadsereg részéről csupán „túlkapások” voltak a konfliktusban annak érdekében, hogy visszaszerezzék az irányítást a gyarmat felett. A napokban azonban Mark Rutte kormányfő őszinte bocsánatkérését fejezte ki Indonézia népének a hollandok által elkövetett erőszakért.
– A holland kormány támogatja a kutatás eredményeit, szembe kell néznünk a szégyenletes tényekkel
– fogalmazott a miniszterelnök, aki a korábbi kormányok nevében is szólt, amelyek nem akarták elismerni a holland katonák tetteit.
A kutatók megállapították, hogy a holland fegyveres erők gyakran és szervezetten szélsőséges erőszakot alkalmaztak: bántalmazás és kínzás, embertelen körülmények közötti fogvatartás, házak és falvak felgyújtása, javak és élelmiszerek ellopása és megsemmisítése, aránytalan légitámadások, valamint gyakran önkényes tömeges letartóztatások és internálások formájában. A szakértők szerint nem volt ritka az sem, hogy bírósági tárgyalás nélkül hajtottak végre kivégzéseket. A kutatás arra mutat rá, a politikusok és a köztisztviselők is tudtak a szélsőséges erőszak alkalmazásáról, amelyet igyekeztek büntetlenül hagyni és eltitkolni. Az indonéz lakosok elleni durva erőszak hátterében az állt, hogy Hollandia mindenáron le akarta győzni az 1945-ben függetlenségét kikiáltó Indonéz Köztársaságot, és ennek érdekében szinte bármire hajlandó volt. A szabadságharc során mintegy százezer indonéz vesztette életét, és bár Hollandiában a konfliktus megítélése megváltozott, Hága soha nem vizsgálta meg vagy ismerte el teljes mértékben felelősségét.
– Politikusok, katonák, közigazgatási dolgozók meg voltak győződve a holland felsőbbrendűségről, és az Indonézia feletti ellenőrzésük megtartását főként gazdasági és geopolitikai okok motiválták