Az akkori holland kormány és katonai vezetés szándékosan tűrte, hogy az Indonéz Köztársaság 1945–1949 közötti függetlenségi háborújában a birodalmi hadsereg rendszerszintű és szélsőséges erőszakot alkalmazzon az indonéz lakosok ellen – állítják a „Függetlenség, dekolonizálás, erőszak és háború Indonéziában” című nemrégiben megjelent tanulmány szerzői. A háborús bűnöket először 1969-ben tárták fel, Hollandia akkor még arról beszélt, a hadsereg részéről csupán „túlkapások” voltak a konfliktusban annak érdekében, hogy visszaszerezzék az irányítást a gyarmat felett. A napokban azonban Mark Rutte kormányfő őszinte bocsánatkérését fejezte ki Indonézia népének a hollandok által elkövetett erőszakért.
– A holland kormány támogatja a kutatás eredményeit, szembe kell néznünk a szégyenletes tényekkel
– fogalmazott a miniszterelnök, aki a korábbi kormányok nevében is szólt, amelyek nem akarták elismerni a holland katonák tetteit.
A kutatók megállapították, hogy a holland fegyveres erők gyakran és szervezetten szélsőséges erőszakot alkalmaztak: bántalmazás és kínzás, embertelen körülmények közötti fogvatartás, házak és falvak felgyújtása, javak és élelmiszerek ellopása és megsemmisítése, aránytalan légitámadások, valamint gyakran önkényes tömeges letartóztatások és internálások formájában. A szakértők szerint nem volt ritka az sem, hogy bírósági tárgyalás nélkül hajtottak végre kivégzéseket. A kutatás arra mutat rá, a politikusok és a köztisztviselők is tudtak a szélsőséges erőszak alkalmazásáról, amelyet igyekeztek büntetlenül hagyni és eltitkolni. Az indonéz lakosok elleni durva erőszak hátterében az állt, hogy Hollandia mindenáron le akarta győzni az 1945-ben függetlenségét kikiáltó Indonéz Köztársaságot, és ennek érdekében szinte bármire hajlandó volt. A szabadságharc során mintegy százezer indonéz vesztette életét, és bár Hollandiában a konfliktus megítélése megváltozott, Hága soha nem vizsgálta meg vagy ismerte el teljes mértékben felelősségét.
– Politikusok, katonák, közigazgatási dolgozók meg voltak győződve a holland felsőbbrendűségről, és az Indonézia feletti ellenőrzésük megtartását főként gazdasági és geopolitikai okok motiválták
– idézett a tanulmányból az NLTimes holland hírportál.
A jelentés szerzői azt állítják, Hollandia minden tekintetben alábecsülte az indonéz függetlenségi mozgalom népszerűségét a lakosság körében. A tanulmány megjelenése után azonban a kritika sem maradt el: az állami támogatású Veterán Platform Alapítvány „egyoldalúnak” nevezte a kutatást, mert a holland fegyveres erőket brutalitással vádolja, míg az ellenfél erőszakos fellépéseit „szabadságharcként” mutatja be.
Noha a tanulmány középpontjában a holland cselekmények állnak, a kutatók megemlítik, hogy az indonéz erők is alkalmaztak erőszakot és a konfliktus elején az ország területén élő kisebbségi csoportok mintegy hatezer tagját ölték meg.
A holland központi bank (DNB) pedig múlt héten közölte, mélységesen sajnálja, hogy számos korábbi igazgatója fontos szerepet játszott a XIX. századi rabszolga-kereskedelemben, mindez a bank korábbi éveire vonatkozó független vizsgálatból derült ki. A jelentés szerint a hollandok a XVII. századtól részt vettek a globális rabszolga-kereskedelemben egészen addig, amíg a transzatlanti rabszolga-kereskedelmet Hollandia 1814-ben, a DNB alapításának évében el nem törölte. A rabszolgatartás végleges eltörlésére 1863-ban került sor.
– A DNB aktív szerepet játszott a rabszolgaság fennmaradásában. A központi bank igazgatói akkoriban személyesen és politikailag is másoknál sokkal erőteljesebben érintettek voltak a gyarmatok rabszolgaságában
– jelentette ki Klaas Knot jegybankelnök a vizsgálat nyomán készült jelentés bemutatásakor. Szerinte az igazgatók személyes érdekeiket tartották szem előtt és nem a rabszolgákét. A jegybank most azon munkálkodik, hogy megállapítsa: indokolt lenne-e a bocsánatkérés vagy valamilyen kártérítés.
Máig kísért a gyarmati múlt. A holland kormány először 2013-ban ismerte el a saját csapatai által a 40-es években elkövetett atrocitásokat, tavaly márciusban Vilmos Sándor holland király személyesen is bocsánatot kért Indonéziától. A délkelet-ázsiai szigetcsoport mintegy 350 éven keresztül volt Hollandia gyarmata, azonban a második világháború során japán csapatok megszállták. Miután a japán uralom alól Indonézia felszabadult, a hollandokkal keveredett összetűzésbe. A függetlenségi háború Indonézia függetlenségének kikiáltásával ért véget 1949-ben, 1950-ben pedig hivatalosan is köztársasággá nyilvánították.
Borítókép: Indonéz katonák ünneplik a függetlenség kikiáltásának napját 2000. augusztus 17-én. (Fotó: Reuters)
