A légtérzár és a humanitárius atomháború

Jó szándékok, rossz kimenetelek – Robert C. Castel elemzése.

Mennyire lenne számottevő a légtérzár hatása, egyrészt a humanitárius katasztrófára, másrészt a háború menetére?

A válasz az első kérdésre az, hogy elenyésző mértékben – olvasható a Neokohn cikkében. Az orosz légi tevékenység Ukrajna fölött meglepően gyér, és ezt a tevékenységet tovább korlátozták a Nyugatról érkezett egyszemélyes légvédelmi rendszerek. Ezek alapján igen egyértelmű, hogy a légtérzárnak elhanyagolható befolyása lenne az ukrán humanitárius válságra, és csupán mérsékelt befolyása a háború menetére.

Ezek mind közismert tények, ennek ellenére számos szakértő, véleményformáló és politikai döntéshozó agresszívan tolja előre a repüléstilalmi zóna ügyét.

A POLITIKAI DIMENZIÓ

Mit is jelent tulajdonképpen az, hogy légtérzárat létesítünk Ukrajna felett?

Azt jelenti, hogy:

1. megpróbáljuk elijeszteni az oroszokat Ukrajna légteréből,
2. vagy ha ez nem sikerül, akkor kivívjuk a vitathatatlan légi fölényt Ukrajna fölött, és vállaljuk egy totális háború veszélyét a NATO és Oroszország között.

Elképzelhető, hogy a legderűlátóbb opció valósul meg, és Oroszország kitér a konfliktus elől?

Nem elképzelhetetlen, de a megítélésem szerint ennek igen kicsi a valószínűsége. Az orosz hadsereg hatalmas presztízsveszteséget szenvedett el az ukrán hadjárat kezdetén, és nem garantált, hogy a jelenlegi rezsim túlélne egy második megaláztatást is.

A Neokohn szerint ne reménykedjünk túlságosan abban, hogy egy sima blöffel sikerülni fog a földre ijeszteni Putyin légierejét.

A repüléstilalmi zóna gondolata felrúgja fél évszázad konfliktusmenedzselési hagyományát és tapasztalatát.

A régi világrend összeomlani látszik, mert az orosz invázió tabuk egész sorát döntötte meg. Furamód azok, akik a régi világrend helyreállításán fáradoznak, most mégis amellett kardoskodnak, hogy a legbiztosabb út a restaurációhoz nem más, mint a legutolsó fennálló tabu megdöntése.

A KATONAI DIMENZIÓ

Egy légtérzár kicsit több, mint néhány alkalmi rendőrjárőr, magassági kormánnyal.

Nem csupán a NATO és Oroszország légi eszközeinek az alkalmi koccanásáról szól a dolog, hanem két teljes légi armada megütközéséről. Repülőgépekkel, helikopterekkel, drónokkal, légvédelmi rendszerekkel, elektronikai és kiberhadviselési eszközökkel, és mindezek földi kiszolgálóival és védelmezőivel.

Mit is jelent egy légtérzár kierőszakolása?

Azt jelenti, hogy a NATO megszerzi a vitathatatlan légi fölényt Ukrajna fölött — az orosz légierő és légvédelem semlegesítésével.

Mivel jár ez a gyakorlatban?

Azzal, hogy a NATO-nak meg kell birkóznia az orosz repülőkkel, ami önmagában sem kis feladat, és utána pedig fel kell morzsolnia az orosz légvédelem rétegeit. Mivel a közvetlen fenyegetést jelentő légvédelmi eszközök egy jelentős része Oroszország területén állomásozik, a légi fölény megszerzéséhez a NATO kénytelen lesz szuverén orosz területen levő célpontokat is támadni. Egy ilyen támadás azonnali válaszcsapásokat vonna maga után, és a háború kiszélesedése elkerülhetetlenné válna. Mint azt már a Neokohn portál korábban is említette, a humanitárius folyosók biztosítása a levegőből eleve nem sok sikerrel kecsegtet.

A légtérzár sikertelensége láttán egyre erősödne a nyomás egy „földtérzár” bevezetésére is, persze szigorúan humanitárius alapon.

A repüléstilalmi zóna környezete önmagában is veszélyforrást jelent, függetlenül attól hogy a szemben álló felek szánt szándékkal konfliktusba kívánnának keveredni egymással vagy sem. Az oroszok közepes hatékonysággal zúzták össze Ukrajna légvédelmi radarrendszerét és légi irányítását. Igen kétséges, hogy a nyugati segélynek sikerült mindezt pótolnia. Az ukrán csapatok tekintélyes része egymástól elszigetelt csapattestekben küzd, minimális vagy nemlétező kapcsolattal a NATO légi irányításával. Ezek az elszigetelt csapatok légvédelmi eszközökkel is fel vannak szerelve, és

nem lebecsülendő az esélye annak, hogy egy NATO-repülőgép baráti tűz áldozata legyen.

 A Neokohn véleménye szerint, persze váltig hangoztathatjuk, hogy a repüléstilalmi zóna csupán humanitárius cselekedet,

az orosz oldalról szemlélve a pályát, mindez gyanúsan hasonlít a Barbarossa hadművelet felvezetésére.

A céljukat tévesztett légvédelmi rakéták általában nem maradnak örökké a levegőben, és semmi garancia nincs rá, hogy nem egy NATO-tagállam területén fognak becsapódni, súlyos károkat okozva. A légibakit egy gyors válaszcsapás követheti, beindítva ezzel a megállíthatatlan eszkalációs spirált.

Az elektronikai és kiberhadviselés eszközeinek a bevetése a légi hadművelet részeként súlyos fennakadásokat okozhat civil rendszerekben, minden támadó szándék nélkül is. A legkézenfekvőbb példák erre a műholdas navigációs rendszerek zavarása, vagy egy túl széles spektrumban alkalmazott kiberfegyver. Az előző példához hasonlóan

egy kiberbaki és egy kibertámadás veszélyesen hasonlítanak egymásra, megteremtve a lehetőségét az eszkalációnak ezeken a hadszíntereken is.

Miről is van szó tulajdonképpen?

Az oroszok folytatják a háború elején elkezdett légi tevékenységüket, és tudomást sem vesznek a NATO-légierő jelenlétéről. Ahhoz, hogy a NATO elkapja az ellenfél tekintetét, előbb-utóbb meg kell nyomi valahol egy gombot, és alumínium konfettivé változtatni egy több milliós orosz harci gépet. Ez azt jelenti, hogy az első lövést a Neokohn véleménye szerint nekünk kell leadnunk a cselekedet összes morális terhével együtt. 

A HUMANITÁRIUS JELZŐ NEM AD FELMENTÉST

Mindez nem azt jelenti, hogy jobb, ha nem teszünk semmit a háború következtében kibontakozó humanitárius válság enyhítésére.

Csupán azt jelenti, hogy

a humanitárius elkötelezettség nem ad felmentést a kötelezettség alól, a Neokohn véleménye szerint, hogy szkeptikus pragmatizmussal fogjunk hozzá a probléma kezeléséhez.

Továbbá azt is jobb ha szem előtt tartjuk, hogy

a „humanitárius” jelző nem változtat egy harci cselekmény lényegén, és a másik fél valószínűleg hadicselként vagy propagandafogásként értelmezi a jóemberkedést.

Régi közhely, hogy akinek a kalapács az egyetlen szerszáma, az minden problémában szöget lát. A légi fegyvernem alkalmazása régi mesterem, Elliot Cohen klasszikussá vált mondása szerint hasonlít a modern párkapcsolatokhoz. Megvan benne az azonnali kielégülés öröme — a hosszú távú elköteleződés kényelmetlensége nélkül. Cohen 1994-es cikke halálos komolysággal tárgyalja a veszélyeket, amiket az elköteleződés hiányának az illúziója teremt.

Mindez érvényes a hetedik hatványon, ha a világ egyik szuperhatalmával kerülünk közvetlen konfliktusba.

A repüléstilalmi zóna ötlete, — megfosztva a humanitárius és a technológiai sallangtól — nem más, mint nyílt hadüzenet Oroszországnak, légipostán kézbesítve. Itt az ideje, hogy azok, akik ezzel a gondolattal játszadoznak, leszálljanak a valóság talajára, és szembenézzenek a realitásokkal – olvasható a Neokohn cikkében.

Amennyiben viszont mégis siker koronázná az erőfeszítéseiket, akkor valószínűleg az első sorból fogjuk végignézni a történelem első humanitárius atomháborúját.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható el.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pixabay)