Lengyel–ukrán föderációról álmodnak

Lengyelországban az utóbbi időben egyre több szó esik a nyilvánosságban egy esetleges lengyel–ukrán föderatív állam létrehozásának esélyeiről. Ez egyelőre nem több fikciónál, nagyrészt a sajtóban vitatkoznak róla, de már politikusok is megszólaltak pró és kontra az ügyben.

UKRAINE-POLAND-DIPLOMACY-RUSSIA-CONFLICT Fotó: SERGEI SUPINSKY

És ebbe az összefüggésbe illeszkednek a közelmúltbeli kijevi lengyel–ukrán kormányközi konzultációk is, melyek nyomán több megállapodást írtak alá, egyebek között az energetika és a klímapolitika terén, valamint Ukrajna háború utáni újjáépítésének ügyében.

Az elgondolásnak ellenzéki oldalon is vannak támogatói. Jan Krzysztof Bielecki egykori miniszterelnök és Pawel Kowal, a szejm, majd az Európai Parlament volt képviselője, korábbi külügyi államtitkár az Onet.pl portálon különleges egyezmény megkötését sürgette Lengyelország és Ukrajna között. Ez előirányozna kéthavonkénti közös kormányülést, a parlamentek évenkénti együttes ülését és egy közös önkormányzati tanácsot is.

Többen a föderatív állam létrehozása ellen foglalnak állást. Jan Fiedorczuk közíró a Do Rzeczy hetilapban egyenesen halálos veszélynek minősítette a lengyel nemzeti érdekek szempontjából a közös államalakulat ötletét, melynek megvalósítása szerinte destabilizálná a régiót, súlyos gazdasági következményekkel járna, közvetlen konfliktust robbantana ki Varsó és Moszkva között, rontaná a lengyel állami intézmények profizmusát, akár a két szomszédos ország jelenlegi jó kapcsolatait is tönkretehetné.

De facto háborút jelentene Oroszországgal, amelyben Varsó a NATO segítségére se számíthatna, minthogy nem megtámadott félként, hanem saját döntése alapján kerülne hadiállapotba.

A föderatív állam szószólói nem gondolnak arra sem, hogy milyen terhet jelentene Lengyelország számára Ukrajna háború utáni újjáépítése és azt követő modernizációja – írja Fiedorczuk. A lengyel gazdaság négyszer nagyobb az ukránnál, Varsó a GDP világrangsorában a 23. helyet foglalja el, miközben Kijev az 53.-on szerénykedik. Ukrajna szempontjából egy ilyen közös államalakulat fő célja feltehetőleg az lenne, hogy az ukrán életszínvonal a lengyelhez közelítsen. Mivel ennek valószínűsége csekély, a föderáció belső konfliktusokkal terhelt, agyaglábakon álló óriás lenne, a lengyel társadalom pedig várhatóan elutasítaná az ukrán gazdaság átalakításának finanszírozását.

Az NSZK és az NDK egyesítése sem ment simán, máig ható következményei vannak, pedig ott két közös történelmű, azonos nyelvet beszélő országról volt szó, és a folyamat elképzelhetetlenül sokba, becslések szerint két-három ezermilliárd euróba került.

Lengyel–ukrán viszonylatban hogyan lehetne összeegyeztetni a két különböző jogrendet, politikai rendszert, gazdaságot? Milyenek lennének a demokratikus választások a közös államban, melyben  az ukránok számbeli fölénybe kerülnének, és ha a választások a nemzeti választóvonalak mentén zajlanának, könnyen leszavazhatnák a lengyeleket. Ráadásul – írja – az orosz propaganda tálcán kapná a bizonyítékot a „lengyel imperializmusra” és arra az általa hangoztatott érvre, hogy Ukrajna alkalmatlan az önálló államiságra. 

Az elképzelt föderatív állam nem hasonlítana a jelenleg ismert szövetségi államokhoz, például Nagy-Britanniához, az Egyesült Államokhoz vagy Németországhoz. Állandó válságokkal és belső viszályokkal terhelt, soknemzetiségű képződmény lenne.

Egy ilyen állam létrehozása alighanem igazi katasztrófát jelentene Lengyelország számára

– summázza a lengyel közíró.

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán és Andrzej Duda lengyel elnök kezet fog sajtótájékoztatójuk után Kijevben 2022. május 22-én (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)