„Mintha az eddigi világunk egyszer csak darabokra esett volna”

– Azonkívül, hogy háborús veszély áll fenn, az egyszerű létfenntartás is sokaknak kezd nehézségekbe ütközni – mondta el a lapunknak adott interjúban Popovicsné Palojtay Márta. A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye válságstábjának vezetője arról is beszélt, az ukrán–orosz háború miatt teljes családok is elmentek úgy Kárpátaljáról, hogy egyik óráról a másikra mindent, az egész addigi életüket hátrahagyták.

2022.02.25. Beregsurány Beregsurányi határátkelő, kárpátaljai menekültek érkezen a magyar -ukrán határon az Ukrajnában kitört háború elől menekülve Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

Azonkívül pedig, hogy a háborús helyzet miatt nagyon félnek az emberek, az egyszerű létfenntartás is kezd sokaknak nehézségekbe ütközni: egy hét alatt körülbelül 100–150 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára, fontos gyógyszerek hiányoznak, mivel az utánpótlási útvonalak közül sokat elvágtak. Reménykedem azért abban, hogy Magyarország felől lehet biztosítani az élelmiszer-utánpótlást, de egyelőre a karitatív intézményeinktől folyamatosan jönnek a jelzések, hogy mire van szükségük.

Gyerekek egy kárpátaljai magyar iskolában 2021 őszén. Nem tudni, lesz-e még kit tanítani a háború után a magyar régióban. Fotó: Mirkó István

– Munkácson hogyan segítik a rászorulókat?

– A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megalapított egy válságstábot, amelynek az egyik vezetője vagyok, próbáljuk koordinálni a támogatást. Hihetetlen nagy szolidaritási hullám indult meg Magyarország felől, elképesztő mennyiségű segítséget ajánlanak fel, lakást, utaztatást, élelmiszert, anyagi segítséget. Ugyanakkor nem egyszerű, hogy volt egy működő karitász, amely a helyi dolgokat igyekezett megoldani, és most naponta sok száz, akár ezer üzenetre kell válaszolni. Próbálunk kiépíteni egy rendszert, miközben rengetegen kiestek a saját munkatársaink közül is. 

Az egyik feladatunk az ukrajnai menekültek ellátását megszervezni egyházi intézményekben. 

Kárpátalján részint olyanok vannak, akik továbbmennek, részint olyanok, akik kivárnak, hiszen itt béke van. Mi is befogadtunk egy ukrán családot, amely várja, mik lesznek a háború fejleményei, hiszen szeretnének hazatérni. Ezenkívül ott van az a körülbelül ötven intézmény, amelyet eddig is erején és kapacitásán felül kellett az egyháznak ellátnia, mivel itt a szociális háló alapvetően hiányzik, és ezért az egyházak próbálják meg ellátni azokat a feladatokat, amelyet igazából az államnak kellene. Ezeket az intézményeket továbbra is fent kellene tartani, miközben az élelmiszerárak teljesen elszálltak, vagy elfogytak az anyagi keretek. Mindezen felül nagyon fontos feladatunknak tartom, hogy azokat segítsük, akik itt maradtak, és eddig is szegényen éltek, most aztán pedig végképp semmire nem telik nekik. Már most azt mondják a helyi karitászok vezetői, hogy olyanok jönnek az ingyenkonyhára egy kis ételért, akik eddig még sohasem jöttek. Ez azt jelenti, hogy tényleg bajban vannak az emberek, és egyre inkább bajban lesznek. 

Biztos, hogy egy elhúzódó humanitárius válságra lehet számítani Kárpátalján, még akkor is, ha, mondjuk, a mai napon véget érne a háború 

– amire jelenleg nincs sok esély. Már most látszik, hogy hosszú távú segítségnyújtásra lesz szükség. 

– Ön Budapestről költözött Kárpátaljára huszonöt évvel ezelőtt. Mi az, ami ott tartja még most is Kárpátalján? 

– Úgy érzem, hogy feladatunk van itt, és ha Isten engem idehívott, akkor magam felé sem lenne elfogadható, hogy egyszer csak itt hagynék mindent, és eljönnék. Próbálok mindent megtenni ezekért az emberekért, akiket nagyon megszerettem ebben a huszonöt évben. Nagyon jó emberek élnek itt, akik rengeteget szenvedtek az utóbbi évtizedekben. Ha mindenki eljönne, és otthagyná azokat, akiknek még lehetőségük sincs eljönni, megszakadna a szívem értük. Nagyon bízom abban, hogy közvetlen életveszély nem fenyeget minket. Illetve azt is gondolom, hogy azért a végső célunk mégis az üdvösség. Ugyanakkor nem látom a háborús helyzetet olyan rossznak, hogy attól kellene tartani, Kárpátalján is bombázni fognak. Bár ez most már teljesen kiszámíthatatlan. 

– Hogyan tudjuk mi innen, Magyarországról segíteni az egyházmegyei válságstáb munkáját?

– Igyekszünk a helyzetről folyamatosan tájékoztatást nyújtani a Kárpátaljai Szent Márton Karitász honlapján. Az egyházmegyei karitász partnerszervezetein keresztül tudnak segíteni, ilyen a Kárpátaljai Családokért Egyesület, a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány és a Kárpátalja Hitéletéért Alapítvány. Ezek a szervezetek az adományokat mind az egyházmegye karitatív tevékenységére használják fel. 

Popovicsné Palojtay Márta, A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye válságstábjának vezetője Fotó: Soós Lajos

Borítókép: Kárpátaljai menekültek érkeznek az Asztély–Beregsurány magyar–ukrán határra az Ukrajnában kitört háború elől menekülve (Fotó: Kurucz Árpád)