Aymeric Chauprade: Egységes jobboldalra van szükség

–Remélem, hogy Emmanuel Macron nem arrogánsan, a mindig leckéztetni akarók legrosszabb európai példáit követve viszonyul a továbbiakban Lengyelországhoz és Magyarországhoz, amelyektől bőven van a Nyugatnak mit tanulnia – mondta lapunknak Bécsből Aymeric Chauprade, Marine Le Pen volt külpolitikai tanácsadója, korábbi európai parlamenti képviselő. A francia geopolitikai elemző nem zárja ki, hogy újra beszáll Le Pen csapatába.

– Már korábban elváltak az útjaik Marine Le Pennel. „Páholyból” nézte a mostani francia választási kampányt?

– Nem mondanám. Bécsben élek a családommal, geopolitikai kutatásokkal foglalkozom, de sokat járok Párizsba. Kommentátor vagyok a CNews jobboldali hírcsatornánál, ahol mostanában különösen az orosz–ukrán háborúról kérdeznek. De kapcsolatban voltam Éric Zemmour embereivel és a Köztársaságiak (LR) pártjával is.

– Hogyan értékeli az elnökválasztás eredményét?

– Le Pen ugyan javítani tudott a korábbiakhoz képest, de az eredmény azt tükrözi, hogy a globalizáció nyertesei és a nagyvárosokban élők diadalmaskodtak annak vesztesei, köztük a vidéki periférián élők felett. Az ország két részre szakadt.

– Mi lehet a francia jobboldal új stratégiája?

– Zsákutcába kerültünk. Nehéz lesz kievickélni a mostani helyzetből, amelynek a foglyai lettünk. Zemmour, aki a kampányban bírálta Le Pent, most „udvarol” neki. A francia jobboldal klasszikus (utód)pártja, a Köztársaságiak, próbál túlélni. Úgy tudom, egy részük Emmanuel Macront támogatva szívesen részt venne a következő kormányban.

Más lenne a helyzet, ha létezne egységes jobboldali párt, de a jobboldal most töredezett az LR, Zemmour Visszahódítás nevű pártja és Le Pen Nemzeti Tömörülése között.

– Visszatérne Le Pen külpolitikai csapatába?

– Minden lehetséges. Már az első forduló előtt az ő támogatására szólítottam fel, noha mélyen belül Zemmourral szimpatizáltam inkább. De láttam, hogy politikailag nem életképes. Mindenesetre aktív maradok ebben a politikai táborban, és egységes jobboldali pártot szorgalmazok, egy EU-kritikus, de nem szélsőségesen unióellenes pártot.

– Mit vár Macron második elnöki ciklusától? Inkább gazdasági vagy szociális nehézségekkel kell számolnia? Utóbbiak közé sorolhatjuk a tömeges bevándorlást is.

– Jól látható, hogy az orosz–ukrán háborúból, Oroszország és a NATO-tagállamok megromlott viszonyából fakadó külső kihívások ráerősítenek a meglévő belső problémákra. Az optimista forgatókönyv szerint a háború ugyan Ukrajna határain belül marad, de a gazdasági helyzet ekkor is elkerülhetetlenül romlik. Megugrott az infláció, az orosz energiafüggőséget pedig – Európa más államaihoz hasonlóan – Franciaország sem tudja gyorsan felszámolni, noha a többiekhez képest alacsony, húszszázalékos az orosz kitettsége.

Tovább emelkedik majd az energia, a nyersanyagok, az élelmiszerek ára. Mindez tovább nyitja az ollót a módosabb és a szegényebb társadalmi csoportok között Franciaországban.

Nagyon világosan látszik az elnökválasztási eredményekből az ország politikai szociológiája: a módosabbak és az idősebbek Macronra, a szegényebbek és a fiatalabbak Le Penre szavaztak. Sőt a 25 és 50 év közöttiek többsége is. Ez ugyanis az az aktív réteg, amely a legtöbb gazdasági nehézséggel szembesül, amikor például új lakást akar venni vagy fizetni akarja a számláit.

– Mennyiben sújtotta Le Pent, hogy a kampányban folyamatosan oroszpártisággal vádolták?

– A történelmet nem visszafelé írják, az azonban biztos, hogy nem kedvezett neki, ahogyan Zemmournak sem, ugyanis ez a két elnökjelölt képviselte a kiegyensúlyozott oroszpolitikát az amerikai befolyás ellensúlyozására. Mindkettejük megítélését kedvezőtlenül befolyásolta, hogy a háború megindításakor Oroszország is megbélyegzetté vált a nyilvánosságban. Le Pennek az első választási forduló előtt mégis sikerült visszakapaszkodnia a felmérésekben.

– Egyetért-e azzal, hogy a fősodorbeli nyugat-európai média rendkívül oroszellenes hangot üt meg? Ezt tapasztalja Franciaországban és Ausztriában?

– Egyértelműen. Vlagyimir Putyin rendszere ugyan messze esik a tökéletestől, magam is számos bírálatot meg szoktam vele szemben fogalmazni, de általában véve azt mondhatjuk, hogy az európai média az amerikai politika szája íze szerint képezi le a helyzetet, ahogy korábban is tette.

Ha Amerika megnevezi, ki a gonosz, akkor Európában is az lesz a gonosz. Az európai média ebben nagyon karikaturisztikus módon, kritika nélkül, érzelmektől áthatva és túlzásokba esve követi az amerikai cselekményszövést. Ez igencsak manipulatív.

Európa tragédiája, hogy foglyok vagyunk Amerika és Oroszország között, nem voltunk képesek megfogalmazni a saját álláspontunkat, amely megfelelne az európai érdekeknek. Lehet, hogy jobban el kellett volna gondolkodnunk a NATO keleti bővítésén, jobban be kellett volna vonnunk az oroszokat az európai biztonsági rendszerbe, és akkor nem lennénk a mostani helyzetben. Az is lehet ugyanakkor, hogy Putyin is az amerikaiak csapdájába esett, hiszen a háború Oroszország korlátait is kidomborítja.

– A brexit nyomán és egy gyenge kezű kancellárral Németországban Macron lehet Nyugat-Európa erős embere. Kelet-Közép-Európában viszont a lengyel és a magyar nemzeti szuverenista oldal ellenpólust képez. Hogyan csapódhat ez le Brüsszelben?

– Macron most szabadabb kezet kap, mint eddig, mert még egyszer amúgy sem lesz újraválasztható. Viszont társadalmi lázadás fenyegetheti. Meg kell értenie Közép-Európa sajátos helyzetét, így a bevándorlásellenességet is, amelyet tekintve én a magyar törekvésekkel és másokéval is mindig rokonszenveztem. Remélem, hogy Macron nem arrogánsan, a mindig leckéztetni akarók legrosszabb európai példáit követve viszonyul majd Lengyelországhoz és Magyarországhoz, amelyektől bőven van a Nyugatnak mit tanulnia.

Borítókép: Aymeric Chauprade, Marine Le Pen volt külpolitikai tanácsadója, korábbi európai parlamenti képviselő a strasbourgi parlamentben (Forrás: Európai Parlament)