A szoftver segítségével állítólag kétméteres pontosságra képesek már az első lövéssel.
A rendszer másik nagy előnye, hogy nagyon gyors. Az amerikai hadseregben jelenleg nagyjából egy óra telik el aközött, hogy tüzérségi csapást kérnek és hogy a löveg tüzel. Összehasonlításképpen a II. világháborúban ez még öt perc, Vietnámban pedig tizenöt perc volt. A lassúság fő oka éppen a központosított döntéshozatal: a baráti tűz és a civil áldozatok elkerülése miatt a kijelölt célpontot több lépcsőben ellenőrzik. Ehhez képest a GIS Arta azt állítja, hogy a hívás és a lövés közötti időt elvben akár harminc másodpercre is képesek lecsökkenteni. Az ellenőrzés lépésének kiiktatása persze kockázatos, de az egész rendszer a hatékony felderítésen alapul, amelyben hathatós segítséget kapnak a Nyugattól, ahogyan a kommunikációban is az Elon Musktól kapott Starlink rendszerre támaszkodnak.
Az ukrán tüzérség abban is rendhagyó, hogy a lövegeket nem egy vonalban sorakoztatják fel, hanem egymástól távol, akár magányosan állítják fel.
A tűzvezető rendszer segítségével így is képesek egyszerre tüzet zúdítani az ellenségre, a különböző irányból és távolságból érkező lövedékek alapján viszont az oroszok sokkal nehezebben tudják őket bemérni, és így ellencsapást mérni rájuk. Ráadásul néhány lövés leadása után akár azonnal továbbállhatnak, majd új pozíciójukból újra támadhatnak.
Orosz–ukrán háború
