Kiégett tankok és járművek, egy pontonhíd roncsai, földbe tépett bombatölcsérek – bejárta a világsajtót az ukrán védelmi minisztérium drónfelvétele a kelet-ukrajnai Sziverszkij Donyec folyónál megsemmisített orosz harccsoportról. Az ukránok tájékoztatása szerint a pusztítást a 17. harckocsidandár tüzérsége végezte, amikor az ellenség úgynevezett erőszakos folyami átkeléssel próbálkozott. Elmondásuk szerint irtózatos veszteségeket okoztak: közel száz páncélos és ezer katona megsemmisítésével büszkélkedtek.
Ezek az adatok ugyan túlzónak tűnnek, de független elemzések is 73 kilőtt vagy hátrahagyott orosz járművet azonosítottak, és több százra becsülték az áldozatok számát.
A bilohorivkai átkelés tagadhatatlan kudarca számos kérdést felvet. Érthetetlen például, miért vállalkoztak az oroszok ilyen kockázatos manőverre légi és tüzérségi támogatás nélkül? Azt találgatják, hogyan működhet ennyire hatékonyan az ukránoknál a tüzérség, amely egyébként hagyományosan éppen az oroszok fő csapásmérő ereje. Az ukrán védelem nem először bizonyított, a háború első szakaszában már Kijev környékén is eredményesen vették fel a harcot az inváziós csapatokkal.
Az ukrán katonai vezetés már akkor azt nyilatkozta, hogy a páncéltörő rakéták segítettek ugyan lelassítani az oroszokat, de a tüzérségük volt az, amely megsemmisítette őket.
Pedig az ukrán tüzérségben többségében a szovjet időkben fejlesztett, évtizedes típusok állnak hadrendben. A lengyelek és csehek húsz 2SZ1 Gvozgyika önjáró tarackot adtak az ukránoknak, de ezek szintén a 70-es évekből valók. Az amerikaiak kilencven darab M777-es vontatott tarackkal erősítették meg az ukrán haderőt, ezek közül 74-et már be is vetettek a keleti fronton.
Németország pedig modern Panzerhaubitze (PzH) 2000 önjáró tarackokat ígért (ilyeneket vásárol Magyarország is), de ezek még nem érkeztek meg Ukrajnába.
Hogy akkor miben rejlik az ukránok titka? Szakértők szerint nagyrészt a forradalmi tűzvezetési rendszerben.
A fegyvernem modern működésének alapja egy számítógépes rendszer, amely különféle eszközök, például radarok, távolságmérők, drónok, műholdak, sőt ma már okostelefonok adatai alapján méri be a célpontot, amire aztán nagy pontossággal képesek csapást mérni. A legtöbb hadseregben a feladat központosított, az ukránok viszont 2014 óta egy saját fejlesztésű, GIS Arta nevű, hálózati elven működő programot használnak. Ezt szokták az Uberhez hasonlítani: ahogyan a személyszállító alkalmazás kiválasztja az utasnak a legközelebbi szabad autót, úgy a GIS Arta különféle paraméterek – például a terepviszonyok, a rendelkezésre álló lőszerek – ismeretében osztja le a kiszámított célzási adatokat egységre szabva.
Orosz–ukrán háború 
