„A tűzzel játszanak Boszniában”

Nagyon kényes a geopolitikai helyzet, valamit tenni kell a növekvő feszültség csillapítására, mert Boszniát minden újabb területmódosítás puskaporos hordóvá tenné — mondta lapunknak Frane Stanicic horvát jogászprofesszor, aki a Miskolci Egyetem Közép-európai Akadémiájának vendége volt. A Zágrábi Egyetem tanárát a kereszténység visszaszorulásáról és a nyugat-balkáni országok EU-integrációjáról is kérdeztük.

Frane Stanicic horvát jogászprofeszor. 20220527 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Hazánkban is járt. A Miskolci Egyetem Közép-európai Akadémia meghívásának eleget téve Frane Stanicic, a Zágrábi Egyetem professzora tartott előadást május 26-án, a Miskolci Egyetem Közép-európai Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem  Jog- és Államtudományi Kar által közösen rendezett Constitutional framework for the protection of future generations and the environment in the regulation and jurisdiction of certain Central European countries című konferencián. A nemzetközi konferencia a Miskolci Egyetem Közép-Európai Akadémia által koordinált Közép-európai Professzori Hálózat részeként a Constitutional protection of the environment and future generations nevű kutatócsoport első féléves munkáját összegző esemény volt.

— A horvát diplomácia igen aktív Bosznia-Hercegovinában, ahol a helyi horvátok szerint égetően sürgős lenne a választójogi reform az októberre kiírt voksolás előtt. Boszniában nem egyszer borult már lángba Európa. Tarthatunk-e a következőtől?

— A horvát kormány alkotmányos kötelessége, hogy törődjön a határon túli horvátok sorsával. Márpedig a legnagyobb ilyen csoport Bosznia-Hercegovinában él, ahol az 1995-ös daytoni békeszerződés értelmében a három országalkotó népcsoport egyike. Vagyis a szerbekkel és a bosnyákokkal azonos jogoknak kellene megilletniük őket. A bosnyák–horvát föderáción belül mégsem élveznek egyenlő jogokat. A helyzet az, hogy Zeljko Komsic, a boszniai államelnökség horvát tagja valójában nem a horvátoknak, hanem a bosnyákoknak köszönheti a posztját, mert ők voksolnak többen. A bosnyák pártok egy idő után ráéreztek annak az ízére, ha egyes horvát jelöltekre való voksolásra buzdítják a szavazóikat, befolyásolva ezzel a belső folyamatokat. Ez tulajdonképpen egy kiskapu a daytoni szerződésben, de csak akkor, ha a szellemét figyelmen kívül hagyjuk. Ezért sürgetik már most a horvátok a választójogi reformot, amit a bosnyákok pedig megtagadnak tőlük. Nem többletjogokat akarnak a horvátok, hanem egyenlőeket. Egyes horvát politikusok viszont már egy harmadik, horvát politikai entitás létrehozását sürgetik a bosnyák–horvát föderáció és a Republika Srpska, a boszniai Szerb Köztársaság mellett. Ez viszont nagyon veszélyes dolog, gyakorlatilag az újabb háborúval lenne egyenlő.

— Miért?

— Mert megváltoztatná a daytoni kereteket. Boszniát minden újabb területmódosítás puskaporos hordóvá tenné. Valamit tenni kell a növekvő feszültség csillapítására, már az elhangzott igényt sem lett volna szabad kinyilvánítani. Nemcsak Boszniáról, a nemzetek e mozaikjáról van szó, amit nem lehet területi igények alapján „széthordani”, hanem Horvátországról és Szerbiáról mint Dayton őreiről is. Nekik fel kell lépniük az egyezmény védelmében, és az oroszok — akik igencsak aktívak a Republika Srpskában — is résen vannak arra az esetre, ha Bosznia a NATO felé közeledne. Nagyon kényes a geopolitikai helyzet, nem lenne szabad játszani a tűzzel. Sem politikailag, sem jogilag nem kedvez az Emberi Jogok Európai Bíróságának az úgynevezett Sejdic és Finci-ügyben hozott, Boszniát elmarasztaló és kötelező ítélete, amely szerint az államelnökség nem korlátozható az említett három népcsoportra. (Dervo Sejdic és Jakob Finci roma, illetve zsidó nemzetiségű boszniai állampolgárok, akiknek jelöltségét a hatóságok elutasították — a szerk.) Az ítélet ugyanis ellentétes a daytoni egyezménnyel.

— Mi a megoldás?

— A bosnyákok és a horvátok megállapodása, amit az Európai Uniónak és Horvátországnak kell elősegítenie.

— Christian Schmidt, az ENSZ boszniai főképviselője tehet valamit ennek érdekében?

— Ő akár a parlamentet is feloszlathatja, de elődeivel ellentétben inkább a háttérben marad, és jól is teszi. Jobb, ha a megoldás nem kívülről érkezik. Viszont a választások közeledtével nagyon sürget az idő. Tárgyalásokra és engedményekre van szükség mindkét oldalról.

— Az európai integráció valós lehetősége nem gyorsítaná fel a folyamatokat? Ugyanúgy, ahogy a tagságra váró hat nyugat-balkáni ország közül Szerbia és Montenegró már a küszöbön áll, és beljebb kellene őket engedni, Bosznia is kapjon mielőbb előrelépési lehetőséget?

— Ez nemcsak jó megoldás, de az egyetlen. Semmi más nem szüntetné meg a feszültséget ezekben az országokban. De vannak problémák. Először is, az EU-csatlakozásnak vannak külső ellenzői, mint például Hollandia és mások: nem akarnak most új tagállamokat. Horvátországnak stratégiai érdekében áll ugyan Szerbia mielőbbi uniós tagsága — a horvát–szerb béke az egész Balkán kulcsa —, addig azonban nem hajlandó elfogadni azt, amíg nem tisztáztuk a délszláv háborúban eltűnt, megölt horvátokkal kapcsolatos kegyeleti kérdéseket. Számos horvát család számára a háború a mai napig nem ért véget, mert semmit nem tudnak a szeretteikről, egy sírhoz nem tudnak ellátogatni. Nincs az a horvát kormány, amely szemet hunyhatna e felett. Szerbiának pedig Koszovó okoz gondot. De belső ellenzők is vannak: ezekben az országokban sem mindenki pártolja az uniós tagságot. Boszniában például azért nem, mert akkor szigorúbbak lennének a megkötések a számukra. Mégis, az integráció egész Európa érdeke. Elég csak a bevándorlási útvonalakra gondolni, ami óriási nyomás alá helyezi például a horvát határvédelmet. Más lenne a helyzet, ha a schengeni övezet az egész térségre kiterjedhetne.

Kutatás Közép-Európa szívében. A Közép-európai Akadémia a Miskolci Egyetemen belül működő, közfeladatot ellátó jogi kutató intézet, mely elkötelezett a közép-európai jogtudomány támogatása és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése mellett. Céljai között szerepel a kiterjedt kutatási és képzési projektek lebonyolítása a közép-európai országok bevonásával amelyek, több más mellett,  a Közép-európai Professzori Hálózaton és a Közép-európai Junior programon keresztül valósulnak meg, ápolva és erősítve a nemzetközi szakmai kapcsolatokat.

Borítókép: Frane Stanicic horvát jogászprofesszor (Fotó: Bach Máté)