Míg csütörtökön Kijevbe utazva még nemzetközi színtéren bizonygatta a világrend helyreállításáért tett államfői törekvéseit, a hétvégén már hazai pályán vár kemény küzdelem Emmanuel Macronra a nemzetgyűlési választások második fordulóján. A vasárnapi voksolás tétje nagy, ezen múlik ugyanis, hogy a francia államfő, illetve Ensemble! (Együtt!) elnevezésű centrista koalíciója meg tudja-e tartani az abszolút többségét a parlament alsóházában, vagy relatív többség mellett alkalmi szövetségesekre lesz szüksége a jobboldalról a kormányzáshoz.
Az elnök esélyei jók, de a meccs még nincs lejátszva: az első fordulóban Macronéknak mindössze 21 442 vokssal sikerült megelőzniük az április elnökválasztás első fordulójában harmadik helyre befutó Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali összefogását (NUPES).
A brüsszeli Politico szerint nem véletlen, hogy Macron a politikai jövője szempontjából döntő jelentőségű választás előtt mindössze néhány nappal előbb Romániába és Moldovába, majd pedig Ukrajnába utazott, a magára öltött komoly államférfiszerep ugyanis nagymértékben apellál külpolitikai erőfeszítéseire – ellenben Mélenchonnal, aki a centrista tömb érvelése szerint pusztítást végezne a francia külpolitikában a NATO-ból való kilépés és az uniós integráció bizonyos elemeinek elutasítására épített fenyegetéseivel.
A francia alkotmányos rendszerben mindenesetre megoszlik a végrehajtói hatalom a mindenkori elnök és miniszterelnök között, a legelőnyösebb tehát az, ha ugyanaz a párt, illetve tömörülés adja az államfőt és a kormányfőt is. Amennyiben azonban a nemzetgyűlési választásokon Macron ellenzéke győzne, úgy az elnök kénytelen lenne az ellenzékből választani miniszterelnököt, ez pedig jelentősen meggyengítené a hatalmát.
Frédéric Dabi, az IFOP közvélemény-kutatóintézet munkatársa az AFP francia hírügynökségnek a minap azzal érvelt, hogy
relatív többség esetén a francia politika sokáig meghatározó erejének számító, mára azonban drasztikusan háttérbe szoruló jobbközép Köztársaságiak dönthetik el, mi lesz a sorsa Macron elnökségének.
Jérome Jaffré politológus a Le Figaro című napilapban úgy fogalmazott: elképzelhető, hogy a konzervatívok koalícióra lépnek majd Macron pártjával, s cserébe az államfő ismét jobboldali miniszterelnököt nevez ki a május 20-án megbízott Élisabeth Borne helyére, aki bár technokrata politikus, de a baloldalhoz áll közelebb. Macron egyébként első megválasztása után is a Köztársaságiaktól választott kormányfőt Édouard Philippe személyében, majd utódja, Jean Castex is a Köztársaságiakat hagyta ott az államfő kedvéért.
Az elnökválasztás és a nemzetgyűlési választás első fordulójának eredménye mindenesetre szakértők szerint jól tükrözi a francia politikai élet átrendeződését:
a hagyományos pártok jobb- és baloldalon is meggyengültek, a politikai tér pedig hárompólusúvá vált az államfő centrista koalíciója körül – az egyik oldalon a radikális baloldallal, a másikon pedig a szuverenista jobboldallal.
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök a párizsi államfői rezidencia, az Élysée-palota előtt 2022. június 13-án, a nemzetgyűlési választások első fordulójának másnapján. A rekordalacsony, 47 százalékos részvétel mellett tartott szavazást Macron és centrista szövetségesei Ensemble! (Együtt!) elnevezésű koalíciója nyerte a Jean-Luc Mélenchon vezette NUPES baloldali összefogással szemben. A második fordulót június 26-án rendezik (Fotó: MTI/AP/Michel Euler)
