A NATO hivatalosan is meghívta tagjai közé Finnországot és Svédországot, jelentette be szerdán közleményében a szervezet. Erre azután került sor, hogy egy hosszúra nyúló keddi háromoldalú tárgyaláson zöld utat adott a skandinávoknak a korábban vétóval fenyegető Törökország. A madridi NATO-csúcson az érintett országok legfőbb vezetői, Recep Tayyip Erdogan török és Sauli Niinistö finn elnök, Magdalena Andersson svéd miniszterelnök, valamint külügyminisztereik, illetve Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egyeztettek. Ezután a védelmi szövetség vezetője annyit árult el, hogy Törökország, Finnország és Svédország közös erőfeszítésekben állapodott meg a terrorizmus elleni küzdelemben. Hogy a memorandum pontosan mit tartalmaz, arról részleteket nem árultak el akkor a felek, de az jól látszott a bejelentéskor az asztalnál ülő török külügyminiszter, Mevlüt Cavusoglu arcán, hogy elégedett az eredménnyel.
Feltehetően a kurd terroristák mellett a Törökország elleni svéd fegyverembargó eltörléséről is kaptak garanciákat a törökök, de az sem elképzelhetetlen, hogy Amerika is segített a háttérben, vagy inkább ígért valamit, például hogy Ankara vásárolhat F–35-ös vadászgépeket.
A török sajtó is egyértelműen Ankara győzelméről írt, ahogy a skandináv lapok is történelmi napról cikkeznek. Sejthető, hogy nem adták ingyen a ratifikálás ígéretét a törökök, sőt lehetséges – némi történelmi tapasztalatból kiindulva –, hogy hátravan még a feketeleves.
A kedd esti bejelentést követően először az derült ki, hogy Svédország megígérte, hogy segít Törökországnak a terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) elleni harcban, szerdán pedig már azt közölte Bekir Bozdag török igazságügyi miniszter, hogy 33 terrorista kiadását követeli a tagjelöltektől Ankara, 12-t Finnországtól, 21-et pedig Svédországtól. A pontos lista ismerete nélkül Magdalena Andersson svéd kormányfő rögtön leszögezte, svéd állampolgárok kiadásáról szó sem lehet.
Elképzelhető, hogy a listán szerepel a Riksdag, a svéd parlament kurd származású képviselője, Amineh Kakabaveh, akit előszeretettel hoz fel Ankara példaként arra, mekkora befolyása van a kurdoknak a svéd politikára.