Big Agro
Az amerikai Big Agro-cégeket már a Szovjetunió összeomlása óta érdekelte az ukrán termőföld, de igazán csak 2014 után szereztek jelentős befolyást a kelet-európai országban. Ugyan 2021-ig termőföldeladási tilalom volt érvényben az országban, mégis 2014-től kezdve látható volt a változás a birtoktulajdonosok köreiben. Már 2012-ben egy olyan tervet szellőztettek meg a sajtóban, amelynek célja a nem használt kormányzati földek bérbeadása volt a nagy volumenű mezőgazdasági befektetők számára. A terv hosszú távú kölcsönbérletet ajánlott volna a 400 ezer hektár feletti nagyságú területekre, a befektetők pedig legalább 200 millió dollárral szállhattak volna be az üzletbe, melyért cserébe különböző állami kedvezményeket kaptak volna.
Habár a terv nem valósult meg, a következő években jelentős mennyiségű földterület került külföldi befektetők kezébe. A földeladási moratórium ellenére 2016-ra tíz nemzetközi vállalat 2,8 millió hektár termőföldet birtokolt Ukrajnában. Az Open Democracy egyik jelentéséből az is kiderült, hogy tíz magánvállalat ellenőrzi az ukrán mezőgazdasági piac 71 százalékát.
A termőföld mellett a mezőgazdasági lehetőségek is vonzották az olyan agráróriásokat mint a Monsanto, a Cargill vagy a DuPont. A felvásárlások mögött sokszor egy nagyon erős lobbi jelent meg, amelynek egyik célja a GMO-technológia használatának legalizálása volt az országban. Ezt évek óta törvény tiltja. Az Oakland Institute ugyanakkor arról tudósított, hogy 2014-ben Ukrajna és az EU között megkötött egyezmény 404. cikkelye de facto előírja a „biotechnológia” használatát az országban. Ezt erősítette meg a 2017-es gazdasági együttműködési megállapodás is, amelyben szintén megemlítették a „modern mezőgazdasági termékek támogatását, beleértve a biotechnológia használatát” – ami szintén egy burkolt nyitás lehet a GMO-növények felé.
Rablóvállalatok: Cargill
Ukrajnában az utóbbi években az egyik legaktívabb Big Agro-vállalatnak az amerikai Cargill számított. Mint ismert, a Cargill az ADM-mel, a Bunge-val és Louis Dreyfusszal alkotja az „ABCD”-csoportot, ami dominálja a világ mezőgazdasági piacát. A Cargill nem sokkal a Szovjetunió összeomlása után lépte át Oroszország és Ukrajna határát, ezután pedig több mint egymilliárd dollárt fektetett be a két ország gabona-, illetve élelmiszer-kereskedelmébe. Ukrajnában a Cargill hat létesítménnyel rendelkezik, befektetései pedig hozzájárultak az ország mezőgazdasági infrastruktúrájának kiépítéséhez.
2016-ban Cargill kezdte el felépíteni Juzsne kikötőjében, Odessza külvárosában saját terminálját, amely Ukrajna egyik legnagyobb méretű dokkjának számít. Emlékezetes, a nemrég megkötött isztambuli megállapodás a gabonaszállításokkal kapcsolatban ezt a kikötőt is érinti. A Cargill jelenleg a kikötő 51 százaléka felett rendelkezik, és mára a Fekete-tenger második legnagyobb exportkapacitásáért felel. De a Cargill nemcsak mezőgazdasági befektetéseket hozott Ukrajnába: egyik pénzügyi vállalatán keresztül – ami a Cargill Financial Services nevet viseli – 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben is összesen 250 millió eurós hitellel látta el az ukrán államot, melyek lejárati ideje két-öt év között van. Az Ukrinform szerint a Cargill vezérigazgatója, Dave MacLennan 2020-ban találkozott is Zelenszkij elnökkel Davosban, ahol Zelenszkij akkor arra kérte MacLennant, hogy vállalata tegyen további befektetéseket a terméshozam növelése érdekében.
Az ukrán kormány és a Cargill közötti komoly üzleti kapcsolat ennél is régebbre nyúlik vissza: 2014-ben a cég 200 millió dollárért ötszázalékos részesedést vásárolt az UkrLandFarming vállalatban, amely az ország legnagyobb földbirtokosa. A Cargill kétes módon, 2014 januárjában, a majdani tüntetések közepette ütötte nyélbe az üzletet, mely az Oakland Institute szerint egy egyértelmű belépő volt a vállalat számára további ukrán termőföldek megszerzéséhez. Ugyanakkor a 2014-es események rosszul hatottak a cégre, így 2016-ban a Cargill kihátrált a befektetésből.
2015-ben az amerikai nagyvállalat százmillió dollár értékben vett át eszközöket Ukrajna negyedik legnagyobb bankjától, a Delta Banktól, amelyben harmincszázalékos részesedéssel rendelkezett 2010 óta. A lépés hetekkel azelőtt történt, hogy a bank csődbe ment. A Cargill eljárása nagy botrányt kavart, mivel az említett eszközök ukrán kereskedők hitellevelei voltak, és értékük épp ugyanakkora volt, mint a Cargill részesedésének értéke a bankban. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a vállalat így kívánta kimenteni befektetett vagyonát a bankból, mielőtt az hivatalosan is fizetésképtelen lett.
Az idei év ugyanakkor hatalmas nyereséget jelentett a vállalat mögött álló családnak. A Cargill–MacMillan família három tagja is a Bloomberg milliárdosok indexén találta magát 2022-ben. A Business Insider leírta, hogy a Cargill–MacMillan család rendszerint a 25 leggazdagabb amerikai család közé tartozik, a Forbes szerint a negyedikek. A lap azt is megemlíti, hogy a család vagyonát legutóbb az ukrán háború miatti élelmiszerár-növekedés erősítette meg, hiszen abból épp a legnagyobb mezőgazdasági vállalatok profitáltak. Mint ismert, tavaly a Cargill 4,9 milliárd dollár profitot termelt, ami történetének eddigi legsikeresebb eredménye. Fontos megjegyezni, hogy a Cargill 88 százalékát a család nagyjából 90 tagja birtokolta 2020-ban. A vállalat ugyanakkor bányászattal is foglalkozik Ukrajnában: 2021-ben a Black Iron a Cargillt választotta vasbányászatából érkező termékeinek az országból való kivitelére. Cserébe az amerikai cég 75 millió dolláros befektetést jelentett be a termelés helyszínének fejlesztésére.
Rablóvállalatok: DuPont
A Cargill mellett szintén emlegetett DuPont Pioneer 1998-ban lépett be az ukrán piacra, 2017-ig pedig több mint 55 millió dollár befektetést hajtott végre Ukrajnában. Legnagyobb ültetvényük a poltavai Stasiban található, illetve birtokolnak egy kutatóterületet Kijev régióban, ahol a hibrid kukoricafajtákkal folytatnak kutatásokat. A cég ezenfelül vizsgálja a napraforgó és a repce hibridjeit is. 2015-ben az orosz–ukrán konfliktus miatt a DuPont felajánlotta segítségét az ukrán farmereknek: cserelehetőséget kínálva vetőmagot adott nekik, hogy azért terményben fizessenek.
2011-ben a WikiLeaks-botrány folyamán kiderült, hogy az USA világszerte lobbizik olyan biotechnológiai cégek számára, mint a Monsanto vagy a DuPont. Az előbbi vállalat 2012-ben duplázta meg munkavállalóinak számát Ukrajnában, később, 2013 májusában, a Monsanto egy 140 millió dollár értékű befektetést jelentett be egy nem GMO-jellegű ukrán kukoricaültetvény kapcsán. Ugyanakkor szintén 2013-ban hat nagy ukrán mezőgazdasági szervezet javaslatot nyújtott be azon a törvény módosítására, mely tiltja a GMO-technológia használatát Ukrajnában. A szervezetek a GMO-növények termelését, tesztelését és szállítását akarták elérni, beleértve a génmódosított vetőmagok legalizálását.
Rablóvállalatok: Monsanto
A többi céghez hasonlóan a Monsanto látott fantáziát Ukrajnában, így már 2013-tól erőteljesen növelte jelenlétét. A Monsanto leányvállalata, a Begemann szerint a vállalat Uman-ban létesített kísérleti központot, ahol különböző vetőmagokkal kísérleteznek, amelyekkel Ukrajna jelentősen növelheti mezőgazdasági termelését.
Az Oakland Institute 2014-ben jegyezte meg, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy hitel biztosításának feltételeként Ukrajna számára előírta, hogy meg kell nyitnia gazdaságát a GMO-növények előtt és fel kell oldania a földvásárlási moratóriumot. Ezek teljesülése esetén a kelet-európai ország 17 milliárd dollár hitelt kapott volna. Mint ismert, Janukovics elnök ehelyett egy kisebb mértékű orosz hitel mellett döntött, ami gázvásárlási kedvezményt foglalt magában Ukrajna számára.
Szintén 2014-ben egy újabb ültetvény megszerzésével hozták kapcsolatba a Monsantót Ukrajnában, ekkor az ukrán Mezőgazdasági Minisztérium jelentette be a hírt. 2014 márciusában – két héttel Janukovics elnök távozása után – egy újabb, 140 millió dollár értékű befektetéssel folytatta az amerikai vállalat. Az akkori gazdasági helyzet és az ukrán válság miatt a Monsanto hatalmas lehetőségek elé nézett, hiszen a termelés exportra történt, a nehéz anyagi helyzetbe került kisbirtokos családok pedig inkább eladták földjeiket. 2018-ban átadták a Bayer–Monsanto (a Bayer ugyanabban az évben vásárolta fel a Monsantót) ültetvényét Pochuiky faluban, amely egy újabb 200 millió dolláros befektetés volt. Mára a Bayer–Monsanto európai piacának egynegyedét Ukrajna jelenti.
A gabonaszállítások megindulása Ukrajnából tehát éppúgy az amerikaiak – a Big Agro-cégek – érdeke is volt, vagyis erősen gyanítható, hogy végső soron egy amerikai–orosz megállapodás van a háttérben, amelyből Oroszország is kedvezően jött ki, hiszen nem kell attól tartania, hogy Kalinyingrádban szükséget szenvednek állampolgárai. Ha valóban erről van szó, az akár reményt is adhat, hogy a tárgyaló felek a béke kérdéséről is meg tudnak egyezni, vagy legalábbis elkezdődhet az erről való párbeszéd.