Minden brüsszeli döntés Soros György és Washington érdekeinek megfelelően született

Miután a Kontra stábja több száz hírt, illetve nyilatkozatot olvasott el és rendszerezett, friss írásukban végigvették a gáz- és olajembargó történetét a megalkuvó brüsszeli vezérkarral a főszerepben.

Soros György Forrás: Magyar Nemzet

A háború kezdete óta nyilvánvaló, hogy Ukrajnában komoly geopolitikai játszma zajlik, valójában a nyugati és keleti hatalmak mérik össze az erejüket. Bár Európa helye egyértelmű a küzdelemben, hiszen a kontinens országainak nagy része a nyugati katonai szövetséget erősíti, az erősen véleményes, hogy mennyire kellene aktívan is részt vennie ebben a konfliktusban.

ÉRTELMETLEN RÉSZVÉTEL

Ha józanul szemléljük a történteket, akkor kijelenthetjük, hogy Európának nincs sok keresnivalója a két nagyhatalom erődemonstrációjában. Nemcsak azért, mert Ukrajna nem tagja a NATO-nak, hanem azért sem, mert minden érv a béke mellett szól – vélekedik a Kontra.

Ehhez képest az uniós elit már a legelején belehergelte magát a háborúba, komoly szerepet játszva a válság elmélyülésében. Szankciós politika, az őrületig fokozott embargók, konfrontatív döntések – ez a stratégia egészen biztosan nem az európaiak érdekeit szolgálja, hanem valaki teljesen másét. Ezzel pedig adott a kérdés: mégis kiét?

Nem új jelenség, hogy az uniós vezetők erősen elkötelezettek az Egyesült Államok irányába. Ám ha valaki visszanézi az elmúlt hónapok, évek Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozatait, eseményeit, és ezeket időrendbe teszi, akkor egészen félelmetes kép rajzolódik ki. A Kontra több száz hírt nézett át, majd rendszerezett, aminek a vége közel sem lett szívderítő.

A Kontra kutatásából kiderül, hogy a brüsszeli vezérkar szófogadóan teljesíti a Biden-adminisztrációnak, valamint a demokraták legfelsőbb köreinek, így Soros Györgyéknek és a hozzájuk köthető üzletemberek háborús elvárásait.

Ez tökéletesen megfigyelhető a stratégiai döntéseknél: amit Washington és a demokrata párti hiénák „javasolnak” vagy tesznek, azt Európa vezetői kérdés nélkül elfogadják vagy követik. Úgy, hogy ez szinte minden alkalommal ellentétes a kontinens érdekeivel. Nekik persze ez mindegy, hiszen nem az ő kontinensükön zajlik a konfliktus.

Ursula von der Leyen és az európai bürokraták tehát Európa érdekeinél előbbre helyezik Amerikáét, tovább mélyítve ezzel a közöttük eddig is meglévő alá- és fölérendeltségi viszonyt. Az okok nem teljesen tiszták, az viszont egyre biztosabbnak tűnik, hogy Európa geopolitikai értelemben amerikai gyarmattá vált az elmúlt időszakban, finomabban fogalmazva, besodródott Amerika érdekszférájába.  

KIEMELT ÖVEZET

Köztudott, hogy a demokraták és a hozzájuk köthető pénzemberek az elmúlt évtizedekben különös gondot fordítottak Ukrajnára. Érdemes megvizsgálni, miket nyilatkozott Soros György a keleti országgal kapcsolatban a mostani háborút megelőzően. 2014 meglehetősen sűrű év volt az ukránok számára, hiszen miután egy mesterségesen generált forradalomnak köszönhetően Amerika-barát kormány került hatalomra, az oroszok megszállták az ország keleti részéhez tartozó Krím-félszigetet.

Soros a zavaros időkben rendszerint aktivizálja magát, így volt ez most is. Egy évvel az orosz invázió után, 2015-ben az átlagosnál jóval több cikkben foglalkozott Ukrajna helyzetével. Ezekben nem egyszer iránymutatást adott Európa vezetőinek azzal kapcsolatban, hogyan kellene segíteniük a nemes ügyet.

Írásainak alapvetése az volt, hogy Ukrajna túl értékes szövetséges ahhoz, hogy az Európai Unió lemondjon róla – derül ki a Kontra cikkéből.

Nem véletlenül fogalmazott meg több alkalommal is komoly bírálatot tengerentúli partnereinek, hiszen a Nyugat-barát hatalomátvételt és az azt követő orosz támadást Európa viszonylagos távolságtartással szemlélte, a brüsszeli vezérkar akkoriban közel sem volt annyira aktív, mint a mostani a háborúban.

Soros 2015 januárjában Új politika Ukrajna megmentésére címmel közölt véleménycikket a The New York Review of Books hasábjain. Nem sokkal ezután jelent meg a Mentsük meg az új ukránokat című írása a The New York Timesban. Ekkor egyenesen a Majdan utáni új ukránokról írt, különbséget téve a régi korrupt és az új demokrata ukránok között. Szerinte utóbbiak rászolgálnak a bizalomra és a segítségre. A hozzá köthető blogoldalon, a Project Syndicate-en 2015 márciusában drámai hangon emelte ki, hogy ez az utolsó esély Európának és Ukrajnának.

De talán a The New York Review of Booksban megjelentetett, az EU vezetőinek címzett írása volt a legerősebb. Ebben egy konkrét tervet állított fel arra, mit kellene tennie Európának és Ukrajnának a siker érdekében. Az új Ukrajna kifejezést következetesen használva úgy fogalmazott a szövegben: „Ez (a passzivitás – a szerk.) végzetes hiba lenne, mert az új Ukrajna Európa egyik legértékesebb eszköze – mind az orosz agresszióval szembeni ellenállás, mind a szolidaritás szellemének visszaszerzése érdekében”. Majd rátért saját szerepére és tervére.

Úgy érzem, erős helyzetben vagyok ahhoz, hogy érveimet előadjam, mivel mind az ukrajnai alapítványom, mind az országban való részvételem révén közelről ismerem az új Ukrajnát. Az év elején kidolgoztam egy általam »Ukrajna győztes stratégiájának« nevezett tervet, és azt körbeküldtem az európai hatóságok között.

Ebből is kitűnik, hogy Soros már ekkor is minden követ megmozgatott a befolyása alatt lévő Ukrajna sikeres nyugati orientációjának érdekében. Az üzletember egyébként a kilencvenes évektől kezdve gyakorlatilag minden évben foglalkozott a keleti országgal.

Mindenképpen érdekes, hogy a mostani krízis előtt, 2022 januárjában már egy Ukrajna elleni orosz invázióról beszélt videós bejelentkezésében. Szokásához híven tanácsokkal látta el szövetségeseit, és egyúttal megfenyegette Putyint. „Biden elnök összességében helyesen cselekedett. Közölte Putyinnal, hogy Oroszország súlyos árat fog fizetni, ha megtámadja Ukrajnát, de azt is kiemelte, az Egyesült Államok nem fog háborút indítani Ukrajna védelmében. Ha Putyin nekiront Ukrajnának, fokozott transzatlanti együttműködéssel kell számolnia. Biden nem fog egyoldalú engedményeket tenni Putyinnak, de békés megoldást akar elérni. A döntés most Putyinon múlik.”

Alexander Soros apjához hasonlóan szintén élénk érdeklődést mutatott keleti szomszédunk iránt. 2020 júliusában a Project Syndicate-en fenyegetőleg úgy fogalmazott, hogy Európa sokat nyer, ha Ukrajna érdekében szorosan együttműködik az Egyesült Államokkal a Kremllel szemben. Illetve fontosnak tartotta leszögezni, hogy a szankciókat fenn kell tartani Putyinnal szemben. A háborút megelőzően Soros György alapítványa, a Nyílt Társadalom Alapítványok is rendszeresen adott ki közleményt a nyugatias Ukrajna érdekében.

Mindebből pedig könnyen kivehető a lényeg: a Soros család és a demokrata körök évtizedek óta kiemelt terepként, saját befolyási övezetként kezelik a keleti országot – vonja le a következtetést a Kontra.

Európa vezetői ugyan óvatosabban, de lényegében már ekkor asszisztáltak az amerikai törekvésekhez. Aztán jött háború, és az egykoron erős öreg kontinens gyakorlatilag Washington érdekeinek első számú kiszolgálójává vált.

ERŐS JAVASLATOK

Ha a fegyveres konfliktus kirobbanása utáni fejleményeket nézzük, akkor ennél is világosabbá válik, hogy Brüsszel eminens kisdiák szintjére pozicionálta magát. Érdemes a Soros család megszólalásainak „nyomvonalán” követni a folyamatot.

Soros György, akárcsak 2014–2015-ben, ezúttal is aktivizálta magát, és az átlagosnál többször szólalt meg, mutatkozott a nyilvánosság előtt. Összesen öt alkalommal bukkant fel, ezek a következők alkalmak voltak: február 26. (Twitter), március 12. (Project Syndicate), május 24. (Davos, Világgazdasági Fórum, május 26. (Mario Draghinak, Olaszország miniszterelnökének írt levelet), valamint június 2. (közös kép a fiával).

A legfontosabb gondolatai pedig ezek voltak:

• A nyugati világnak most mindent meg kell tennie Ukrajna támogatása érdekében, mivel Putyin tettei fenyegetést jelentenek a Szovjetunió összes egykori tagállamára és azon a területen túl is.
• Putyin megőrült, felelősségre kell vonni, Oroszország elveszítheti a háborút.
• A harmadik világháború küszöbén állunk.
• Nyílt és zárt társadalmak (autokrata rendszerek) küzdelme zajlik.
• Gázembargót kell bevezetni az oroszokkal szemben.
• Bizonyos területeken meg kell szüntetni az uniós tagállamok vétójogát.

Ahogy a fentiekből kitűnik, az ideológiai kinyilatkoztatásokon (nyílt és zárt társadalmak csatája), a politikai helyzetértékelésen (harmadik világháború) és az erősen propagandaízű megállapításokon (Putyin megőrült) kívül Soros két konkrét, kézzelfogható javaslattal élt az elmúlt időszakban: a gázembargó bevezetésével, illetve az uniós döntéshozatali mechanizmus megreformálásával.

Érdemes megfigyelni, hogy ez a két téma hogyan jelent meg az uniós vezetők kommunikációjában, illetve terveiben. De ennél is izgalmasabb kérdés: honnan pattant ki az ötlet? – tette fel a kérdést a Kontra.

A TAGÁLLAMI VÉTÓ TILALMA

A tagállami vétó tilalmával kapcsolatos felvetés egyébként már bőven azelőtt napirendre került, hogy Soros erről értekezett volna a májusi, Davosban megtartott világfórumon. A háború kezdete előtt, február 17-én (a dátum kifejezetten érdekes) az Európai Parlament a strasbourgi plenáris ülésén elfogadott egy jelentést, amiben a következő állt:

a jelenlegi nemzetközi kihívások hatékony kezelése érdekében az Európai Uniónak egységesen kell fellépnie, ami azt jelenti, hogy a külpolitikai döntéseket nem egyhangúan kell meghozni, hanem minősített többséggel.

Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az Európai Unió egyik szerve külpolitikai kérdésekben már a háború előtt számításba vette a tagállami vétó intézményének megszüntetését.

Az indoklás így szólt: „a világ fokozódó instabilitása, a tekintélyelvűség és a félretájékoztatás térnyerése miatt az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a többoldalú partnerségek megerősítésében, valamint a demokrácia és az emberi jogok globális védelmében előmozdításában”. Ugyanakkor nem nehéz észrevenni, hogy Soros davosi beszédét követően egyre hangosabban és egyre magasabb szintről kezdték el követelni a tagállami vétó zárójelezését. 

Ennek jegyében az Európai Parlament június 9-én felszólította az Európai Tanácsot: járuljon hozzá az uniós szerződések módosítását célzó felülvizsgálat megkezdéséhez. Egyúttal azt javasolta, hogy álljanak át az egyhangú döntésről a minősített többséggel való döntéshozatalra.

Pár nappal később, június 20-án Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke azt nyilatkozta, hogy az EU-nak gyorsabban kell reagálnia a geopolitikai fejleményekre, ezért meg kell szüntetnie az egyhangúság követelményét külpolitikai ügyekben. Jól látható, hogy a tagállami vétó „tilalma” csak azután lett igazán központi téma, hogy Soros újramelegítette azt.

GÁZ- ÉS OLAJEMBARGÓ

Ugyan Soros György csak gázembargóról beszélt Davosban, fia, Alexander Soros egyik Facebook-posztjában mindkét intézkedést követelte.

Már április 27-én arról írt, hogy nem hagyatkozhatunk a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó cégekre, hogy helyesen cselekedjenek. Ukrajna érdekében az EU-nak olaj- és gázembargót kell bevezetnie – idézi fel a Kontra.

Nem sokkal később, május végén az Open Society Foundations is hasonlóról posztolt. Mondani sem kell, hogy pillanatok alatt ez lett a fő irányvonal az Európai Unió szankciós politikájában.

HONNAN JÖTT AZ EMBARGÓS ÖTLET?

Ugyanakkor az is igaz, hogy a fiatalabbik Soros felvetése előtt már bőven téma volt az olajembargó a tengerentúlon és Európában egyaránt. A húsvéti időszak alatt Brüsszel a hatodik szankciós csomagot készítette elő Oroszország ellen, amiben szerepelt a tilalom. Ezt azonban a francia elnökválasztás miatt nem kívánták nyilvánosságra hozni.

A Magyar Nemzet  már korábban megírta, hogy márciusban az Egyesült Államok maga ajánlgatta Európának az orosz olajembargó ötletét. A Financial Times cikke szerint Washington aktív tárgyalásokat folytatott európai partnereivel az Oroszországból származó kőolajimport tilalmáról. Erről egyébként Antony Blinken amerikai külügyminiszter beszélt.

Tény, hogy Nancy Pelosi javaslata alapján már március 7-én azt tervezte az amerikai kormány, hogy minden kereskedelmi kapcsolatot leállítana Moszkvával, különös tekintettel az olajra vonatkozóan.  Csak zárójelesen: Alexander Soros öt nappal a háború kirobbanása után, február 25-én személyesen is találkozott Pelosival. 

Végül Joe Biden amerikai elnök március 8-án jelentette be, hogy az Egyesült Államok embargót vezet be az oroszországi kőolaj- és földgázimportra, hogy „térdre kényszerítse az orosz gazdaságot”. Március 10-én Alexander Soros újabb szankciókat követelt az oroszok ellen.

Forrás: Facebook/Alexander Soros

Április 8-án pedig megszületett a hivatalos döntés: az Egyesült Államok betiltotta az orosz olajimportot. A Szenátus egyhangúlag, 100-0 arányban megszavazta a szankciókról szóló törvényjavaslatokat, melyek alapján nemcsak Oroszországot, hanem Fehéroroszországot is megfosztották a „rendes kereskedelmi kapcsolat” státuszától, és tilalmat vezettek be az orosz kőolaj, a földgáz- és a szén importjára.

Ebből pedig kitűnik, hogy Washington és az amerikai demokrata körök erőltették rá a brüsszeli vezetőkre, hogy vezessenek be olaj-, illetve gázembargót Oroszország ellen.

Ebben természetesen partner volt Frans Timmermans, az Európai Bizottság jelenlegi alelnöke, Soros György egyik legismertebb szövetségese is, aki éppen azelőtt tárgyalt a Shell olajipari vállalattal, hogy Alexander Soros azt javasolta az EU-nak, hogy kövesse a Shell példáját, és szigorítsa az olajbeszerzésre vonatkozó korlátozásokat.

A Kontra kutatómunkájából és az ebből kirajzolódó folyamatokból tökéletesen látszik, hogy von der Leyenék valamilyen oknál fogva teljesen alárendelték Európát a washingtoni hiénáknak az orosz–ukrán háború alatt. Ez pedig nettó árulás, hiszen – ahogy a fentiekből is kitűnik – a kontinenst erős függőségi viszonyt teremtve teljesen kiszolgáltatottá tették az egyik nagyhatalomnak – összegzik.

Az eredeti cikk ITT érhető el.

Borítókép: Kollázs Soros Györgyről