„A Nyugat magára hagyta Afganisztánt”

Egy évvel ezelőtt hagyta el Afganisztánt az utolsó amerikai katona. Az elmúlt egy év azonban korántsem úgy alakult, ahogyan azt a tálibok ígérték, miután elfoglalták Kabult: az országban éhínség van, és a fegyveresek mindenkivel leszámolnak, aki a rendszer ellen szólal fel. – Egyik napról a másikra nem lehet terroristából mérsékelt muzulmán – szögezte le a Magyar Nemzetnek adott interjúban az afganisztáni származású Ali Samay, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje, akivel a tálib uralom első éve mellett a menekültek helyzetéről és a közép-ázsiai ország geopolitikai szerepének csökkenéséről is beszélgettünk.

Koránt olvassák diáklányok egy Kabul melletti mecsetben, ahol megsokszorozódott a lány tanulók száma a közoktatás országos szintű leépülése miatt. Fotó: MTI/AP/Ibrahim Noruzi

– Maradtak családtagjai Afganisztánban? Milyen az élet az országban?

– Nagybátyáim, nagynénéim, unokatestvéreim maradtak Afganisztánban. Az élet és a gazdaság gyakorlatilag teljesen leállt, a mostani helyzet a 2001-es rendszerükhöz képest is rosszabb. A tálibok még kormányt sem tudtak alakítani, éhínség és szegénység van. A köztársaság idején az éves költségvetés négymilliárd dollár volt, amiből kétmilliárdot a bevételek tettek ki, a másik kétmilliárd dollárt a nemzetközi közösség támogatása jelentette. Most viszont ez az összeg öt-hatmilliárd körül mozog: az adókat ugyanúgy beszedik, ráadásul nagy ütemben elkezdték eladni a szenet. A szülővárosom, Baglán – ahol magyar katonák is szolgáltak – és Kabul között 246 kilométer a távolság, ezt mi régen négy-öt óra alatt tettük meg. Most a széneladás miatt akkorára nőtt a teherautó-forgalom, hogy 13-14 órát kell utazni a két város között.

A szenet főként Pakisztánba viszik Észak-Afganisztánból. Emellett a tálibok továbbra is megkapják a nemzetközi közösségtől évente a közel kétmilliárd dollárt készpénzben, de nem tudjuk, hogy ezek a pénzek mire mennek el, és miért van éhínség.

Nincs hadseregük, oktatási rendszerük, a hatóságokat leépítették, tehát kevés a kiadásuk. Viszont nem építenek utakat, kórházakat, iskolákat. Azt látjuk, hogy aki nem tálib, az éhen hal, a tálibok meg építik és vásárolják a házakat. Van olyan tálib kormányzó, aki egy héten kétszer házasodott. Több tízezer dollárt fizetnek azért, hogy 16-18 éves lányokat vegyenek feleségül.

– Azok, akiknek sikerült elmenekülniük, megtalálták számításaikat?

– Azok, akik megérkeztek az Egyesült Államokba, Kanadába, Európába, új életet kezdtek. A Franciaországba és Németországba érkezett újságírók éttermekben dolgoznak, de több ezer afgán helyzete kilátástalan Albániában, az Egyesült Arab Emírségekben, Pakisztánban és Iránban. Iránba egymillióan menekültek, Törökországba több százezren. A török hatóságok hetente háromszáz-hatszáz migránst toloncolnak vissza, és a napokban Tádzsikisztán is úgy döntött, visszatoloncolja az embereket Afganisztánba. Mennyi ember jöjjön el az országból? Mindenki, aki nem tálib? Ez sem megoldás, hogy aki nem tálib, hagyja el Afganisztánt.

Tálib fegyveresek ünneplik a hatalomátvételük első évfordulóját a kabuli amerikai nagykövetség előtt 2022. augusztus 15-én. Fotó: MTI/AP/Ebrahim Noroozi 

– Lát esélyt arra, hogy valaha visszatérhet az országba?

– Amíg Afganisztánban tálibok uralkodnak, nem látok arra esélyt, hogy valaha is visszatérjek, és velük együtt éljek. Amikor zajlottak a béketárgyalások, nagyon bíztunk abban, hogy vége lesz a háborúnak és nem fog több vér folyni. Reménykedtünk egy közös kormány kialakításában, de amióta a kormányunk összeomlott, nincs helyünk az országban. Az elmúlt két évben az afganisztáni nagykövetségen dolgoztam Bécsben, de eljöttem onnan.

Úgy volt, hogy 2024-ben visszamegyek Afganisztánba, és diplomáciai pozíciót pályázok meg, az állam viszont összedőlt.

A fiatalok abban nőttek fel, hogy ha nem tanulnak, nem lesz egyetemi végzettségük, nem lesz belőlük semmi. Most viszont, aki nem szerzett végzettséget pakisztáni szélsőséges harcos kiképző táborban, annak nem adnak semmiféle munkát. A régi rendszer tisztviselői között vannak barátaim, családtagjaim. Őket visszahívták pár hónapra, a tálibok melléjük rakták a saját embereiket, hogy tanulják meg a feladatokat, utána kirúgták őket.

– Az ukrajnai háború mintha „ellopta” volna a nemzetközi figyelmet Afganisztánról... Számítanak a jövőben a nyugati országok támogatására?

– Azt már tudtuk, hogy a Nyugat számára Afganisztán már nem fontos, ezért is készültek az amerikaiak a kivonulásra, amit meg is tettek. Én úgy látom, hogy egy történelmi korszak zárult le 2021. augusztus 15-én. Afganisztán mindig is a Nyugat és a Kelet ütközőzónája volt. A 9/11-es terrortámadások után Vlagyimir Putyin volt az első vezető, aki felhívta az akkori amerikai elnököt, George W. Busht, és azt mondta neki, hogy ha harcolni készül Afganisztánban a terrorizmus ellen, akkor Oroszország minden lehetőségével támogatni fogja. Amíg együttműködtek, viszonylagos stabilitás volt az országban, de Moszkva később sokat tett azért, hogy ennek a folyamatnak vége legyen. 2021. augusztus 15-én, amikor összedőlt a kormány, a kormányfő és az elnök maradását amerikai kapcsolataik miatt még nagyobb veszélynek tekintették, mint a tálibok hatalomra kerülését. Az államfő az amerikai külpolitikát követte és nem azt a térségbarát afgán külpolitikát, amelyet Hamid Karzai is 2014-ig. Sem a Nyugat, sem a keleti hatalmak nem akarnak Afganisztánnal foglalkozni, elfáradtak abban, hogy egymás ellen politizáljanak és háborúzzanak az országban.

Az Egyesült Államoknak már nem érdeke, hogy beavatkozzon a helyi ügyekbe, magára hagyták Afganisztánt. Ez viszont már Ukrajna előtt megtörtént.

Borítókép: Ali Samay, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje (Fotó: Bach Máté)