„A Nyugat magára hagyta Afganisztánt”

Egy évvel ezelőtt hagyta el Afganisztánt az utolsó amerikai katona. Az elmúlt egy év azonban korántsem úgy alakult, ahogyan azt a tálibok ígérték, miután elfoglalták Kabult: az országban éhínség van, és a fegyveresek mindenkivel leszámolnak, aki a rendszer ellen szólal fel. – Egyik napról a másikra nem lehet terroristából mérsékelt muzulmán – szögezte le a Magyar Nemzetnek adott interjúban az afganisztáni származású Ali Samay, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje, akivel a tálib uralom első éve mellett a menekültek helyzetéről és a közép-ázsiai ország geopolitikai szerepének csökkenéséről is beszélgettünk.

2022. 08. 31. 6:44
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Egy évvel a hatalomátvétel után hogyan látja: a tálibok betartották ígéreteiket vagy kimutatták a foguk fehérjét?

– A tálibok egy szélsőséges iszlamista mozgalom, ami azt jelenti, hogy az átlagnál sokkal erősebb hitük van az iszlámban és Istenben. Amikor ígéretről beszélünk, különbséget kell tenni a saját értelmezésük szerint vett iszlám vallási ígéretei és az amerikaiakkal kötött megállapodásban foglaltak között. Előbbi fontosabb számukra, ugyanis ha nem a saját értelmezésük szerint vett iszlám szerint cselekednek, azt vallási bűnnek tartják, és úgy gondolják, hogy Isten a pokolba küldi őket.

Ezt viszont nem fogják megkockáztatni azért, hogy az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak kedvező lépést tegyenek.

A tálibok visszaállították 2001-ig fennálló uralmukat. Az előző rendszerben szolgált katonatiszteket a mai napig előállítják és megölik, annak ellenére, hogy amnesztiát adtak nekik. Ha útlevelet kérünk, egy év alatt sem kapjuk meg, viszont, ha száz dollár helyett 1500 dollárt fizetek, egy hét alatt megkapom. Idén Afganisztánban nők nélkül fog megkezdődni a felsőoktatás, ugyanis nem fejezhették be a középiskolát. Bevezették, hogy a lányok csak a hatodik osztályig tanulhatnak, mert ha ennél többet tanulnak, akkor erkölcsileg romlottak lesznek. A tálib rezsimen belül az erkölcsi minisztérium kezében van a hatalom, minden minisztérium fölött áll – hasonlóan a titkosszolgálathoz vagy a szovjet KGB-hez. Akárhol beavatkoznak és akárkit letartóztathatnak. Régebben hierarchia volt a tálib rezsimen belül: egy fő vezetőjük volt, akinek szavát mindenki elfogadta. Most viszont a vezetőség nem tudja irányítani a frontokat, nem tud olyan parancsot adni, amelyet az összes tálib elfogadna.

Egy év alatt nem sikerült egy kormányzati irodát sem úgy működtetniük, ahogyan az hatalomra kerülésük előtt volt, viszont egy totális anarchiát látunk kibontakozni, amelyben minden tálib érdeke az, hogy a jelenlegi rezsim életben maradjon.

A katonaságon belül külön alakulatot hoztak létre az öngyilkos merénylők részére, akiknek családjai földeket, házakat és pénzt kapnak. 2019-ig az amerikaiak terroristáknak nevezték a tálibokat, viszont a tárgyalások megkezdése után már mérsékelt muzulmánoknak tartották őket. A terrorizmus fogalma viszont a civilek kivégzéséről és a társadalom félelemben tartásáról szól. A tálibok az elmúlt húsz évben ezt csinálták. Egyik napról a másikra nem lehet terroristából mérsékelt muzulmán.

Koránt olvassák diáklányok egy Kabul melletti mecsetben, ahol megsokszorozódott a lány tanulók száma a közoktatás országos szintű leépülése miatt. Fotó: MTI/AP/Ibrahim Noruzi

– Maradtak családtagjai Afganisztánban? Milyen az élet az országban?

– Nagybátyáim, nagynénéim, unokatestvéreim maradtak Afganisztánban. Az élet és a gazdaság gyakorlatilag teljesen leállt, a mostani helyzet a 2001-es rendszerükhöz képest is rosszabb. A tálibok még kormányt sem tudtak alakítani, éhínség és szegénység van. A köztársaság idején az éves költségvetés négymilliárd dollár volt, amiből kétmilliárdot a bevételek tettek ki, a másik kétmilliárd dollárt a nemzetközi közösség támogatása jelentette. Most viszont ez az összeg öt-hatmilliárd körül mozog: az adókat ugyanúgy beszedik, ráadásul nagy ütemben elkezdték eladni a szenet. A szülővárosom, Baglán – ahol magyar katonák is szolgáltak – és Kabul között 246 kilométer a távolság, ezt mi régen négy-öt óra alatt tettük meg. Most a széneladás miatt akkorára nőtt a teherautó-forgalom, hogy 13-14 órát kell utazni a két város között.

A szenet főként Pakisztánba viszik Észak-Afganisztánból. Emellett a tálibok továbbra is megkapják a nemzetközi közösségtől évente a közel kétmilliárd dollárt készpénzben, de nem tudjuk, hogy ezek a pénzek mire mennek el, és miért van éhínség.

Nincs hadseregük, oktatási rendszerük, a hatóságokat leépítették, tehát kevés a kiadásuk. Viszont nem építenek utakat, kórházakat, iskolákat. Azt látjuk, hogy aki nem tálib, az éhen hal, a tálibok meg építik és vásárolják a házakat. Van olyan tálib kormányzó, aki egy héten kétszer házasodott. Több tízezer dollárt fizetnek azért, hogy 16-18 éves lányokat vegyenek feleségül.

– Azok, akiknek sikerült elmenekülniük, megtalálták számításaikat?

– Azok, akik megérkeztek az Egyesült Államokba, Kanadába, Európába, új életet kezdtek. A Franciaországba és Németországba érkezett újságírók éttermekben dolgoznak, de több ezer afgán helyzete kilátástalan Albániában, az Egyesült Arab Emírségekben, Pakisztánban és Iránban. Iránba egymillióan menekültek, Törökországba több százezren. A török hatóságok hetente háromszáz-hatszáz migránst toloncolnak vissza, és a napokban Tádzsikisztán is úgy döntött, visszatoloncolja az embereket Afganisztánba. Mennyi ember jöjjön el az országból? Mindenki, aki nem tálib? Ez sem megoldás, hogy aki nem tálib, hagyja el Afganisztánt.

Tálib fegyveresek ünneplik a hatalomátvételük első évfordulóját a kabuli amerikai nagykövetség előtt 2022. augusztus 15-én. Fotó: MTI/AP/Ebrahim Noroozi 

– Lát esélyt arra, hogy valaha visszatérhet az országba?

– Amíg Afganisztánban tálibok uralkodnak, nem látok arra esélyt, hogy valaha is visszatérjek, és velük együtt éljek. Amikor zajlottak a béketárgyalások, nagyon bíztunk abban, hogy vége lesz a háborúnak és nem fog több vér folyni. Reménykedtünk egy közös kormány kialakításában, de amióta a kormányunk összeomlott, nincs helyünk az országban. Az elmúlt két évben az afganisztáni nagykövetségen dolgoztam Bécsben, de eljöttem onnan.

Úgy volt, hogy 2024-ben visszamegyek Afganisztánba, és diplomáciai pozíciót pályázok meg, az állam viszont összedőlt.

A fiatalok abban nőttek fel, hogy ha nem tanulnak, nem lesz egyetemi végzettségük, nem lesz belőlük semmi. Most viszont, aki nem szerzett végzettséget pakisztáni szélsőséges harcos kiképző táborban, annak nem adnak semmiféle munkát. A régi rendszer tisztviselői között vannak barátaim, családtagjaim. Őket visszahívták pár hónapra, a tálibok melléjük rakták a saját embereiket, hogy tanulják meg a feladatokat, utána kirúgták őket.

– Az ukrajnai háború mintha „ellopta” volna a nemzetközi figyelmet Afganisztánról... Számítanak a jövőben a nyugati országok támogatására?

– Azt már tudtuk, hogy a Nyugat számára Afganisztán már nem fontos, ezért is készültek az amerikaiak a kivonulásra, amit meg is tettek. Én úgy látom, hogy egy történelmi korszak zárult le 2021. augusztus 15-én. Afganisztán mindig is a Nyugat és a Kelet ütközőzónája volt. A 9/11-es terrortámadások után Vlagyimir Putyin volt az első vezető, aki felhívta az akkori amerikai elnököt, George W. Busht, és azt mondta neki, hogy ha harcolni készül Afganisztánban a terrorizmus ellen, akkor Oroszország minden lehetőségével támogatni fogja. Amíg együttműködtek, viszonylagos stabilitás volt az országban, de Moszkva később sokat tett azért, hogy ennek a folyamatnak vége legyen. 2021. augusztus 15-én, amikor összedőlt a kormány, a kormányfő és az elnök maradását amerikai kapcsolataik miatt még nagyobb veszélynek tekintették, mint a tálibok hatalomra kerülését. Az államfő az amerikai külpolitikát követte és nem azt a térségbarát afgán külpolitikát, amelyet Hamid Karzai is 2014-ig. Sem a Nyugat, sem a keleti hatalmak nem akarnak Afganisztánnal foglalkozni, elfáradtak abban, hogy egymás ellen politizáljanak és háborúzzanak az országban.

Az Egyesült Államoknak már nem érdeke, hogy beavatkozzon a helyi ügyekbe, magára hagyták Afganisztánt. Ez viszont már Ukrajna előtt megtörtént.

Borítókép: Ali Samay, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje (Fotó: Bach Máté)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.