A középkor legnagyobb rejtélye: a woolpiti zöld gyermekek

A woolpiti zöld gyermekek történetét két korabeli szerző, Newburgh-i Vilmos és Coggeshalli Ralf jegyezte fel a 12. század végén és a 13. század elején. Egy fiú és egy lány váratlan felbukkanásáról írtak, akik zöldes bőrrel, szokatlan ruházatban és ismeretlen nyelvet beszélve érkeztek egy suffolki falu határába. A krónikák részletesen rögzítik a különös eseményt, amely később legendává, majd folklórrá alakult. A modern tudomány pedig igyekszik felderíteni, milyen valós történelmi és orvosi jelenség állhat a zöld gyermekek mögött.

Egyes középkori szerzők földöntúli rejtélynek tartották a zöld gyermekek felbukkanását Fotó: Foundation.app

Zöld gyermekek és a középkori magyarázatok világa

A korabeli emberek számára a történet természetesen kapcsolódott a másvilág, a rejtett népek és a csodás jelek motívumrendszeréhez. A barlangon át elérhető ország, az örök alkonyatba burkolózó vidék és a zöld testű idegenek a középkori képzelet számára jól ismert képek voltak.

A legenda elevenen élt tovább a középkor későbbi évszázadaiban is  (Forrás: Medival Chronicles)

A zöld gyermekek így könnyen váltak a csoda jeleivé. A krónikások nemcsak rögzítették a beszámolókat, hanem értelmezték is őket: egy különös, határhelyzeti történetként, amely a természet rendjén túli világra utalhat.

Modern magyarázatok a zöld gyermekek rejtélyére

A 19–21. századi kutatás elsősorban történeti, orvosi és kulturális szempontból közelít a történethez. A legelterjedtebb tudományos értelmezések három fő irányba mutatnak.

1. Alultápláltság és klorózis

A zöldes bőrszín lehetett súlyos vérszegénység vagy szennyezett élelmiszer okozta állapot. A krónikák szerint a táplálkozás rendeződése után a lány bőrszíne normalizálódott, ami jól illeszkedik ehhez az orvosi magyarázathoz.

2. Idegen nyelvű gyermekek

A 12. században flamand telepesek éltek Kelet-Angliában. Beszédük, viseletük és esetleges elszigeteltségük könnyen kelthette azt a benyomást, hogy „ismeretlen népből” érkeztek. A „Szent Márton földje” nevű hazájuk akár egy közeli település neve is lehetett, amelyet a krónikások vagy a falusiak félreértettek.

3. Folklorisztikus torzulás

A történet egy idegen gyerekpár tragikus sorsából indulhatott ki, amelyet a falu közössége csak töredékesen ismert. A beszámolók így hamar csodás elemekkel bővülhettek, majd a középkori képzelet világába olvadhattak.

A zöld gyermekek nyoma a legendától a tudományig

A woolpiti zöld gyermekek története a középkor óta folyamatosan jelen van az angol folklórban. A 16–17. század szerzői már rövid, moralizáló anekdotaként kezelték, a 19. század romantikus irodalma pedig a rejtély és a természetfölötti iránti érdeklődés jegyében újra felfedezte. A modern kultúrában több műfaj is feldolgozta: tündérmeseként, példázatként, sőt néha tudományos-fantasztikus értelmezésként.

Egyes késői szerzők horrortörténetként dolgozták fel a legendát  (Fotó: Katherine Soutar)

Ma a zöld gyermekek egyszerre jelentenek történeti érdekességet és kulturális tükörképet: egy történetet, amelyben összefonódik a valóság, a félreértés, a folklór és az emberi képzelet.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.