A középkor legnagyobb rejtélye: a woolpit-i zöld gyermekek

A woolpit-i zöld gyermekek történetét két korabeli szerző, Newburgh-i Vilmos és Coggeshall-i Ralf jegyezte fel a 12. század végén és a 13. század elején. Egy fiú és egy lány váratlan felbukkanásáról írtak, akik zöldes bőrrel, szokatlan ruházatban és ismeretlen nyelvet beszélve érkeztek egy suffolki falu határába. A krónikák részletesen rögzítik a különös eseményt, amely később legendává, majd folklórrá alakult. A modern tudomány pedig igyekszik felderíteni, milyen valós történelmi és orvosi jelenség állhat a zöld gyermekek mögött.

Egyes középkori szerzők földöntúli rejtélynek tartották a zöld gyermekek felbukkanását Fotó: Foundation.app

Zöld gyermekek a 12. századi Angliában

A történet a 12. századi Kelet-Angliában játszódik, Suffolk egyik településén, Woolpit határában. A falusiak aratás közben két gyermeket találtak a falu nevét adó mély gödrök közelében. A fiú és a lány ruházata idegen szabású volt, bőrük pedig feltűnően zöldes árnyalatot mutatott. A helyiek nem értették a beszédüket, a gyerekek pedig semmit nem fogadtak el az ételből, amit először próbáltak adni nekik.

Megdöbbenést és rémületet váltott ki a zöld gyermekek felbukkanása   Fotó: Open AI

A beszámolók szerint egy idő után észrevették a falusiak által odakészített friss, hüvelyes lóbabot. Jelbeszéddel kértek belőle, és ez lett az első étel, amit elfogadtak. A táplálkozásuk ezután lassan normalizálódott, és bőrük színe fokozatosan halványodott. A fiú azonban gyenge maradt, és rövid időn belül meghalt. A lány életben maradt, megtanulta az angolt, és felnőve beilleszkedett a közösségbe.

A krónikások rögzítik azt is, hogy a lány később elmondta: egy olyan vidékről érkeztek, ahol a fény sosem volt teljes nappali, inkább örök alkonyatba burkolózott. 

A környezetben minden zöldnek tűnt, és egy föld alatti üregszerű átjárón keresztül jutottak el a felszínre, miközben távoli harangszót követtek.

A középkori angol krónikákban gyakran megjelent a zöld gyermekek története  Fotó: Medival Chronicles

A történet ideje nem pontosan azonosítható. 

Egyes utalások alapján István angol király uralma alá is eshetne, más jelek viszont II. Henrik korára utalnak. Ezért a kutatás ma úgy fogalmaz: a zöld gyermekek felbukkanása a 12. század közepe–vége között történhetett.

Mit írnak a krónikások a zöld gyermekek eredetéről?

Newburgh-i Vilmos a 12. század végén írta meg Anglia történetét. Ő az eseményt különös, csodás jelenségként mutatja be, több megbízható tanú elbeszélésére hivatkozva. Leírásában a gyermekek furcsa ruházatot viseltek, zöld bőrük pedig feltűnő volt. A kislány később úgy mesélte, hogy hazájuk egy „állandó alkonyatba borult vidék”, amelyet Szent Márton földjének neveznek.

A zöld gyermekek a kortársak szerint ismeretlen nyelven beszéltek  Fotó: The Lineup

Coggeshall-i Ralf a 12–13. század fordulóján rögzítette saját krónikáját. Ő részletesebben ír a gyermekek beilleszkedéséről, nevelőikről és jellemükről. Krónikájában szerepel, hogy a lány a felnőtt éveit Richard de Calne házában töltötte, és később hozzászokva a helyi környezethez, teljesen elveszítette zöldes bőrszínét.

Mindkét beszámoló megegyezik abban, hogy a gyermekek idegennek tűntek: 

ismeretlen nyelvük, különös ruházatuk és elsőre megmagyarázhatatlan bőrszínük a falusiak szemében is csodás jelként jelent meg.

Zöld gyermekek és a középkori magyarázatok világa

A korabeli emberek számára a történet természetesen kapcsolódott a másvilág, a rejtett népek és a csodás jelek motívumrendszeréhez. A barlangon át elérhető ország, az örök alkonyatba burkolózó vidék és a zöld testű idegenek a középkori képzelet számára jól ismert képek voltak.

A legenda eleven tovább élt a középkor későbbi évszázadaiban is  Fotó: Medival Chronicles

A zöld gyermekek így könnyen váltak a csoda jeleivé. A krónikások nem csak rögzítették a beszámolókat, hanem értelmezték is őket: egy különös, határhelyzeti történetként, amely a természet rendjén túli világra utalhat.

Modern magyarázatok a zöld gyermekek rejtélyére

A 19–21. századi kutatás elsősorban történeti, orvosi és kulturális szempontból közelít a történethez. A legelterjedtebb tudományos értelmezések három fő irányba mutatnak.

1. Alultápláltság és klorózis

A zöldes bőrszín lehetett súlyos vérszegénység vagy szennyezett élelmiszer okozta állapot. A krónikák szerint a táplálkozás rendeződése után a lány bőrszíne normalizálódott, ami jól illeszkedik ehhez az orvosi magyarázathoz.

2. Idegen nyelvű gyermekek

A 12. században flamand telepesek éltek Kelet-Angliában. Beszédük, viseletük és esetleges elszigeteltségük könnyen kelthette azt a benyomást, hogy „ismeretlen népből” érkeztek. A „Szent Márton földje” nevű hazájuk akár egy közeli település neve is lehetett, amelyet a krónikások vagy a falusiak félreértettek.

3. Folklorisztikus torzulás

A történet egy idegen gyerekpár tragikus sorsából indulhatott ki, amelyet a falu közössége csak töredékesen ismert. A beszámolók így hamar csodás elemekkel bővülhettek, majd a középkori képzelet világába olvadhattak.

A zöld gyermekek nyoma a legendától a tudományig

A woolpit-i zöld gyermekek története a középkor óta folyamatosan jelen van az angol folklórban. A 16–17. század szerzői már rövid, moralizáló anekdotaként kezelték, a 19. század romantikus irodalma pedig a rejtély és a természetfölötti iránti érdeklődés jegyében újra felfedezte. A modern kultúrában több műfaj is feldolgozta: tündérmeseként, példázatként, sőt néha tudományos-fantasztikus értelmezésként.

Egyes késői szerzők horrortörténetként dolgozták fel a legendát  Fotó: Katherine Soutar

Ma a zöld gyermekek egyszerre jelentenek történeti érdekességet és kulturális tükörképet: egy történetet, amelyben összefonódik a valóság, a félreértés, a folklór és az emberi képzelet.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.