Hosszúra nyúlik a német kormány listája az Ukrajnának küldött katonai segítségről. Mintha szó szerint kisöpörték volna a raktárakból, ami nélkülözhető, a Gepard önjáró légvédelmi ágyútól a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarackágyún és páncélozott gyalogsági szállítójárműveken át, a páncéltörőkön, robbanóanyagokon, lövedékeken, muníción keresztül mindenből jutott egy kevés, de még a 125 távcsövet, a tízezer hálózsákot és a 403 ezer adag ételt is feltüntették a precíz beszámolóban. És ezek csak a leszállított tételek, miközben további ígéretekből sincs hiány.
A már engedélyezett katonai felszerelés összértéke máris több mint 733 millió euró (majd 300 milliárd forint).
Mégsem mindenki elégedett. Ukrajnában hónapok óta ismételgetik, hogy még határozottabb német támogatásra, a legkorszerűbb fegyverekre, legfőképpen Leopard 2 harckocsikra lenne szükségük. Azzal érvelnek, hogy a modern tankok nélkül nincs esélyük igazán hatékony ellentámadást indítani, különösen a sík, nyílt vidéken.
Túl korai még a háború végéről beszélni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ma a háború kimenetele száz százalékban a fegyverszállítmányoktól függ. Csakis attól. Ukrajna támogatásának felgyorsítása a győzelem felgyorsítását jelenti
– magyarázta néhány napja Volodmir Zelenszkij a Reutersnek adott interjúban. Az ukrán elnök sokadszorra is megerősítette, hogy nagyobb segítségre számítanak Németországtól, aminek akadálya szerinte „valamiféle pszichológiai gát, belső probléma”.
Nem is járt messze az igazságtól abban a tekintetben, hogy Németországban erősen megosztja a politikát a kérdés. Az ellenzékbe kényszerült Kereszténydemokrata Unió és a Bajor Keresztényszociális Unió (CDU/CSU) éppen csütörtökön bocsátotta vitára indítványát a Bundestagban, amelyben azonnali, újabb fegyverszállítmányokat követelt Ukrajnának. És ebben a kérdésben a kormánykoalíció sem egységes: míg a zöldek és liberálisok egy része egyetért a kezdeményezéssel, addig a szociáldemokraták egyelőre elzárkóznak tőle.
Hogy mi a problémájuk? A berlini külpolitika már így is felrúgta azt az eddig bevett, némileg képmutató gyakorlatot, hogy konfliktusövezetekbe nem szállítanak fegyvereket. Erre mutogattak korábban például akkor is, amikor Szaúd-Arábiának nemet mondtak, mondván, a jemeni háborúban vetnék be a katonai eszközöket.
A legkorszerűbb, ráadásul támadó német fegyverek átadása most egy új szintet jelentene.
Berlinben azzal érvelnek, hogy az ügyben nem cselekedhetnek egyedül, mindenképpen nemzetközi egyetértésre és összefogásra van szükség. Annyiban igazuk is van, hogy eddig a legtöbb, Ukrajnát támogató állam a szovjet időkből maradt készleteit söpörte ki, a legmodernebb katonai eszközöktől mindenki vonakodik megválni.
Főleg úgy, hogy Christine Lambrecht szociáldemokrata védelmi miniszer világossá tette: határaik végéhez értek, ha fent akarják tartani a Bundeswehr védelmi képességeit, több fegyvert már nem tudnak nélkülözni.
Ez azt jelenti, hogy vagy a német fegyvergyártók közvetlen segítségére, vagy más, Leopard 2-eseket használó nemzetek felajánlásaira lenne szükség. A Deutsche Welle német közszolgálati csatorna adatai szerint Európa 12 hadseregében és Törökországban a tank különböző típusainak kétezer darabja áll hadrendben, így lenne miből meríteni. A német fővárosban keringő javaslat szerint berlini vezetéssel ezek az államok „dobhatnának össze” 90 páncélost az ukránoknak. Az idő mindenesetre sürgető, hiszen a politikai döntés után még hónapok telhetnek el, mire a harckocsikat leszállítják, kezelőiket kiképzik, és a fenntartáshoz szükséges logisztikát is megszervezik.
Orosz–ukrán háború 
