„Netanjahu győzelme még szorosabb kétoldalú kapcsolatokat hozna”

Izrael kedden ismét választ, négy éven belül immár ötödik alkalommal. Miért nem tud egyetlen kormány sem hosszan hatalmon maradni? Mik a választás lehetséges kimenetelei, és hogyan érintheti az eredmény Magyarországot? Egyebek mellett erről is kérdeztük Ofir Haivryt, a jeruzsálemi Herzl Intézet tudományos ügyekért felelős alelnökét, a Nemzeti Stratégiai Kezdeményezés igazgatóját.

– Kevesebb mint négy éven belül Izraelben ötödik alkalommal rendeznek előre hozott parlamenti választásokat november elsején. Születhet ezúttal tartós eredmény?

– Nem gondolnám. Minden felmérés azt mutatja, hogy nagyon szoros, körülbelül 50-50 százalékos eredményre számíthat a jobb- és a baloldal. Akár egy-két szavazat is befolyásolhatja majd a győzelmet. Ez történt a legutóbbi választáson is. A Jaír Lapid vezette, centrista Jes Atid (Van Jövő) párt a második helyen végzett, szövetségeseikkel csak 61 mandátumot szereztek a 120 fős törvényhozásban, amivel nem tudtak stabil koalíciós kormányt alakítani. Ez eredményez folyamatosan újabb és újabb választásokat.

– Mik a választás elképzelhető kimenetelei?

– Három lehetőséget látok. Az egyik pártszövetség győz, de nagyon kicsi fölénnyel, és mivel nem tud majd kormányt alakítani, ismét újabb választásokat kell kiírni. A második opció, hogy nem lesz egyértelmű győztes, és akkor mindenképp újabb választásokra lesz szükség. 

A harmadik kimenetel, ami a legészszerűbb lenne, hogy egy időre létrejön a nagykoalíció a bal- és jobboldal között. Ehhez azonban bizalom kell a felek között, ami jelenleg hiányzik. 

A jobboldali Likudot vezető Benjamin Netanjahu és Beni Ganz, a Kék és Fehér centrista pártszövetség vezetője két éve csinált egy nagykoalíciót. A megállapodás szerint négy évig tartott volna, és két-két évig, felváltva vezették volna a kormányt. Egy év után Netanjahu azonban felbontotta az egyezséget abban a reményben, hogy már képes lesz megnyerni a választást, de nem így történt.

– A jelenleg koalícióban kormányzó Jes Atid és az ellenzékben lévő Likud mellett kik rúghatnak még labdába?

– Vannak kisebb pártok, amelyek nagyon közel állnak a küszöbhöz, és ha nem jutnak be a parlamentbe, az másoknak fog kedvezni. Például az arab pártok korábban mindig közös listával indultak, így a szavazatok tíz százalékára számíthattak. Tavaly az egyik pártjuk kettészakadt, így a másik párt egyedül indul a mostani választáson, kérdéses tehát, hogy elérik-e a küszöböt. Rajtuk kívül a főbb pártoknak vannak „szatellitpártjaik”, így ők sem léphetnek koalícióra az ellenkező oldallal. Beni Ganz egykori vezérkari főnök, jelenlegi védelmi miniszter centralista pártja szintén versenyben van. Ők körülbelül tíz százalékon állnak, így elméletileg csatlakozhatnak a bal- és jobboldalhoz is, de Netanjahu korábbi egyezségszegése miatt nagyon „Bibi-ellenesek” (Bibi Benjamin Netanjahu beceveve – a szerk.) Ha nyer a Likud, talán elgondolkodnak a koalíción, de azért sokat fog kérni Ganz. Például a miniszterelnöki széket.

– Magyarországon a legutóbbi választások során egészen érdekes csoportosulásokat láthattunk az ellenzékben, nem igazán számítottak az elvek. Izraelben mi a helyzet?

– Izraelben általában értékalapú koalíciókról beszélhetünk, ami vagy jobb-, vagy baloldali. Esetenként pedig létrejöhetnek vegyes, ügyvivő kormányok is, de ezek csak átmeneti ideig működnek. 

A magyar vegyes lista nem volt sikeres, de nálunk egy évvel ezelőtt ilyen lista győzött.

 Akkor sok jobboldali párt elhagyta Netanjahut, amelyeket a szintén jobboldali Naftali Bennett meg tudott szólítani. Lapid a baloldali pártokat győzte meg, így megalakult a Bennett–Lapid-vegyeskoalíció. Az értékeik azonban olyan távol álltak egymástól, hogy ez sem tudott tartós maradni, a jobboldaliak végül kiváltak.

– Mik voltak az idei kampány főbb témái?

– Beszélhetnék az értékekről, biztonságról vagy az arabkérdésről, de ezek csak közepesen fontos témák. Valójában egyetlen központi kérdés van, mégpedig az, hogy Netanjahu jó vagy rossz? Akarjuk őt miniszterelnöknek vagy nem? A választók ez alapján döntenek. 

Vannak olyan baloldaliak, akik kedvelik Netanjahut, ezért a jobboldali Likudra szavaznak. De akadnak olyan jobboldaliak is, akik szerint Netanjahu túl sokáig volt hatalmon, és inkább átszavaznak a baloldalra.

 Már a pártok között is az a kérdés, ha a koalícióról van szó, hogy csatlakoznak-e Bibihez vagy nem? Véleményem szerint a politika ilyen szintű perszonalizációja nem jó dolog. Pártprogramok nélkül arra adunk felhatalmazást a politikusoknak, hogy azt csináljanak, amit akarnak.

– Tegyük fel, hogy Benjamin Netanjahunak sikerül győznie! Mit jelent ez Magyaroszágnak?

– Elméletben, ha sikerül neki egyértelmű győzelmet aratni, azzal valószínűleg még szorosabb együttműködés születik Izrael és Magyarország között. 

De szerintem a baloldal győzelme esetén Lapid és Ganz is elismerné, hogy fontos a jó kapcsolat a magyarokkal. Egyiküknek sincs konkrét, mély konfliktusa az országgal, habár a baloldali kormányok, mint például a Biden-adminisztráció, hajlamosak Magyarországot szélsőjobboldali államnak leírni. Ezzel nem értek egyet, szerintem a Fidesz egy fősodrú jobbközép párt, de az Egyesült Államok sokszor nyomást gyakorol más országokra, hogy változtassanak a Magyarországhoz való hozzáállásukon. Ez akár hathatna az izraeli baloldali koalícióra is. Valószínű azonban, hogy Lapidnak és Ganznak sincs semmilyen különleges célja Magyarországgal kapcsolatban. Mindkettejüknek megvan a személyes, családi élménye az országról (mindkettőjüknek van magyar felmenője – a szerk.), és tisztában vannak a ténnyel, hogy a magyarok szoros szövetségeseink, amit értékelni kell. Azt gondolom tehát, hogy a választások után vagy jó, vagy nagyon jó lesz az izraeli–magyar viszony.

– Mindkettőnk országa kicsi, de kapcsolatuk erős. Képes lehet a szövetségük valamilyen hatást gyakorolni a nemzetközi politikai életre?

– Először is, Magyarország és Izrael pozíciója az ukrán válság kapcsán hasonló. Mindkét fél egyértelműen azt vallja, hogy az orosz invázió helytelen. Egyetértenek abban is, hogy Ukrajnának joga van megvédenie magát. De mindkét országnak nemzeti érdeke, hogy ne folyjon bele közvetlenül a konfliktusba, hiszen a háború kimenetele akár azt is eredményezhetné, hogy létrejön egy közös orosz–magyar határ. Izrael oldaláról nézve pedig az a cél, hogy az Oroszországban és Ukrajnában élő hatalmas zsidó populációt ne érje hátrányosan a konfliktus. Néhány nyugati ország engedné, hogy tovább dúljon a háború, hiszen előnyük származna Oroszország kivéreztetéséből. De Magyarország és Izrael azt mondja, hogy nem szabad engedni a háború folytatódását, mielőbbi megoldást kell találni.

Másodsorban Izrael abban reménykedik, hogy a nyugat-európai országok áthelyezik a nagykövetségeiket Jeruzsálembe. Magyarország szívesen tenné ezt, de a közös EU-politika ezt nem engedi. Giorgia Meloni, illetve az olasz jobboldal győzelmével talán erősödik az európai jobboldal, és elkezdődhetnek a változások.

– Származhat előnye az EU-nak és Magyarországnak ebből a megállapodásból?

– Igen, a közelgő években ennek a területnek a kihasználásával új alternatívát találhatnak a mediterrán és a közép-európai országok a gázellátásra, ami nagyon fontos lenne a jelenlegi helyzetben.

– Az utóbbi időben megszaporodtak a terrorcselekmények Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. Lehet ennek bármilyen köze ahhoz, hogy kampányidőszak van?

– Egyértelműen kapcsolatban vannak a támadások a választásokkal. Azt látjuk, hogy a terrorcselekmények leginkább a vitatott területeken történnek. Valaki szeretné felmelegíteni a helyzetet. Ez megszokott a terrorszervezeteknél és a palesztinoknál, mivel ebben az időszakban nagyobb figyelmet és közönséget tudnak elérni. A palesztinok aggódnak az Izraelben élő arab választókért, hiszen az egyik pártjuk akár az új koalícióba is beléphet. Az izraeli arab társadalom megosztott, és sokuk inkább izraeli pártra szavazna, ami rossz hír a palesztinoknak, hiszen ők akkor tudnak érvényesülni, ha a konfliktusok erősödnek. Az erőszakos cselekményeikkel próbálják meggyőzni honfitársaikat, hogy saját pártjaikra szavazzanak.

Borítókép: Ofir Haivry, a jeruzsálemi Herzl Intézet tudományos ügyekért felelős alelnöke (Forrás: Pozsonyi Roland/Neokohn.hu)