„A Magyar Honvédség bebizonyította, hogy képes komoly feladatok végrehajtására”

A Magyar Honvédség bebizonyította, hogy képes nagyszabású feladatok végrehajtására – értékelte lapunknak a NATO koszovói missziójának (Kfor) élén eltöltött egy évet Kajári Ferenc vezérőrnagy. A magyar parancsnoki megbízatás ideje alatt egymást követték a feszült helyzetek, arról nem is beszélve, hogy az ukrajnai háború is ekkor robbant ki. A rengeteg megpróbáltatás ellenére azonban sikeresen teljesítették a legfontosabb feladatot: megőrizték a békét és biztonságot a feszültségekkel teli Koszovóban.

20221216 Budapest Kajári Ferenc vezérőrnagy Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Mennyire lehet gördülékenyen együttműködni egy ilyen feszült helyzetben az érintett felek hatóságaival, politikusaival?

– A legfontosabb az, hogy a Kfor parancsnokának valamennyi féllel jó kapcsolata legyen. Ezt a jó kapcsolatot mindjárt a parancsnoki időszak kezdetén sikerült is kialakítani, mind a koszovói kormány, mind a koszovói szerb kisebbség vezetőivel. Ez a kulcsa, hogy egy feszült helyzet kialakulásakor fogadják a parancsnok hívását és meg tudjuk beszélni a lehetőségeket, megtaláljuk a mind két fél részéről elfogadható megoldásokat. Ez volt a magyar parancsnoki időszak sikerességének középpontjában. Emellett fontos megemlíteni a Koszovóban működő nemzetközi szervezeteket és azokat a vezetőket, akik az Európai Unió részéről próbálják meg rendezni a helyzetet. Velük is elengedhetetlen az együttműködés és a jó kapcsolat a stabilitás elérésére.

– Habár papíron az Európai Unió az első számú közvetítő Koszovó és Szerbia között, az Egyesült Államok koszovói befolyása megkérdőjelezhetetlen. Mennyire lehetett ezt érezni?

– Az Egyesült Államok befolyása valóban jelentős Koszovóban. Ha csak a mostani eseményeket követjük, akkor is látszik, hogy szinte naponta szerepel a hírekben Washington koszovói nagykövete, aki aktívan közreműködik a helyzet rendezésében. Emellett az Egyesült Államok elnöke is kijelölt egy különleges képviselőt, aki az uniós megbízottal közösen dolgozik azon, hogy a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd sikeres legyen. Ugyanakkor az elmúlt egy évben Európa számára is felértékelődött a régió, több nagyhatalom, köztük az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország is különleges képviselőt jelölt ki annak érdekében, hogy segítse a helyzet békés rendezését.

Kiégett teherautó roncsa az észak-koszovói Mitrovicában 2022. december 29-én. Fotó: Bojan Slavkovic

– A koszovói misszió a NATO leghosszabb ideje tartó művelete. Van rá esély, hogy Szerbia és Koszovó között valamilyen hosszú távú megállapodás jöjjön létre, és ha igen, akkor ez Ön szerint mikorra várható? 

– A Kfor valóban a NATO leghosszabb ideje tartó és egyben legnagyobb létszámú művelete. Emellett ugyanakkor a legsikeresebb is, hiszen – ha összehasonlítjuk az 1999-es állapotokat a jelenlegi helyzettel – látszik, hogy jelentős fejlődés ment végbe. Akkor több mint ötvenezer katonának kellett Koszovóba bevonulnia annak érdekében, hogy a fegyveres konfliktust megállítsa és lehetővé tegye a békés rendezést, ez mára hozzávetőlegesen négyezer főre csökkent. 

Az elmúlt 23 évben jelentős haladást ért el a térség, hiszen napjainkban nincsenek napi szintű fegyveres összecsapások, nagyon ritkák ezek az esetek. A koszovói hatóságok, biztonsági szervek kiépültek annyira, hogy képesek fenntartani a rendet. A koszovói szerbek és koszovói albánok közötti konfliktus sem olyan szintű, hogy mindennaposak legyenek az összecsapások, ebben pedig a Kfornak és a nemzetközi közösségnek egyaránt jelentős szerepe van.

Azt, hogy mikorra várható a hosszú távú rendezést segítő megállapodás létrejötte, nálunk bölcsebbek sem tudják megjósolni. A helyzet megoldásának kulcsa, hogy a Belgrád és Pristina között folyó párbeszéd sikeresen érjen véget. Ez több éve tart az Európai Unió közvetítésével, valamint az Egyesült Államok is hathatósan próbál közbelépni ennek sikerességére, s már eddig is jelentős lépéseket tettek a felek a helyzet normalizálására. A konfliktus véglegesen csak akkor rendeződhet, ha e fórum keretein belül megállapodnak a két ország vezetői. Mert amíg ez nem történik meg, addig várhatóak a mostanihoz hasonló incidensek. Ha egyoldalú döntésekkel, lépésekkel próbálják meg vitás kérdéseiket rendezni a felek, akkor az csak további feszültségekhez fog vezetni.

– Megbízatása alatt olyan esemény történt, melyre éppen a koszovói háború óta nem volt példa Európában. Milyen hatással volt az ukrajnai háború kirobbanása a koszovói helyzetre?

– Ezt két részre kell bontani. Az orosz–ukrán háború kitörésének a Kforon belül nem igazán volt olyan hatása, amely befolyásolta volna a misszió tevékenységét. Már február 24-ét megelőzően végrehajtottunk egy tervezési folyamatot, amelyben megvizsgáltuk egy esetleges orosz–ukrán konfliktus hatásait a Kfor műveleti területére, beazonosítottuk azokat a területeket, indikátorokat, melyeket a missziónak figyelemmel kell kísérnie. Amikor ez valóban bekövetkezett, akkor tulajdonképpen csak aktiváltuk ezeket a terveket, de jelentősen nem befolyásolta a misszió tevékenységét, mindennapjait. 

Koszovóban, a lakosság körében ugyanakkor érzékelhető volt, hogy megnövekedtek a feszültségek. Ez betudható annak is, hogy a koszovói háború emléke még élénken él az emberek fejében, és az ukrajnai események természetesen felhozták ezeket az emlékeket.

Emellett a koszovói politikusok is egyre gyakrabban beszéltek a háborús fenyegetettségről, ami nem segítette a kedélyek csillapítását. Éppen ezért a nemzetközi közösség és a Kfor vezetése is többször kérte, hogy ne folytassanak háborús retorikát, hiszen az csak tovább szítja a belső feszültségeket.

– Pályafutása során már többször teljesített külszolgálatot, Boszniában, Szudánban és Afganisztánban is. Melyik volt – ha lehet így fogalmazni – a legizgalmasabb kihívás?

– Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mivel mindegyik missziós beosztás más jellegű volt, más feladatokat kellett ellátni. A boszniai misszió például az első alkalom volt, hogy a Magyar Honvédség határon kívül hajtott végre feladatot, ez mindenki számára újdonság volt. Szudánban az Afrikai Unió misszióját kellett támogatni, itt is jelentős kihívásokkal küzdöttünk, többször fenyegette támadás a megfigyelő csoportunkat. Az afganisztáni művelet pedig egy háborús helyzet volt, ez már önmagában is az eddigiektől teljesen eltérő feladatokat jelent. Most azt mondanám, hogy a legizgalmasabb és legnagyobb kihívás természetesen a koszovói misszió volt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy magyar tábornok egy NATO-műveletet vezetett. Közel négyezer katonával, több mint kétezer polgári alkalmazottal kellett fenntartanunk a békét és biztonságot egyországnyi területen. Személyes felelősségemnek tartottam, hogy megbízatásom alatt ne történjen személyi sérülés. Felelősnek éreztem magam egész Koszovó lakosságáért és biztonságáért, ez nagy teher és még nagyobb kihívás volt. Ezt a feladatot sikeresen végre is hajtottuk, sikerült megoldanunk a problémákat, melyekkel a misszió szembekerült. 

Emellett azt a stratégiai célkitűzést is sikerült teljesítenünk, hogy bebizonyítsuk: Magyarország, a Magyar Honvédség képes ilyen nagyszabású feladatok végrehajtására. Ez jól látszik a NATO vezetőinek, illetve az érintett tagországok visszajelzéseiből is, akik egyöntetűen meg voltak elégedve a Magyar Honvédség teljesítményével.

Borítókép: Kajári Ferenc vezérőrnagy (Fotó: Mirkó István)