– Mennyire befolyásolja a megélhetésüket a háború, meg tudják-e venni a lakosok a szükséges élelmiszereket, egyéb termékeket?
– Szerencsére még meg tudják venni, de nehéz, válságos időszakot élünk. A termékek elérhetőek, a vállalkozóknál az áramkimaradásokból adódóan ugyanakkor jó néhány napig kaotikus volt a helyzet. Amikor nem volt áram, a pékségekben például nem tudtak sütni, és néhány napig egy-egy településen nem lehetett kenyérhez hozzájutni.
Az jelenthet még problémát, hogy az emberek nem tudnak tárolni úgy, mint korábban.
Mindenki tartós élelmiszereket próbál beszerezni, amelyek nem igényelnek hűtést vagy elektromos energiát ahhoz, hogy tárolni tudják őket. Az üzleteknek megcsappantak a készleteik, például a romlandó termékeké, abból kevesebbet látunk a polcokon, kevesebbet rendel például hús- vagy tejipari termékekből a vállalkozó, mert a hűtőket működtetni kell, és amikor nincs villamos energia, tönkremegy az áru.
– A háború elején sok kárpátaljai magyar is elhagyta a szülőföldjét, mennyire tapasztalható jelenleg az elvándorlás?
Nagyon sokan visszajöttek, mindennap lehet hallani magyar szót a településeken.
A férfilakosság hiányzik a leginkább, a hadköteles korúak, de ők korábban is már külföldre, Magyarországra vagy más európai uniós országokba jártak vendégmunkára. Az oktatási intézmények tele vannak, nem lett kevesebb első osztályos az idei tanévben, mint mondjuk tavaly volt. Nagyjából ugyanannyi első osztályos gyerekünk van, mint a Vajdaságban. Leginkább azt tudom mondani, hogy az áramkimaradás sem ösztönözte jobban arra az embereket, hogy itt hagyják a vidéket. Talán ebben az adventi időszakban nekünk magunknak, kárpátaljai magyaroknak is tanulnunk kellene, a Jóisten talán azt akarja nekünk megtanítani, hogy ki kell tartani, várni kell a fényre a sötét áramkimaradásokban. Várni kell a megváltásra, a békére, Krisztus születésére.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!