Egy tavaly decemberi, de a minap nyilvánosságra hozott ukrán hírszerzési jelentés eddig nem ismert részleteket hozott napvilágra a Wagner-csoport néven ismertté vált orosz zsoldoshadsereg ukrajnai harci taktikájáról és harcmodoráról.
A Wagner-csoport katonái közelharcban egyedülálló fenyegetést jelentenek, még akkor is, ha rendkívüli veszteségeket szenvednek
− áll a jelentésben, amely megjegyzi, a katonai vezetést − ez esetben Jevgenyij Prigozsint, a katonai vállalat tulajdonosát − nem igazán érdekli, hogy egy-egy küzdelemben mennyien vesznek oda a zsoldosai közül. Egy orosz civil szervezet jelentése szerint a Wagner-csoport kötelékébe tartozó harcosok közül legalább 43 ezren haltak meg, tűntek el vagy dezertáltak a háború kezdete óta. A sérültek gyakran órákon keresztül magukra hagyva fekszenek a harctéren − állítják az ukránok −, mivel a támadóalakulatoknak nincs engedélyezve, hogy a sebesülteket elszállítsák, egyetlen feladatuk a cél elérése.
A beszámoló egészen odáig megy, hogy leszögezi: „A Wagner-csoport által alkalmazott stratégia az egyetlen, amivel a kevésbé jól képzett mobilizált orosz katonák is sikereket képesek elérni.”
Az ukránok azt sem tartják kizártnak, hogy a zsoldoshadsereg kiemelkedő teljesítménye miatt a későbbiekben az orosz haderő szakít az eddigi gyakorlatával, és a klasszikus taktikai zászlóalj-csoportok helyett kisebb, könnyebben mobilizálható egységekkel támad.
De hogyan is néz ki egy Wagner-csoport által vezetett bevetés? A katonák általában kisebb, körülbelül tizenkét fős csoportokban indulnak harcba, rakétavetőkkel felszerelve. Az ukrán jelentés szerint a bevetések kulcseleme, hogy a katonák valós idejű drónfelvételek segítségével kapnak pontos képet a műveleti területről. Az első hullámban általában az orosz börtönökben toborzott elítéltek törnek előre, az ő feladatuk, hogy az ukránokat „kiugrasszák” pozícióikból.
Ők egyetlen irányba haladnak folyamatosan, csak felénk, közülük rengeteget megöltünk
− nyilatkozta a Newsweek amerikai hetilapnak egy Bahmutnál harcoló ukrán katona.
