– Mikortól datálja az első maradandó élményét a vallásszabadságot törvénybe foglaló tordai országgyűlésről?
– A konfirmációra való felkészülésem volt az a bizonyos momentum, még a kommunista rendszer idején, abban a bezárt világban, amikor a szabadság mindenféle vonatkozásban távoli fogalom volt. Török Áron sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész olyan szenvedéllyel beszélt a vallásszabadság törvényének kihirdetéséről, hogy az mindannyiunkat megfogott, engem különösen. Már akkor belénk ivódott egyfajta büszkeség, hogy ez a vívmány Erdélyben született meg, főleg az akkori romániai realitások állította meredek ellentmondássokkal való összevetésben. Ennek a realitásnak az is része volt, hogy egy ideig önmagában a konfirmálásom is pengeélen táncolt, miután édesapám egy helyi vállalat vezetői közé tartozott. A családi tépelődéseket végül azzal zárta le, hogy bármilyen következménye is legyen a dolognak, nekem konfirmálnom kell.