A politikai súlyát ciklusról ciklusra gyarapítani kívánó Európai Parlamentben (EP) a jobbközép Európai Néppártnak (EPP) és a baloldali Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének (S&D) informális nagykoalíciója azóta uralta a testületet – és így az európai nagypolitikát –, hogy 1979-ben az Európai Unió lakossága először választotta meg közvetlenül az EP-képviselőket (ez alól egyedül a 1999 és 2004 közötti törvényhozási ciklus volt kivétel, amikor a néppárt a liberálisokkal lépett szövetségre – a szerk.). A kulcspozíciók szétosztásánál jelentős előnnyel járó, „királycsináló” szerep végül a legutóbbi, 2019-es EP-választásokon hullott ki a strasbourgi székhelyű testület két legerősebb pártjának kezei közül, amikor is az EPP és az S&D is jelentősen veszített szavazótáborából, miközben látványosan megerősödtek az Emmanuel Macron francia elnököt követő liberálisok (Renew Europe), a Zöldek és az Európai Uniót a nemzetállamok szövetségeként értelmező konzervatív erők, vagyis a Giorgia Meloni olasz kormányőf vezette Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) nevű pártcsalád.
Hiába erősödtek azonban a kisebb konzervatív pártok 2019-ben, a britek távozása után a 705 fősre zsugorodó testületben továbbra is kisebbségben voltak, így a megújulásban és a jobboldali eszmék képviseletében évek óta kudarcot valló néppárt a baloldallal évtizedeken át működő, a parlamenti többség eléréséhez a liberálisokkal kiegészülő szövetség mellett tette le a voksát, hogy cserébe saját embereit, Ursula von der Leyent ültethesse az Európai Bizottság, Roberta Metsolát pedig – a parlamenti ciklus második felére – az EP elnöki székébe.
A tavaly december elején kirobbant, az EP egyik szocialista alelnökét, Eva Kailit is magával rántó korrupciós botrány azonban új helyzetet teremtett, s úgy tűnik, némi huzavona után az EPP a jövőre esedékes EP-választásokra készülve legalábbis megkérdőjelezi az S&D-képviselőcsoporttal való együttműködés jövőjét.
Erre lehet ugyanis következtetni abból, hogy a néppárt egyik prominens vezetője, a görög származású Thanasis Bakolas a napokban először beszélt nyíltan arról, hogy a korrupciós botrány érintettjei szinte mindannyian a baloldalhoz köthetők, „a konzervatív politikusok pedig nem fogják hagyni, hogy az EP-választások előtt a szavazók ezt elfelejtsék”.
A korrupciós botrány szocialista probléma
– fogalmazott Bakolas a Politicónak. A brüsszeli lap szerint pedig az EPP főtitkárának szavaira azért is érdemes odafigyelni, mert a görög politikus fontos szerepet tölt be a néppárt 2024-es választásokra vonatkozó fő kampányüzeneteinek kialakításában, mostani üzenete pedig jó indikátora annak, hogy a néppárt az eddigieknél jóval keményebb hangnemre válthat.
A főtitkár szerint a fő probléma, hogy a szocialisták hagyták, hogy a belső korrupciós problémáik az egész intézményt bemocskolják – emiatt most a szavazók úgy gondolják, hogy az EP-n belül mindenki egy „rossz alma”, ami elkerülhető lett volna, ha az S&D belső vizsgálatot tartott volna. A Metsola által előterjesztetett 14 pontos javaslatra utalva Bakolas azt is hozzátette:
eddig egyedül a néppárt tett lépéseket a korrupció kiirtásáért és az átláthatóság megerősítéséért.
Utóbbival kapcsolatban egyébként épp szerdán egyeztetett az EP-elnök a testület frakcióinak elnökeivel. Noha a zárt körű tanácskozásról nem szivárogtak ki részletek, az Euractiv című, uniós ügyekkel foglalkozó hírportál szerint szinte borítékolható, hogy a jövőben hat teljes hónapig megtiltják a korábbi uniós törvényhozóknak, hogy lobbitevékenységet végezzenek az EP-ben az intézményből való kilépést követően. Metsola eredeti javaslatában egyébként még két évről volt szó, de úgy tűnik, az EP-képviselők ezt túl hosszúnak tartották.
Manfred Weber EPP-elnök és frakcióvezető közben amellett kardoskodik, hogy a jövőben szigorúbb ellenőrzés alá essenek a nem kormányzati szervezetek felett, amelyek némelyike a korrupciós botrány tanúsága szerint a befolyással való üzérkedés és a homályos pénzügyek valódi feketedoboza. Ez azonban nem tetszik a Zöldeknek és a baloldalnak, akik úgy látják, ezzel a lépéssel a parlamenttel együttműködő összes NGO áldozatul esne a botránynak.
Borítókép: Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke és frakcióvezetője (Forrás: MTI/EPA/Robert Ghement)
