Az egyház decemberben beiktatott érseke, Martin Modéus a Syre című hírportálnak azt nyilatkozta, hogy „Boldog és büszke vagyok arra, hogy 2009 óta a Svéd Egyház mind azonos, mind különböző nemű házaspárokat is megesket. A püspöki testület nemrégiben arra jutott, hogy el kell érni, hogy minden pap örömmel összeadjon azonos nemű párokat.” A zsinati gyűlés elé nemrégiben két indítványt terjesztettek be a témában, az egyik beadvány azt javasolta, hogy az azonos nemű párok házasságát megtagadó papjelölteket ne szenteljék fel. A másikban azt indítványozták, hogy
az egyházi törvénykönyvet úgy módosítsák, hogy aki nem, életkor, etnikai hovatartozás vagy szexuális irányultsága miatt hátrányos megkülönböztetést tesz valakivel szemben, papi szolgálatra alkalmatlanná nyilvánítható. Az uppsalai érsek szerint mindkét indítvány azt jelentené, hogy ezen „szabályozás révén lehetetlen lenne, hogy a jelenlegi rendet nem támogató papok egyáltalán papok maradjanak” – összegzett Modéus.
Pedig alig egy éve az egyház püspöki testülete kijelentette, hogy tiszteletben tartják azon papok hitbéli meggyőződését, akik nem esketnek meleg párokat, azaz egyetlen lelkész sem kötelezhető erre. Bár zsinati döntés a Biblia tanításához ragaszkodó papok szolgálatának, illetve papnövendékek felszentelésének megtagadásáról még nincs, a gyakorlatban már nagyon is működik a hitbéli meggyőződés üldözése. Három püspök – a stockholmi, a västeråsi és a karlstadi – úgy nyilatkozott a Syrének, hogy többé nem fogadják el, hogy egyházmegyéjükben olyan pap töltsön be hivatalt, aki nem adja össze a homoszexuális embereket.
„Hároméves püspökségem alatt eddig egyik papnövendéknek sem volt gondja a kérdéssel, de nem szentelném fel azt, aki ragaszkodik ahhoz, hogy nem ad össze azonos nemű párokat, ugyanis a gyakorlatban nagyon nehezen jutna álláshoz a stockholmi egyházmegyében” – nyilatkozta kendőzetlenül Andreas Holmberg püspök. Ezzel pedig nemcsak a „konzervatív” lelkészekről mondott sommás véleményt a püspök, hanem gyakorlatilag azon híveknek is ajtót mutatott, akik hitbéli meggyőződésüket a Bibliára és a protestantizmus évszázados hagyományaira alapozzák.
A jelek szerint diszkrimináció miatt csak akkor érheti hátrány az egyház papjait, ha annak vélt célkeresztjében homoszexuális emberek vannak, akiket azért nem adnak össze, mert a Biblia erről mást tanít. Ellenkező esetben – azaz amikor hetero párokat ér megkülönböztetés – az egyház hallgat. Egy évvel ezelőtt egy göteborgi pap – tiltakozásul arra, hogy egyes paptársai nem adnak össze egynemű párokat – kijelentette, hogy ő pedig nem esket hagyományos felállású jegyeseket. Lars Gårdfeldt tiszteletes és LMBTQ-aktivista esete ugyan egyedi, ugyanakkor semmilyen retorzió nem érte amiatt, hogy kirekesztette a férfi-női párokat.
A Svéd Egyház csak 2000-ben szakadt el az államtól és vált önálló vallási közösségé. Az 1970-es évek óta ugyanakkor egyre inkább a nemzetileg egységesítő keresztény államegyházból és vallási közösségből a baloldali politikai mozgalmak támogatójává vált.
Egyes vélekedések szerint a papi szemináriumokba jelentkezők jelentős részét nem hitbéli, hanem politikai meggyőződés hajtja. A hiteltelenné váló egyház az elmúlt évtizedekben drasztikus és egyre gyorsuló mértékben veszti el tagjait. 1972-ben még a lakosság 95,2 százaléka tagja volt az egyháznak, most már 50 százalék körül van ez az arány. 2021-ben 28 500 tag, míg 2022-ben már 46 817 lépett ki. Ezzel együtt az egyháziadó-befizetés évről évre jelentősen apad, ami miatt több egyházkerületben is ingatlanok értékesítéséről, sőt templomok lebontásáról is döntöttek.
