Tetszik a Nyugatnak vagy sem, Peking és Moszkva egy új világrend alapjait rakja le

– Hszi Csin-ping a moszkvai vizitjével azt akarja mutatni a világnak, hogy Kína békítő szerepet vállal, s nem fegyvereket küld – magyarázta a Magyar Nemzetnek Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója. A korábbi sanghaji főkonzul szerint jelenleg egy blokkosodás van kialakulóban a világban, az „atlanti korszak” évszázadokon át tartó időszaka lassan lezárul, és egy „eurázsiai korszak” veszi kezdetét, amelyben Kína igen jelentős szerepet kap, ezt pedig az eddigi, Nyugat által dominált egypólusú világrend vezető nagyhatalma, az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel.

Moszkva, 2023. március 21. A háromnapos állami látogatáson Oroszországban tartózkodó Hszi Csin-ping kínai elnök (b) és Vlagyimir Putyin orosz államfõ a moszkvai Kreml Palotában tartott hivatalos fogadási ünnepségen 2023. március 21-én, Hszi látogatásának második napján. MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Szergej Karpuhin Fotó: Szergej Karpuhin

Moszkvába vezetett Hszi Csin-ping (Xi Jinping) első külföldi útja azóta, hogy a március elején újraválasztott kínai államfő megkezdte harmadik ötéves elnöki ciklusát a Kínai Népköztársaság élén – éppen úgy, mint első ciklusa megkezdésének idején, amikor szintén Vlagyimir Putyinhoz vezetett első útja. A zárt ajtók mögött folytatott négyszemközti megbeszélést követő sajtótájékoztatón a részt vevő felek csak szűkszavúan nyilatkoztak a tanácskozás tartalmáról, Vlagyimir Putyin azt ugyanakkor hangsúlyozta: az orosz üzleti szféra képes kielégíteni Kína növekvő energiaigényét, akár szerződés alapján, akár azon kívül. 

Az orosz elnök azt is egyértelművé tette, hogy Moszkva kész teret adni a kínai vállalkozásoknak azon nyugati cégek leváltását tekintve, amelyek az ukrajnai konfliktus miatt elhagyták Oroszországot.

Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin Moszkvában. Fotó: MTI/AP/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Grigorij Sziszojev

Egy „eurázsiai korszak” veszi át az „atlanti korszak” helyét

– Jelenleg egy blokkosodás van kialakulóban a világban, az „atlanti korszak” évszázadokon át tartó időszaka lassan lezárul, és egy „eurázsiai korszak” veszi kezdetét, amelyben Kína igen jelentős szerepet kap, amit az eddigi, Nyugat által dominált egypólusú világrend vezető nagyhatalma, az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel – magyarázta lapunk megkeresésére Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója. 

A korábbi sanghaji főkonzul szerint éppen ezért nem meglepő, hogy Washington „egymás felé tolja” azokat az országokat, amelyeket jellemzően démonizál; ennek egyik bevett eszköze a soft power, vagyis a puha hatalom, amelynek közvetítőcsatornája a tömegkultúra, illetve a média, a hollywoodi filmekben tehát rendszerint a rossz képében tűnnek fel a kínaiak és az oroszok is. A Kína-kutató rámutatott: Peking a soft power tekintetében nem olyan erős, mint Washington, sőt, inkább máshogy alkalmazza azt: 

felelős nagyhatalomként, békítőként akar megjelenni a nemzetközi porondon. 

– Ezt jelzi, hogy amikor múlt héten bejelentették, hogy Hszi Csin-ping Moszkvába utazik, akkor a kínai külügyminisztérium azt kommunikálta, hogy a kínai elnök a barátság, a béke és az együttműködés jegyében utazik az orosz fővárosba – magyarázta Horváth Levente, majd felidézte: egy hete Irán és Szaúd-Arábia kínai közvetítéssel állapodott meg arról, hogy helyreállítják egymással a diplomáciai kapcsolatokat, ami szintén jelentős eredménynek tekinthető. 

Hszi Csin-ping ezzel azt akarja mutatni a világnak, hogy Kína békítő szerepet vállal, s nem fegyvereket küld

– fogalmazott Horváth Levente, majd emlékeztetett: az Egyesült Államok a 2000-es évek elejétől aktív szerepet vállalt a Közel-Keleten, azóta ugyanakkor forrong az egész régió, most azonban, hogy Washington lényegében hátrahagyta a térséget, és inkább Ázsia felé fordult, Kína a Közel-Keleten is a békítő szerepében jelent meg. 

Peking a békés egymás mellett élést képviseli

A kutató szerint Kína külpolitikájának évtizedek óta fontos pillérét alkotja a békés egymás mellett élés öt alapelve: egymás területi épségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés. – A kínai külpolitika az elmúlt három évtizedben következetesen betartotta ezeket az alapelveket, míg a Nyugat részéről azt látjuk, hogy beleszólnak más országok belpolitikájába – mutatott rá Horváth Levente, majd hozzátette: amit a nyugati média jellemzően kínai béketervnek nevez, az eredetileg a kínai külügyminisztérium kommunikációja szerint egy állásfoglalás az orosz–ukrán háborúra vonatkozóan, aminek éppen ezek az alapelvek alkotják a gerincét. Vlagyimir Putyin egyébként a kínai elnökkel folytatott találkozást követően kedden kijelentette: 

a Kína által javasolt béketerv alapját képezheti az ukrajnai helyzet megoldásának, „amikor a Nyugat és Kijev készen áll majd erre”.

A kínai béketerv az új világrend alapja lehet

Horváth Levente szerint tehát a kínai béketerv leginkább egy keretrendszer, amely alapja lehet a most kialakulóban lévő új világrendnek; van egyébként sok ország, amely még nem választott „térfelet”, Peking pedig rendre hangsúlyozza is, hogy ők ezt nem is várják el senkitől, míg az amerikaiak jellemzően erre használják a nemzetközi politikát, illetve a szövetségi rendszerüket. – Az asztalra letett 12 pontos kínai béketerv tehát nem annyira konkrét, de Peking nem is szeret egzakt stratégiákban gondolkodni, sokkal inkább rugalmas keretek mentén igyekszik előre haladni, amelyek az idő teltével és a változó körülmények figyelembevételével módosíthatók; így van ez az Egy övezet, egy út kezdeményezés esetében is – magyarázta Horváth Levente, aki szerint Hszi Csin-ping egyértelmű célja, hogy egy asztalhoz ültesse az Ukrajnában egymással háborút vívó feleket, ami nagy hatással lenne az átalakuló világrendre, a Nyugat éppen ezért aligha díjazná a pekingi sikert.

A Kína-kutató emlékeztetett: a kínai álom, illetve a kínai reneszánsz – ami Hszi Csin-ping államfői kinevezésének első éveiben a fő mottója volt a Kínai Kommunista Pártnak – arról szól, hogy a világtörténelemben Kína az 1840-es évekig a világgazdaság 30 százalékát adta (ahogy egyébként India is). – Ez a világgazdaságban betöltött szerep mindkét ország tekintetében akkor kezdett el drasztikusan csökkenni, amikor a Nyugat a gyarmatosítások révén megjelent Ázsiában – magyarázta az Eurázsia Központ igazgatója, hozzátéve: Kínának sosem voltak gyarmatai, és ezt nem is igényelte, hiszen a kínai gondolkodás szerint Kína a világ közepe. A kutató rámutatott: bár ez a nyugati médiában egyáltalán nem köszön vissza, amikor Hszi Csin-ping az uniós nagyhatalmak első embereivel, például a mindenkori francia államfővel vagy német kancellárral tárgyal, 

a kínai államfő mindig hangsúlyozza, hogy azt tanácsolja tárgyalópartnereinek, nézzék a saját érdeküket, s ne más országok érdekei szerint cselekedjenek – itt, ha Peking nem is mondja ki, de egyértelműen az Egyesült Államokra utalnak.

Horváth Levente szerint természetesen Kína is a saját érdekeit nézi, tehát amikor az együttműködés szándékáról van szó, az nem azt jelenti, hogy ajándékba adja a pénzeket, hanem a kölcsönös együttműködés jegyében, de mivel a Nyugat látja a távol-keleti ország gyors gazdasági felemelkedését, ezért folyamatosan démonizálja Kínát. – Oroszország ráadásul kínai perspektívából egy szomszédos nagyhatalom, ami idővel sem fog eltűnni, tehát akárhogy is, de jóban kell lenniük. Amit például az Európai Unió elfelejt, pedig Oroszország sokkal közelebb van, mint az Egyesült Államok, ezért egyes elemzők szerint Brüsszelnek nem az Atlanti-óceán másik partján lévő Washingtonnal kellene jóban lennie, hanem Moszkvával – mutatott rá a Kína-kutató.

Borítókép: A háromnapos állami látogatáson Oroszországban tartózkodó Hszi Csin-ping kínai elnök (balra) és Vlagyimir Putyin orosz államfő a moszkvai Kreml-palotában tartott hivatalos fogadási ünnepségen 2023. március 21-én, Hszi látogatásának második napján (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Szergej Karpuhin)