Évtizedek óta eltitkolt tömegsírok helyét fedhetik fel a következő időszakban Koszovó területén, így több mint 1500 eltűnt személy sorsára derülhet fény. Erre azután kerülhet sor, hogy a szerb elnök és a koszovói miniszterelnök Brüsszelben megállapodott abban, hogy feltárják a tömegsírokat a Balkánon. A munka folytatása most már Pristinán múlik – erről beszélt a szerb kormány eltűnt személyekkel megbízott bizottságának elnöke a Szerbiai Rádió és Televízió műsorában. Veljko Odalovics kiemelte: amennyiben a koszovói fél készséget mutat az Alekszandr Vucsics és Albin Kurti által kötött egyezség végrehajtására, akkor gyorsan megkezdődhet a feltárás és a terepi munka.
A szakemberek átkutatják a tömegsírok feltételezett helyét, s megvizsgálják a nyomokat
– tette hozzá az elnök.
A munka megkezdéséhez elengedhetetlenül szükséges volt a politikai akarat is. Vucsics szerb államfő és Kurti koszovói miniszterelnök legutóbbi brüsszeli találkozójukon fogadtak el nyilatkozatot arról, hogy felkutatják az eltűnt személyeket. A balkáni vezetők ugyanis felismerték a probléma humanitárius jellegét, s megállapították, hogy közös erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy enyhítsék azokat a következményeket, melyek az érintett családokra és az egész közösségre nehezednek.
1998. január elseje és 2000. december 31-e között a hivatalos adatok szerint 6065 eltűnt személyt vettek nyilvántartásba, közülük 1621 esetben a mai napig nem tudni, hogy mi lett az emberek sorsa.
Családjaik több mint két évtizeddel később sem találtak megnyugvást, életüket továbbra is bizonytalanság hatja át eltűnt hozzátartozójuk sorsa miatt. A Vöröskereszt adatai szerint az 1621 személy közül 568 nem albán nemzetiségű. Veljko Odalovics ugyanakkor arra mutatott rá, a jelenlegi helyzetben a legfontosabb, hogy a politikusoknak sikerült megállapodniuk.
Információink vannak egy tömegsír helyéről, azonban eddig minderről hallgattak, nem kutatták ezeket
– húzta alá az elnök.
A felek egyúttal egy közös bizottság létrehozásáról állapodtak meg, melynek élén az Európai Unió kell hogy álljon, s ebben részt kell hogy vegyenek Belgrád és Pristina képviselői, valamint a nemzetközi Vöröskereszt is, amely egyébként is az eltűnt személyekkel foglalkozó munkacsoportot vezeti – mondta a közmédiának Odalovics. Hozzátette: a kutatás során a családoknak, a hozzátartozóknak is kiemelt szerep jut. „Vucsics elnök Brüsszelben úgy fogalmazott, hogy 24 órára lesz szükségünk a feltételezett tömegsír bejelentésétől addig, amíg a helyszínre érünk. Felhívást intézünk Pristinához, hogy legyenek velünk, s átláthatóan végezzük a kutatást, de ugyanezt kérjük Pristinától fordítva is” – osztotta meg a tömegsír feltárásának részleteit Veljko Odalovics. További könnyítése a kutatásnak, hogy mindkét fél elkötelezte magát, megnyitja az ezekről az esetekről szóló dokumentumait, még azokat is, amelyeket eddig bizalmasan kezeltek.
A két fél által elfogadott nyilatkozat azt is kimondja, hogy teljes hozzáférést biztosít minden fellelhető anyaghoz – beleértve a dokumentumokat, videó- és hangfelvételeket –, amelyek a szerbiai és a koszovói intézmények birtokában vannak.
A megállapodás részét képezi a Belgrád és Pristina közti kapcsolatok normalizálásának, amelynek végrehajtását az Európai Unió felügyeli. Ez segíti azt, hogy a felek valóban hozzájárulnak az esetek felkutatásához, mert ellenkező esetben negatív következményekkel kell számolniuk az uniós integrációjuk során – értett egyet az üggyel kapcsolatban Bekim Blakaj, a Koszovói Humanitárius Jogi Alap munkatársa és Szonja Biszerko, a Helsinki Emberi Jogi Bizottság szerbiai alapítója. A nyilatkozat ugyan nem említi külön a katonai vagy rendőrségi archívumok megnyitását, de Blakaj szerint erre utalhat a dokumentumban az a rész, amely úgy fogalmaz, hogy a bizalmas iratokat felfedik.
Az eltűntek felkutatása azonban nem most kezdődik ezen a területen. Az eltűnt személyekkel foglalkozó közös munkacsoportot 2004-ben hozták létre az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkára koszovói különleges képviselőjének támogatása mellett.
A koszovói és a szerb kormány illetékes bizottságai az elmúlt években azonban többnyire inkább csak egymást vádolták, a közös munkacsoporton belül pedig nem volt konkrét együttműködés, s a közös kutatás is elmaradt.
