„Nem ment el Putyin esze”

Az oroszok nem foglalkoznak az idővel, csak hajtanak tovább, felőrlik az ellenséget és mindent, ami az útjukba kerül – fogalmazott lapunknak adott interjújában Chris Farrell, aki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány meghívására érkezett Magyarországra. A neves amerikai biztonságpolitikai és hírszerzési szakértőt az ukrajnai háború modern hadviselésre gyakorolt hatásáról, a hírszerzés konfliktusban betöltött szerepéről, valamint a lehetséges béketárgyalásokról kérdeztük.

Budapest, Chris Farrell Fotó: Teknős Miklós

− Hogyan fogja megváltoztatni a modern hadviselést az ukrajnai háború?
− Egy nagyon érdekes helyzetnek vagyunk szemtanúi. 1945 óta nem kellett aggódnunk amiatt, hogy kiterjedt szárazföldi harcok folynak Európa területén, most pedig ez történik. Egy nagyon különleges hibrid háború zajlik, ahol a gyalogság és a páncélozott egységek az eddigiektől eltérő módon harcolnak egymással, a légierőt pedig teljesen másképpen alkalmazzák, mint a korábbiakban, elég csak a drónokra gondolnunk. Emellett a hírszerzés is sokkal nagyobb szerepet játszik a konfliktusban, mint az eddigi háborúk során bármikor. Fontos leszögezni, hogy egy proxy háborúról van szó, az Egyesült Államok fegyvereket, hírszerzést és kiképzést biztosít szövetségesének egy másik szuperhatalommal szemben. Az egész helyzet tehát rendkívül izgalmas azoknak, akik ezen témákat kutatják, ezzel együtt rendkívül veszélyes is. Mint nyugalmazott tiszt, pontosan tudom, hogy milyen veszélyeket rejt ennyi katona bevetése, könnyen hiba csúszhat a számításokba. Egy tizenkilenc éves katona még mindig csak egy fiatal. 

A jelenlegi kiszámíthatatlan háborús környezet nagyon veszélyes helyzeteket eredményezhet, amelyek könnyen további eszkalációhoz vezethetnek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy 1914-hez hasonló pillanatot élünk át, amikor egy váratlan incidens az I. világháború kitöréséhez vezetett. Senki nem számított rá, senki nem látta, hogy milyen következményeket fog szülni, éppen ezért nagyon aggódom.

− Az Egyesült Államok hírszerzése folyamatosan nélkülözhetetlen információkkal látja el az ukrán haderőt. Mennyire megszokott, hogy egy harmadik ország ennyire belefolyjon két másik állam háborújába?
− A mostanihoz hasonló mértékű beavatkozásra, figyelembe véve a kockázati tényezőket is, még nem volt példa, legalábbis az elmúlt húsz-harminc évben nem láttunk ehhez hasonlót. Hogyha visszamegyünk a történelemben, mondjuk a Szovjetunió afganisztáni háborújának idejére, akkor láthatjuk, hogy az Egyesült Államok már akkor jelentősen támogatta a mudzsahedineket felszereléssel, kiképzéssel és hírszerzéssel egyaránt. Ezenfelül még számos példát találhatunk arra, hogy vagy az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió – illetve Oroszország – támogatott bizonyos regionális konfliktusokban részt vevő feleket. 

Csakhogy a mostani helyzetben minden hatványozottan megnövekedett, beleértve az eszkaláció kockázatát is.

− A másik oldalon ugyanakkor éppen azért bírálják sokan az orosz hírszerzést és titkosszolgálatokat, amiért nem tudták megfelelően felmérni az ukrajnai helyzetet, ezért elmaradt a gyors orosz győzelem…
− Nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi és miért történt. Szerintem kifejezetten meglepő, hogy az oroszok nem söpörtek végig nagyon gyorsan Ukrajnán. Az előzetes várakozások – nemcsak orosz, de nyugati részről is – szerint Oroszországnak szinte pillanatok alatt meg kellett volna hódítania Ukrajnát, azonban nem így történt. Összességében mindenki nagyon meg volt lepődve, óriási nyomás helyeződött az oroszokra, nemcsak a hírszerzésre, de a hadseregre is, hogy minél hamarabb győzelmet arassanak. Jelenleg ugyanilyen nyomás van Ukrajnán az ellentámadás sikerességét illetően. 

Ami különösen érdekes ebből a szempontból, hogy vannak olyanok, akik attól tartanak, ha nem állítják meg Vlagyimir Putyint Ukrajnában, akkor az oroszok Európa más országait is megtámadhatják. Én ezt nagyon nehezen tudom elképzeli. Oroszországnak jelenleg négy ukrajnai tartomány elfoglalása és megtartása is nagyon nagy kihívást okoz, nem látom, hogyan tudnának egy hatékony offenzívát indítani a NATO egésze ellen. Lehet, hogy Putyin agresszív, sokan azt gondolják róla, hogy őrült, de egyvalami biztos: nem ment el az esze.

− Az Egyesült Államok nehéz helyzetben van: két fronton kell helytállnia Oroszországgal és Kínával szemben. Feladhatja Washington Ukrajnát abban az esetben, ha Tajvan körül eszkalálódna a konfliktus?
− Erre nem tudok válaszolni. A Biden-adminisztráció álláspontja, hogy a legvégsőkig kitartanak Kijev mellett, jelentsen ez bármit is. Az is világos, hogy nagyon intenzíven készülnek arra az esetre, ha Tajvant meg kellene védeni. Nem tudom megmondani, hogy mit fognak vagy nem fognak tenni, ugyanakkor ez egy óriási kihívás és két nagyon különböző konfliktusról van szó. Egy Kelet-Európában, szárazföldön vívott háború egészen más védelmi kihívást jelent, mint egy tengeri hadműveleteket és partra szállást is magába foglaló konfliktus a csendes-óceáni térségben. A katonák bevetésétől, a lőszerek, harci járművek, vadászgépek, utánpótlás szállításáig itt teljesen más követelményeknek kell megfelelni, más számításokat kell alkalmazni.

− Hogyan látja, lehet esély a békére a közeljövőben Ukrajnában?
− Személyes véleményem, hogy azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség. A háborúnak úgy is így lesz vége, minél hamarabb jutunk el ide, annál több életet tudunk megmenteni. 

A végeredmény úgysem fog tetszeni senkinek, mindkét fél elégedetlen lesz, ahogy ez a legtöbb béketárgyalás esetében történik. Néhányan talán megkapják, amire vágynak, az biztos, hogy senki sem fog megkapni mindent, amit akar.

Ennek ellenére a lehető leghamarabb meg kell születnie a békének, amelynek a legjobb módja az azonnali tűzszünet. A másik lehetőség, hogy az történik Ukrajnában, ami évtizedekkel ezelőtt Csecsenföldön. A főváros, Groznij a csecsen háború után olyanná vált, mint a Hold felszíne. Az oroszok nem foglalkoznak az idővel, csak hajtanak tovább, felőrlik az ellenséget és mindent, ami az útjukba kerül. Az orosz mentalitás teljesen más, mint például az amerikai. Mi mindent gyorsan akarunk, ők nem. Éppen ezért minél gyorsabban el kellene jutni a békéhez, hogy minimalizáljuk a pusztítást.

Borítókép: Chris Farrell az amerikai Judicial Watch jogvédő intézet kutatási igazgatója (Fotó: Teknős Miklós)