Nem úgy mennek a dolgok, ahogy tervezték
Kijev nagyszabású ellentámadása ebben a hónapban indult, több mint egy évvel az orosz invázió kezdete után. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök rengeteg találkozón vett részt azóta, bejárta a nyugati országokat, hogy fegyvereket, katonákat és harci felszereléseket kérjen a nagy ellentámadáshoz. Az offenzíva azonban nem úgy halad, ahogy azt eltervezték, az ukrán katonai vezérkar és maga az államfő is mindig más-más nehézségről számol be.
Az Egyesült Államok szerint a Wagner zsoldoscsoport hétvégi lázadása nagy esélyt adhat az ukránoknak arra, hogy áttörést érjenek el, és legalább egy keveset haladjanak előre, most ugyanis még az oroszok első védvonalával sem tudnak mit kezdeni. Antony Blinken külügyminiszter mindenesetre óvatosan kezeli az ügyet és a televíziós interjúkban arról beszélt, hogy nem érdemes spekulálni a jövőt illetően, a következő napokban és hetekben sok minden kiderül majd.
– Kétségtelen, hogy ez a zendülés hatalmas politikai, presztízsbeli és lélektani kárt okozott Oroszországnak. Ugyanakkor a gyors válságkezelés, továbbá az a tény, hogy a Kreml éles határt húzott a sztárolt Wagner-harcosok és a puccskísérletben részt vevő zendülők között, megszüntette a belső feszültséget a fronton harcolóknál. Vlagyimir Putyin orosz elnök számára az is szerencsés körülmény, hogy nem csatlakoztak újabb emberek a zendüléshez – jelentette ki Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő a Magyar Nemzet kérdésére.
– Az ugyanis, hogy egy ország, egy társadalom, a fegyveres erők hogyan kerülnek ki ebből a válságból, nagyban függ a válságkezelés módjától és sebességétől. Én úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben az orosz rezsim meglehetősen jó munkát végzett
– tette hozzá Robert C. Castel, aki szerint az is sokatmondó, hogy az ukrán sereg láthatóan nem tudta azonnal, rögtön kihasználni a helyzetet.
Fotó: MTI/AP/Roman Chop/Roman Chop
Mikor fogyhat el a türelem?
Még a nyugati tisztviselők is azt mondják, hogy a vártnál sokkal nehezebben, lassabban halad az ellentámadás, a szakértő azonban lapunknak felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes különbséget tenni a deklarációk és a cselekedetek között.
– A nyugati támogatás nem hit, remény és szeretet kérdése. Végsőkig leegyszerűsítve a dolgot: a pénzügyi, haditechnikai és egyéb támogatás egyfajta cserekereskedelem. A Nyugat erőforrásokat ad, és cserébe politikai hasznot vár. Ha az ukrán gépezet nem tudja bebizonyítani, hogy kielégítő hatékonysággal képes politikai haszonra konvertálni az importált erőforrásokat, akkor minden szimpátia ellenére mi értelme az egésznek?
– tette fel a kérdést a biztonságpolitikai szakértő.
Az orosz–ukrán háború azért is különösen fontos a világpolitikában, mert hamarosan elnökválasztás lesz Oroszországban, de az Egyesült Államokban sincs annyira messze a voksolás. Senki sem akar vesztesen kullogni a célegyenesben – vélekedik Robert C. Castel. Ahogy fogalmazott:
– Politikailag a legjobb üzenet az, hogy „elhoztam a győzelmet”. A második legjobb üzenet az, hogy „elhoztam a békét”. A harmadik a rangsorban az, aki perspektívát tud ajánlani a győzelemre vagy a békére, még ha hosszú távút is. A legrosszabb üzenet a perspektíva hiánya. Mivel a Nyugat, de különösen az USA nincs egzisztenciálisan érintve a háború által, sokkal nehezebb meggyőzni az amerikai állampolgárokat arra, hogy miért állna érdekében támogatni egy újabb örökös háborút, miközben a viharfellegek gyülekeznek a csendes-óceáni hadszíntéren is
– magyarázta a Magyar Nemzet kérdésére a szakértő. Robert C. Castel szerint ezért nem zárható ki, hogy a következő hónapokban a harcokkal párhuzamosan elkezdődik egy diplomáciai folyamat is. A dolog saját iróniája, hogy a folyamat végén eljutunk oda, ahol a múlt év tavaszán voltunk – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő.
Borítókép: Ukrán katonák orosz állásokat lőnek a délkelet-ukrajnai Zaporizzsja régióban 2023. június 24-én (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)
