Már csak óráik, sőt, perceik lehetnek hátra a vasárnap eltűnt Titan tengeralattjáró fedélzetén ragadt öt utasnak. A mentőcsapatok folyamatosan dolgoznak, hogy még időben megtalálják őket és megmentsék életüket, azonban a remény egyre kevesebb. Az utasok közt van Hamish Harding brit milliárdos, valamint családja közleménye szerint egy pakisztáni származású, Nagy-Britanniában élő üzletember, Shahzada Dawood és 19 éves fia is. Paul-Henri Nargeolet francia búvár szintén a tengeralattjáróban tartózkodhat, az ötödik személy pedig maga a tengeralattjárót üzemeltető OceanGate magáncég alapítója, Stockton Rush lehet. A vezérigazgató tapasztalt felfedezőnek számít, James Cameron, a Titanic című film rendezője után a második olyan ember, aki 4000 méteres mélységbe merült.
Mi történhetett a tenger mélyén?
Hogy miért tűnt el a tengeralattjáró és miért nem adtak egészen eddig életjelet magukról az utasok, egyelőre nem derült ki, a szakértők véleménye is megoszlik ezzel kapcsolatban. Lapunk megkeresésére a roncskutatással és búvároktatással is foglalkozó Elter Tamás elmondta, szerinte kétféle forgatókönyv lehetséges.
Az egyik, hogy vízbetörés történt, amely szétrobbantotta az eszközt.
Ezt támasztja alá az is, hogy az indulástól számított 1 óra 45 perc után, az egyik pillanatról a másikra szakadt meg a kapcsolat a tengeralattjáróval. A másik opció szerint pedig a szerkezet meghibásodhatott, és az utasokkal együtt leült a tengerfenékre, ahonnan nem tudnak elmozdulni, esetleg beakadtak a Titanic egyik roncsdarabjába.
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy egy kísérleti eszközről van szó, amely mostanáig mindössze öt merülést hajtott végre, emellett pedig más anyagból is készítették, mint a hasonló célra tervezett merülőeszközöket.
A fő különbség a Titan és a többi merülőeszköz között az, hogy korábbi, kutatóintézetek tulajdonában álló tengeralattjárók mind kivétel nélkül teljesen fémszerkezettel rendelkeznek, amit egy speciális kovácsolási technikával acéltitán ötvözetből hoznak létre. Ezzel szemben a Titannál alkalmaztak először szénszálas kompozit anyagot. A Titannak csak az orr- és a farokrésze készült fémötvözetből. A hajótest nagy része szénszálas kompozit
− magyarázta Elter Tamás. Hozzátette, míg a hagyományos technológiával készített tengeralattjárók merülési mélységének határa jellemzően hatezer méter, addig a Titan esetében körülbelül négyezer, egyes külső részein pedig még a négyezer méteren tapasztalható nyomást sem bírja. A tengeralattjáró orr-részébe ugyanis egy nagyobb átmérőjű plexi ablakot helyeztek, amelyre a gyártó cég mindössze ezerháromszáz méteres mélységig vállalt biztonsági garanciát, miközben a Titan célja a csaknem háromezerkilencszáz méteren fekvő Titanic roncs elérése volt.
„Ekkora nyomást nem lehet túlélni”
A szakértő kiemelte, hogy a merülés gyorsaságából ítélve 1 óra 45 perckor már viszonylag közel lehettek az óceáni fenekéhez, nagyjából 3300 méteren, ahol a nyomás megközelítőleg 330 bar.
Ekkora nyomás pedig teljesen egyenértékű a véggel. Ezt nem lehet túlélni
− jelentette ki a szakértő.
A kihívások sora akkor sem állna meg, ha megtalálnák a Titant, ugyanis a tengerkutatás történetében még nem volt rá példa, hogy ilyen mélységből sikeresen hoztak volna fel tengeralattjárót.
Van olyan speciális mentőszerkezet, amit a mentőhajóról alá tudnak bocsátani, akár 100-200 méteres mélységig is. Ez olyan, mint egy folyosó, ami hermetikusan ráilleszthető a tengeralattjáró búvónyílására, azon keresztül pedig a személyzet el tudja hagyni a sérült járművet
− ecsetelte a szakértő. Hozzátette ugyanakkor, hogy még a legfejlettebb eszközzel is maximum kilencszáz méterig lehetne végrehajtani egy ilyen akciót. Elter Tamás szerint a tengeralattjárót és a legénységét is csak úgy lehetne megmenteni, hogyha van elegendő mennyiségű levegő a kabinban és sérülésmentes a szerkezet, ugyanis ebben az esetben az egész meghibásodott tengeralattjárót egyben fel lehetne emelni. Azonban ez egy időigényes feladat − amiből már nagyon kevés van.
