Azonban a 2010 környékén felmerült problémák egy része nem oldódott meg maradéktalanul. A forrásokba vetett túlzott bizalom, a gyors toborzási folyamat és a potenciális hírszerzési kockázatokra fordított nem megfelelő figyelem, kompromittált informátorokat eredményezett. Sőt, egyes külföldi ügynökségek úgy tűnik sikeresen „követik nyomon” a CIA tevékenységét a mesterséges intelligencia, arcfelismerő-rendszerek és hackertevékenységek révén.
Az amerikai képességek csökkenésére a kongresszus is felfigyelt, egy 2020-as riportban – amely elemzői értékeléséken és hírszerzőtisztekkel készített interjúkon alapult – úgy fogalmaznak, hogy:
A hírszerző közösség 2001. szeptember 11-ét követő terrorizmus elleni küzdelemre való összpontosítása lehetővé tette Kína számára, hogy potenciálisan képes legyen kiszorítani az Egyesült Államokat a világ vezető hatalmából.
Az ikertornyok és a Pentagon elleni támadások számos tényezőt, így a CIA munkáját is módosították, ugyanis adaptálódniuk kellett ahhoz a tényhez, hogy a terroristák utáni kutatás „nem koktélpartikon történik”. Megnőtt ugyan az operátorok és elemzők száma, de egyre több teret kapott a „tudomány és az új módszerek” szerepe a terrorizmus elleni harcban – ideértve valamennyi, a technológia adta hírszerzést: műholdas, nyílt forrású, rádiófrekvenciás, kommunikációs, pénzügyi stb.
Burns a konferencián a jövőbe tekintve elmondta: Haladást értünk el egy erős humán hírszerzési képesség biztosítására, kiegészítve az egyéb módszerekkel történő információmegszerzést – utalhatott mások mellett a lehallgatásokra, vagy műholdas megfigyelésekre.
Amint arra a Washington Times amerikai lap is rámutatott, ez volt az első alkalom, hogy a CIA a humán hírszerzés területén nyilvánosan is elismerte a kémkedés terén végzett munkáját Kínában.
Noha a fejlett technológiával megszerzett hírszerzési információ már jelentőssé vált, szakértők szerint nem ásta alá a humán forrásokat, sőt a „legfontosabb kérdésekre továbbra is az emberi források adják a legjobb választ”.
A The Hill washingtoni székhelyű politikai lapban megjelent véleménycikk az orosz–ukrán háborút említve ugyan kiemeli a felderítés, a drónok, a mesterséges intelligencia és egyéb technológiák fontosságát a harctéri helyzet megállapítására, de hozzáteszi, hogy azok nem alkalmasak a legfontosabb kérdés megadására: „Mit gondol Vlagyimir Putyin orosz elnök? És mi a szándéka?”. Erre csak a hozzá közel állóktól lehet információt gyűjteni az összefüggések összekapcsolásával.
Számos szakértő szerint éppen ezért bár fontos volt, hogy az Egyesült Államok számos hírszerzőképességet építsen ki, az ügynökhálózatok elvesztése súlyos csapás nem csak az ország számára, hanem akár szövetségesei számára is – mint ismert, mások mellett a NATO keretében is van hírszerzési információcsere a tagállamok között.
A kínai fenyegetés
„A kínai kormány kémelhárítási és gazdasági hírszerző tevékenysége komoly fenyegetést jelent az Egyesült Államok gazdasági jólétére és demokratikus értékeire” – fogalmaz a kínai fenyegetésről az amerikai szövetségi nyomozó iroda (FBI).
A biztonságpolitikai fórumon Burns is beszélt Peking ilyen tevékenységéről, elmondta, hogy ugyan a Microsoft szoftvervállalata jelentette be, de a szövetségi kormányzat észlelte először az e-mail-eket ért közelmúltbeli kínai hackertámadásokat – az ügyről a BBC, brit közszolgálati csatorna is beszámolt.
Peking bírálta az amerikai kormányt, amiért „dezinformációt terjeszt” a kínai hírszerzésről és kibertámadásokról, miközben tájékoztatja a nyilvánosságot „a Kínát célzó nagyszabású hírszerzési tevékenységekről”.
Mark Kelton, a CIA kémelhárításért felelős korábbi igazgatóhelyettese ugyanakkor úgy fogalmazott:
a kínai hírszerzési műveletek olyan mértékű támadást jelentenek az amerikai kormányzati, kereskedelmi és ipari titkok ellopását tekintve, amelyhez foghatót a Szovjetunió 1930–40-es évekbeli támadásai óta nem tapasztaltunk.
Ahogy azt a Washington Times is hozzáteszi, az Egyesült Államok elleni kínai hírszerzés már évek óta sikereket ér el, többek között az amerikai nukleáris technológiával foglalkozó tudósok beszervezését, és így az atomarzenál titkainak elvesztését okozva. Peking az elmúlt években a nukleáris robbanófej- és rakétaarzenálját a háromszorosára bővítette.
Tehát amíg Washington elvesztette az ügynökhálózatának egy részét Kínában, addig Peking felépítette azt a tengerentúlon. A beszervezést pedig olyan klasszikus módokon oldották meg, mint az elektronikai eszközök megfigyelése, csinos hölgyek feltűnése, tanulmányi ösztöndíjak felajánlása, egyetemeken és kutatóintézetekben való megjelenés, vagy a közösségi médiában érkező „furcsa” üzenetek a „célzott” személyek részére.
