Célkeresztben a magyar–lengyel barátság: kik szítanának viszályt?

Gyakran megfogalmazott vád, hogy az ukrajnai háború megmérgezi a magyar–lengyel barátságot. Valóban elég ennyi az évszázados szövetség lerombolásához? És kinek állhat érdekében viszályt szítani Magyarország és Lengyelország között? A kérdést Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, a Wacław Felczak Alapítvány kuratóriumi tagja igyekezett megválaszolni, emellett felidéztük a tusványosi kerekasztal-beszélgetés következtetéseit is.

Budapest, 2021. november 4. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő (j) és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő kezet fog a V4-Dél-Korea-csúcstalálkozó előtti V4-es egyeztetésen Budapesten, a Várkert Bazárban 2021. november 4-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

– Oroszország Ukrajna elleni támadását Lengyelországban szinte úgy élte meg a társadalom, mintha a saját hazájukat támadták volna meg. Az állami intézményekben, irodákban evakuációs tervek készültek, az óvodákban arról beszélgettek a gyerekek, hogy ki, melyik plüssállatot viszi magával, ha menekülni kell. Ey ilyen felfokozott állapotban nehéz volt megérteni az eszkaláció elkerülésére törekvő, higgadt magyar álláspontot – magyarázta Rosonczy-Kovács Mihály lapunknak arra a kérdésre, hogy Lengyelországban mennyire látják és értik a békepárti magyar álláspontot.

Viszályt szítanának

A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, a Wacław Felczak Alapítvány kuratóriumi tagja szerint ez már csak azért is így van, 

„mert annak a globalista dezinformációs gépezetnek a lengyelországi leágazásai kihasználták a két ország helyzetértékelésében fennálló különbséget, amely gépezet mindig is mérgezni igyekezett a közép-európai együttműködést s főleg az annak kovászát adó magyar–lengyel barátságot.”

– A magyar vezetők nyilatkozatait egyoldalúan idézték, szövegkörnyezetükből kiszakítva egy-egy félmondatot, amivel a magyar békepárti álláspontot hamisan igyekeztek bemutatni. A stratégiai célok azonosságáról egyáltalán nem beszéltek, és például az Ukrajnának nyújtott, történelmi léptékű magyar segélyakcióról sem tudott a lengyelek nagy többsége – mutatott rá.

Felmerül a kérdés, hogy kinek áll érdekében az évszázados magyar–lengyel barátság megmérgezése? Rosonczy-Kovács Mihály szerint a nagy- és középhatalmaknak például nem érdekük, hogy aktív legyen a közép-európai nemzetek együttműködése. – Az utóbbi években többször is bebizonyosodott: nemcsak gazdaságilag sikeres a régió, de egységes fellépés esetén olyan politikai célokat is el tudnak érni, mint például az illegális migráció megfékezése 2015-ben – hozott példát a közös sikerre.

Azok a politikai erők, amelyeknek a céljai ellentétesek, saját szempontjukból érthetően igyekeznek bomlasztani Közép-Európát, viszályt, de legalábbis bizalmatlanságot szítani az itt lévő országok között

– figyelmeztetett.

A szakértő szerint azért is kerülhetett célkeresztbe a szövetség, mert a jobboldali magyar és lengyel kormányok, kereszténységre, családokra, az erős nemzetek erejére és kulturális sajátosságaik megtartására építő magabíró Európa-víziója különbözik a föderalisták elképzeléseitől, ezért sokszoros az az erőfeszítés, amely a Budapest–Varsó-kapcsolat gyengítését célozza.

Azonosak a stratégiai célok

A magyar–lengyel kapcsolatok állapota, és az ukrajnai háború hatása egyébként már a  32. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáboron is téma volt, ahol Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport – Biztonságpolitikai körkép az orosz–ukrán háború árnyékában című panelbeszélgetésen értékelték a helyzetet a szakértők. A kerekasztalon Lengyelországból Jacek Karnowski, a Sieci hetilap főszerkesztője és Michał Kwilecki, a wrocławi Magyar–Lengyel Baráti Társaság elnöke, míg Magyarországról Demkó Attila, a Mathias Corvinus Collegium geopolitikai műhelyének vezetője, valamint Szilágyi Mátyás, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, korábbi kisinyovi nagykövet vett részt.

Fotó: Facebook/Wacław Felczak Alapítvány

A beszélgetés házigazdája, Rosonczy-Kovács Mihály kiinduló pontként Orbán Viktor miniszterelnök idei évértékelő beszédének egyik mondatát idézve emlékeztetett: a magyar és lengyel stratégiai célok azonosak. 

Azt akarjuk, hogy Oroszország ne jelentsen fenyegetést Európára, és legyen Oroszország és Magyarország között kellően széles és mély terület, egy szuverén Ukrajna.

Demkó Attila megerősítette, hogy nem ismerik a valós magyar álláspontot Európában, így Lengyelországban sem. – Magyarország számára alapvető stratégiai fontosságú Ukrajna szuverenitása és azt is elmondjuk, hogy területi integritása is. Tehát semmiféle különbség nincs a magyar és a lengyel álláspont között – magyarázta. Aláhúzta: Magyarország nem támogatja Oroszországot. Rámutatott arra is, hogy az Oroszországból érkező olaj és gáz egy jelentős részét hazánk Ukrajnának juttatja vissza.

Oroszország újra támad

Termékeny, pezsgő vita alakult ki a háború lezárhatóságával kapcsolatban is. Jacek Karnowski szerint nagy a tét: Oroszország visszaverése, a régió biztonságának hosszú távú szavatolása. 

Ha nem győzzük le Oroszországot, akkor előbb-utóbb újra támadni fog!

– figyelmeztetett.

A győzelem Karnowski szerint az oroszok teljes kivonulását jelenti, ideértve a Krímet is. Demkó Attila szerint ugyanakkor nem lehet látni, hogy milyen áron és milyen időtávban lehetne elérni az ukrán győzelmet. – Látjuk, hogy az Ukrajnának adott hihetetlen sok segítség sem feltétlenül elég a katonai győzelemre – vélekedett. 

A magyar politikai vezetés higgadtságát méltató Michał Kwilecki szerint az ukrán offenzíva sikere Joe Bidentől függ, de szerinte az Egyesült Államok hozzáállása következetlen a háborúhoz. 

Annyira segítenek Ukrajnának, hogy ne veszítsen, de annyira nem, hogy győzelmet tudjon aratni

– mutatott rá. A wrocławi politológus szerint fontos világosan megfogalmazni a remélt békével kapcsolatban, mit értünk béke alatt, milyen elvek szerint szeretnék elérni a békét.

 

Nem ismerik a magyar álláspontot

Kwilecki is elmondta, hogy Lengyelországban mennyire nem ismerik a valódi magyar álláspontot, és a mögötte rejlő indokokat. Arra is rámutatott, hogy Lengyelország számára mennyire fontos Magyarország, például az európai politikai vitákban. 

Magyarország a mi egyetlen szövetségesünk

 – húzta alá.

A NATO szerepére térve egyetértés volt a résztvevők között abban, hogy Magyarország és Lengyelország a szövetség legelkötelezettebb tagjai között vannak. Mindkét országban jelentős haderőfejlesztés zajlik. Jacek Karnowksi kiemelte, hogy a lengyel hadseregmodernizáció célja, hogy Lengyelország szükség esetén egyedül is meg tudja védeni magát egy külső támadástól.

Rosonczy-Kovács felvetette, hogy az elmúlt hónapokban a nyilvánosan is aktívabbá váló lengyel–román együttműködést a médiában sokszor úgy mutatják be, mint amelyik a magyar–lengyel barátság helyébe léphet, ahelyett, hogy arról beszélnének, hogyan tud együttműködni a három nemzet a régióért. 

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója rámutatott, hogy a magyar–lengyel–román háromoldalú együttműködésben elindításra kész operatív lehetőségek rejlenek. Példaként említette újabb határátkelők megnyitását, és méltatta Románia erőfeszítéseit a fekete-tengeri olajkitermelés elindításával kapcsolatban, ami Magyarország energiabiztonsága szempontjából is értékes fejlemény.

Zárszavában Szilágyi Mátyás kifejezte abbéli meggyőződését, hogy a történelmi magyar–lengyel barátság a mostani kihívások időszakából is megerősödve fog kijönni. – Egymásra vagyunk utalva, és ez igaz az egész régióra – húzta alá a korábbi nagykövet.

Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő (j) és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő kezet fog a V4–Dél-Korea-csúcstalálkozó előtti V4-es egyeztetésen Budapesten, a Várkert Bazárban 2021. november 4-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)