Nursiai Szent Benedek 480 táján született a középitáliai, umbriai Nursziában (ma Norcia). Előkelő származású, Rómában elsőrendű nevelésben részesült. A gót megszállás alatt Rómában tanult, keresztény lelke nem tudott megbékélni a világ kísértéseivel. Már tizennégy évesen elhatározta, hogy elhagyja a világot, ezt azonban csak dajkájával közölte – írja a Délhír.
Előbb egy falusi plébánián Enfidében (ma Affile) élt, de innen is tovább menekült a világ elől. A szabin hegyek közt, Subiaco vidékén, az Anio folyó völgyében vette fel a remeteöltönyt, itt telepedett meg egy barlangban.
Háromévi magány után pásztorok találtak rá, és vitték hírét az emberek közé. Ezután már sokan zarándokoltak hozzá. Ez a hírnév a világ kísértését is jelentette számára.
A vicovarói szerzetesek elöljárójukká választották, de nem akarták őszintén megkomolyítani életüket, sőt még a megmérgezésére is kísérletet tettek, emiatt visszatért barlangjába, Subiacoba.
Egyre több remete vette körül, ezeknek egymás után épített kolostort, melyekben igazi szerzetes családi élet folyt, ő legszívesebben a kezdők nevelésével foglalkozott.
Harmincöt éves remeteségét egy féltékeny pap áskálódása miatt szakította meg, elvándorolt délre, és a Monte Cassino hegyen 529-ben megalapította a bencés rend anyaházát.
Templomot és kolostort épített, sok szegényt támogatott, sokakat megtérített, megírta Reguláját, mely ma is a nyugati szerzetesség alapszabálya. Emiatt
a nyugati szerzetesség atyjának is szokták nevezni.
Meghalt 547. március 21-én (más forrás szerint 543-ban). Azóta
követői, a bencések Európát megtérítették, műveltségre tanították, ma is a társadalom legkiválóbb tagjait nevelik.
A nyolcadik századtól július tizenegyedikén emlékeznek meg róla. Európa fővédőszentjévé VI. Pál pápa nyilvánította 1964. október 24-én.
Borítókép: Nursiai Szent Benedek (forrás: Délhír.hu)
