Érdekes eredményt hozott az a felmérés, amit egy holland kutatócsoport végzett. A csoport tagja, Maurice Crul integrációs kutató arra világít rá, hogy azokban az európai városokban, ahol több a bevándorló háttérrel rendelkező lakos, mint a nem bevándorló hátterű személy, az utóbbiaknak nagyobb erőfeszítésekre van szükségük a megfelelő, békés együttélés érdekében, derül ki a De Morgen nevű holland nyelvű belga lap cikkéből.
Maurice Crul és szerzőtársa, Frans Lelie szociális munkás nemrég megjelent könyvükben rávilágítanak, hogy néhány európai városban ma már több a bevándorló hátterű lakos, mint fordítva. Ez a helyzet például a belgiumi Antwerpen esetében, ahol immár három éve kisebbségben vannak a belga lakosok a bevándorló hátterűekhez képest, de ez így van bizonyos holland városokban, például Amszterdamban vagy Rotterdamban is.
A témával foglalkozó kutatók azt a kérdést járták körbe, hogy vajon mit tesz a bevándorló háttérrel nem rendelkező, mára kisebbséggé vált közösség annak érdekében, hogy javítsa az együttélést egy olyan közösségen belül, ami az évek során rendkívül sokszínűvé alakult.
A kutatók azt tapasztalták, hogy egy baráti társaságban ritkán keveredtek a bevándorlói háttérrel nem rendelkező belgák és a második generációs bevándorló belgák gyermekei. Bár az előbbiek, vagyis a nem bevándorló hátterű lakosok általában jó dolognak tartják a sokszínűséget, a gyakorlatban, társadalmi szinten azt mégsem alkalmazzák.
Persze vásárolnak a bevándorló hátterű kereskedőktől, de a kutatók szerint ez nem elég, majd hozzáteszik, hogy az igazán jól működő együttélés érdekében a nem bevándorló hátterű lakosoknak kell nagyobb erőfeszítéseket tenniük. Hozzáteszik ugyanakkor, az, hogy hogyan kell az együttélést megvalósítani, hogy az kellemes legyen és a lehető legjobb körülmények között történjen, releváns kérdés, amivel bátran kell foglalkozni.
A belga lap kiemeli, hogy a harmóniában való együttélés politikai kérdéseket is felvet, kiemelve a lakáspolitikát és a kultúrpolitikát.
Szintén fontos, hogy az utcán vagy a sportklubokban találkozzanak az emberek.
A kutatók ugyanakkor optimisták a fiatalabb generációk együttélésével kapcsolatban, ők ugyanis sokkal nyitottabbak a sokszínűségre, gyakoriak a vegyes párok, ami az együttélés, illetve a különböző etnikai csoportok egyesítésének és összehozásának a legjobb módja.
A közösségek együttélési problémájára Maurice Crul már évekkel ezelőtt, egy 2019-ben megjelent könyvében is felhívta a figyelmet. A bevezetőben azt írta, hogy az elmúlt negyven évben a migráció és az integráció kutatói szinte kizárólag a migránsokra és gyermekeikre összpontosítottak, és ez az egyoldalú fókusz továbbra is fennmaradt annak ellenére, hogy általánosan elismert tény, hogy az integráció kétirányú folyamat, amelyben nemcsak a migránsok, hanem az eredeti lakosság is fontos szerepet játszik.
A kötet kiemeli, hogy Amszterdamban és Rotterdamban egyaránt kisebbségbe kerültek a nem bevándorló hátterű lakosok, az említett két holland városban ugyanis mára minden etnikai népcsoport, beleértve a holland származásúakat is, számszerűen kisebbségbe került, a két említett városban már csupán minden harmadik 15 év alatti fiatal holland származású.
A korábban többségnek számító csoport számszerűen kisebbségi csoporttá válása korunk egyik legjelentősebb városi átalakulása lehet
– írja Crul a könyvében.
A kutató kiemeli, hogy a migránsokkal és menekültekkel szemben kialakult ellenérzések világossá tették, hogy figyelmet érdemel a holland származásúak integrációja azokban a városrészekben és városokban, ahol mostanra kisebbségbe kerültek a nem bevándorló hátterű lakosok.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/AP/John Minchillo)
