Az iráni légierő az 1990-es éveket követően a minap újra orosz vadászrepülőgépeket kapott, jelesül első körben két darab Jak–130-ast, amelyeket már be is mutattak az egyik iráni légi bázison – hívta fel a figyelmet a Military Watch Magazine katonai szakportál.
Mint ismert, Irán az elmúlt években nagyobb mennyiségű rendelést adott le Moszkvának, több mint hatvan darab Szu–35-ös harci repülőt igényelve.
A portál szerint a Jak–130-as gépek érkezése is a rendelés hitelességét támasztja alá, hiszen a kétüléses gépek optimálisak a pilóták felkészítésére a fejlettebb generációs társaikhoz.
Jelentések szerint Irán 2022-ben kezdte meg a Szu–35-ös üzemeltetésére a pilóták kiképzését, egy olyan időszakban, amikor Moszkva igyekezett megerősíteni stratégiai partnerségét Iránnal, és ellensúlyozni a háborúban megjelenő iráni drónok okozta költségeket saját katonai termékeinek exportálásával.
Irán februárban felvételeket is közzétett egy új és jelentősen megerősített, Eagle 44 nevű légibázisról, amely várhatóan az első leszállított Szu–35-ösöket fogadja majd.
A Jak–130-as az első orosz vadászgéposztály, amelyet Irán a MiG–29-es és a Szu–24M negyedik generációs repülőgépek 1990-es években, a szovjet korszak szerződéseinek teljesítése céljából történt szállítása óta kapott. A Szovjetunió felbomlásával a posztszovjet Oroszország sokkal jobban reagált a nyugati nyomásra, hogy megakadályozza az Iránnak történő fegyvereladásokat, és ő maradjon a perzsa állam első számú exportőre – foglalta össze a Military Watch Magazine.
A Jak–130-as a kiképző szerep mellett továbbra is félelmetes harci képességekkel rendelkezik, és mivel az iráni vadászgépek nagy többsége elavult – a vietnami háború idejéből maradt, harmadik generációs repülőgép –, az új rendszerek messze a legfejlettebbek a szolgálatban lévők közül.
Noha az orosz Jak–130-as alacsony emelkedési sebességgel, közepes manőverezőképességgel, alacsony működési magassággal és „csak” szubszonikus maximális sebességgel rendelkezik (vagyis nem éri el a hangsebességet), a repülőgép elektronikája, szenzorai és a fejlett lőszerekhez való hozzáférése részben kompenzálja hiányosságait, nem beszélve arról, hogy a maximális hasznos teherbírása háromezer kilogramm. A repülőgép számos irányított lőszert, valamint elektronikai harcászati kapszulát képes bevetni, bár nem kompatibilis a fejlett levegő-levegő lőszerekkel.
Irán több saját fejlesztésű kiképző-repülőgépet is kifejlesztett, amelyek közül a legjelentősebb a 2018 novemberében bemutatott Kowsar vadász- és kiképző-repülőgép volt, amely szorosan az amerikai F–5 repülőgép vázára épült.
A szakportál szerint bár Irán védelmi ágazata várhatóan még a könnyebb kategóriákban sem lesz képes versenyképes vadászgépeket gyártani, az, hogy még a kiképzőgépeiket is Oroszországtól vásárolják, egyes elemzők szerint a hazai ember vezette repülőgépágazat rossz állapotáról árulkodik. Igaz, a legtöbb hozzáértő szerint a Jak–130-as optimalizálható a legjobban az Szu–35-ösök kiképzésére, amelyeket Teherán a leghamarabb hadrendbe kíván állítani, ehhez pedig a Jak-beszerzés bizonyult a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldásnak.
