Hiába minden erőfeszítés, nem sikerült kormányt alakítania a konzervatív Néppártnak (PP) Spanyolországban. A júliusi választásokat megnyerő párt vezetője,
Alberto Núnez Feijóo pénteken kudarcot vallott a második országgyűlési szavazáson is, amelyen a képviselők többségének igen szavazatára lett volna szüksége ahhoz, hogy miniszterelnök legyen.
A számok hasonlóan alakultak a szerdai, első beiktatási szavazáson látottakhoz. Feijóo a Vox, a Kanári Koalíció és a Navarrai Népszövetség támogatásával 172 igen szavazatot tudott elérni, de a baloldali, nacionalista és szeparatista pártok 177 nemmel blokkolták a jobboldali kormányfő megválasztását.
A voksolás ezúttal sem telt zavartalanul. Azután, hogy szerdán az egyik szocialista képviselő szavazott véletlenül igennel, majd helyesbített, pénteken a Junts per Catalunya (Együtt Katalóniáért) egyik politikusa, Eduard Pujol mondott igent, miközben nem akarta támogatni Feijóo miniszterelnökségét – az nem derült ki, hogy a rosszul leadott szavazat mögött valódi félreértés vagy inkább élcelődés állt.
A házelnök végül úgy döntött, hogy voksát érvénytelennek nyilvánítja, de ha ez nem történt volna meg, az sem befolyásolta volna a végeredményt. Feijóo-nak ugyanis egyszerű többségre lett volna szüksége a sikerhez, tehát csak akkor tudott volna győzni, ha több igen szavazatot kap mint nemet.
A kudarc után a konzervatív pártelnök az X-en (volt Twitter) úgy fogalmazott:
A Néppárt, amely többséget alkot a kamarákban, a spanyol nép szolgálatában áll, hogy megvédje azokat az értékeket, amelyeken a többség osztozik.
Végül hozzátette, hogy „ezt előbb vagy utóbb mindenki kormányaként fogják megtenni”.
Mivel a Néppárt nem tudta megkötni a kormányalakításhoz szükséges szövetségeket, VI. Fülöp király jövő héten ismét konzultációra hívja a parlamenti pártok képviselőit, majd új miniszterelnök-jelöltet nevez meg, aki a szocialista Pedro Sánchez lesz.
Azonban az ő beiktatása is bizonytalan, mivel jelen pillanatban ő sem élvezi a képviselők többségének támogatását.
Ahhoz, hogy folytathassa a progresszív kormányzást, meg kell egyeznie a számára kulcsfontosságú mandátumokat birtokló, de cserébe szélsőséges elvárásokat támasztó szeparatista katalánokkal, akik egyre erősebben szorítják a hurkot a nyaka körül.
