Ukrajna, Ukrajna, Ukrajna – a csapból is Ukrajna folyik a 32. Karpaczi Gazdasági Fórumon. Korábban a „Kelet Davosaként” is emlegetett nagyszabású lengyelországi rendezvényen a házigazdák után az ukránok képviseltetik magukat a legtöbben, és legyen a téma a média vagy Kína felemelkedése, valahogy a végén mindig az ukrajnai háború kerül szóba. Közben olyan témájú beszélgetéseken elmélkednek, mint „Demokratikus értékek a szabad Ukrajnában”, „2023: az év, mikor az Orosz Birodalom elbukott” vagy „Háború és jog: hogyan büntessük meg Oroszországot az Ukrajnában elkövetett bűnökért?”.
Katonai értékelésről, a békekötés lehetőségeinek latolgatásáról – a békének három nap alatt mindössze három panelt szenteltek – kevesebb szó esik, annál több viszont az ukránok hosszú távú terveiről.
Újabb mézesmadzag?
Például arról, hogy milyen esélyei vannak Ukrajnának csatlakozni az Európai Unióhoz. A tervek szerint az Európai Tanács decemberben értékeli, hogy Kijev „elvégezte-e a házi feladatát”, majd hivatalosan is elindulhatnak a csatlakozási tárgyalások. Vajon komolyan lehet venni a célkitűzést, vagy – ahogy a panel moderátora, Jurij Pancsenko ukrán újságíró fogalmazott – csak ismét „elhúzzák a mézesmadzagot”? Erről az ukrán és lengyel szakértők véleménye sem volt teljesen egységes.
– A feltételek nem ideálisak. Ukrajna igyekszik elvégezni a „házi feladatát”, de nem százszázalékosan felkészült – ismerte el Dmitro Tuzsanszki, Közép-Kelet-Európával foglalkozó szakember. Viszont sietett hozzátenni, hogy ezzel koránt sincs egyedül, korábban sem volt egyetlen olyan tagjelölt sem, amely teljes egészében készen állt volna. Úgy vélte, az egyik fontos kérdés az lesz, hogy milyen segítséget, tanácsokat kapnak nyugati partnereiktől? Külön kiemelte a nemzeti kisebbségek ügyét és aggodalmát, hogy lehetnek olyan tagállamok – köztük Magyarország –, melyek egyelőre gáncsolják majd az ukrán csatlakozást. Magyarország egyébként korábban többször világossá tette: Ukrajna transzatlanti és uniós integrációjának feltétele a kárpátaljai magyarság helyzetének rendezése.
A végső ítélet? Dmitro Tuzsanszki derűlátóan úgy nyilatkozott, hogy előbb-utóbb Ukrajna csatlakozni fog az Európai Unióhoz, de hogy mikor, annak megjóslására nem vállalkozott.
Csak politika
– Lengyelország sokkal átláthatóbb volt, és kevesebb gondot okozott a korrupció. Mégsem állt százszázalékosan készen – vont párhuzamot a lengyel csatlakozással Jan Malicki, a Varsói Egyetem professzora. Szerinte azonban ez lényegében mindegy is, a vita nem a feltételek teljesítéséről szól, hanem a politikai akaratról. – Az ukrán tagság nemcsak bürokratikus kérdés, hanem politikai is. Az elmúlt harminc évben is az történt, hogy akkor bővítettek, mikor a politikai érdek úgy diktálta – mutatott rá. Adódik tehát a kérdés: megvan az akarat?
Úgy vélte, egy biztos: Ukrajnának soha nem volt még annyi esélye a csatlakozásra, mint most.
– Csakhogy ez az esély napról napra romlik, a csatlakozás csak távolabbra kerül – figyelmeztetett Adam Eberhardt, egy varsói konzervatív kutatóintézet elnökhelyettese. A szakember emlékeztetett rá, hogy a háború előtt mindenki úgy vélte, a közeljövőben teljesen kilátástalan, hogy Ukrajna felvételt nyerjen, aztán ez egy csapásra megváltozott. Viszont szerinte ettől még elég „romantikus” az elképzelés. Azt elismerte, hogy ettől nincs kizárva, hogy Ukrajna egy nap az EU tagja lesz, de erre sokkal később kerülhet csak sor, mint azt sokan remélik. Ezért sürgette Kijevet, hogy minél jobban használja fel a jelenlegi hangulatot az integráció elmélyítésére.
