– A franciák nagy része úgy véli, hogy máris túl sok migráns van az országban – hangsúlyozta előadása elején Nicolas Monti, a párizsi Observatoire de l'immigration et de la démographie társalapítója. A folyamat még a hatvanas években kezdődött, de akkor még főképp munkavállalási céllal érkeztek a bevándorlók, jellemzően ideiglenesre tervezték az ott tartózkodást. Ez a hetvenes évek családegyesítési programjaival változott meg, mostanra pedig minden eddiginél nagyobb számokkal szembesül az ország.
A rekordszámú menedékkérelemnek nagyjából 40 százalékának adnak helyt a hatóságok, azonban az elutasítottak több mint 90 százaléka Franciaországban marad
– hívta fel a figyelmet a riasztó adatokra Monti.
Milyen hatásokkal jár a bevándorlás elszabadulása?
Az első hatás költségvetési: becslések szerint Franciaország GDP-jének 1,4-1,5 százalékát teszik ki a migránsokkal kapcsolatos kiadások, azonban az ilyen adatok rendszerint alábecsülik a költségek nagyságát – szólt az aggasztó helyzetről Monti.
A második hatás a szociális lakások elosztása, ugyanis a bevándorlók mintegy fele ilyenekben él, ezzel csökkentve az eredeti lakosság szegényebb rétegének esélyeit. Harmadszor, a képzetlen, de olcsó munkaerő beáramlása csökkenti a szakképzettséggel nem rendelkező helyi munkaerő bérét, sőt még az értelmiségiek fizetésére is hatással lehet.
A negyedik, a hírekben is látható módon, a bevándorlás növekedése a bűnözés növekedését is maga után vonja. Ötödször, de nem utolsósorban a bevándorlás hatással van a nemzeti identitásra is – zárta gondolatait a francia szakértő.
Sokszor nem is az első és második, hanem a harmadik generációs bevándorlók integrálása a legproblémásabb – erről már Ralph Schoellhammer, a bécsi Webster Egyetem politológia adjunktusa beszélt, hozzátéve, hogy
mostanra eltűnt az az erős német identitás, ami korábban megkönnyítette az integrációt. Ma jellemző az állandó bűntudat érzése – ezzel ugyan ki akarna azonosulni? – tette fel a kérdést.
Kik is tulajdonképpen a migránsok?
Schoellhammer egy ritkán előkerülő terminológiai problémát is felvetett: tulajdonképpen kit tekintünk migránsnak? Példaként hozta fel, hogy Ausztriában a legnagyobb külföldi csoportot a németek jelentik, mégsem tekintik őket migránsoknak. A szakértő szerint a kulcs a kultúrák egyezése, illetve különbözősége.
Egy hozzánk közel álló történelmi példát is hozott: az Osztrák–Magyar Monarchia soknyelvű, sok kultúrájú, sok vallású volt, de nem volt multikulturális, ugyanis
ezek a kultúrák nem voltak egyenrangúak, világosan megvolt az a kultúra, amelyhez igazodni kellett
– mutatott rá Schoellhammer.
A migránsok többsége nem fogadja el az európai értékeket
Szintén az identitás felől közelítette meg a migráció problémáját Tomasz Grzegorz Grosse, a Varsói Egyetem politológia, európai tanulmányok és politikatudományok professzora, aki szerint a legnagyobb probléma, hogy az érkezők többsége nem osztozik az európai identitásban, így párhuzamos társadalmak jönnek létre nem csupán egy országon, de akár egyetlen településen belül.
Ez egyrészt a költségvetési források elpazarlásához vezet, hiszen lehetetlen integrálni azokat, akik elutasítják a fogadó ország kultúráját, és az erős muszlim identitásuk megakadályozza, hogy elfogadják az európai értékeket, főleg az Európai Uniót uraló baloldal értékeit. Emellett komolyan növeli a bűnözést és akár a terrorcselekmények esélyét, és egyben polarizációhoz és radikalizációhoz vezet mindkét oldalon – gondoljunk csak a szélsőjobboldali mozgalmak megerősödésére.
Ha ez így folytatódik, zavargások, de akár felkelések is várhatnak Európára
– figyelmeztetett Grosse, többek között a nyári franciaországi lázadásokra utalva.
Egy nagyvárosnyi ember
Olaszország népessége az aggasztóan alacsony születési ráta miatt túlságosan lecsökkent, munkaerőre van szüksége – magyarázta Piotr Kowalczuk szerkesztő, a Lengyel Rádió és a Rzeczpospolita napilap római tudósítója, aki 24 éve él Olaszországban. A bevándorlásnak ugyanakkor ellenőrzöttnek és legálisnak kell lennie – húzta alá az újságíró.
A dublini szabályok a belépés országára hárítják a problémát. Hiába utasítják el a menedékkérelmek 70 százalékát, a migránsok, immár illegálisan, az országban maradnak, esetleg Franciaországba, Németországba vagy Skandináviába távoznak.
Mintegy 600 ezer illegális bevándorlóról beszélünk, egy nagyvárosnyi emberről, akikről a hatóságok nem tudják, hol vannak és mit csinálnak.
Mivel élniük kell valamiből, sokan közülük bűnözők lesznek, vagy épp kihasználja őket a szervezett bűnözés. A börtönben lévők 31 százaléka külföldi, többségük észak-afrikai – mondja Kowalczuk.
Létezik sikeres integráció?
Van-e egyáltalán példa Európában a más kultúrából érkezők sikeres integrálására? A szakértők szerint nagyon is. Ralph Schoellhammer szerint mindenképpen ilyenek a latin-amerikai közösségek Portugáliában, Spanyolországban vagy akár Németországban. Szintén jól beilleszkedtek a vietnámiak Franciaországban, de még muszlim bevándorlók sikeres integrálására is akad pozitív példa: az irániak beilleszkedése Németországban.
Minden azon múlik, hogy maguk a bevándorlók mennyire akarnak beilleszkedni.
− vonták le a következtetést a szakértők.
Borítókép: A Migrációkutató Intézet és a Waclaw Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet konferenciájának előadói (Fotó: Magyar Nemzet)
