„A lap előfizetőinek »nagyon egyértelmű« kérésére három év után felhagy a gendercsillag használatával a berlini Tagesspiegel”.
„A németek háromnegyede egyetért a bajor kormány azon tervével, hogy az iskolákban és a közigazgatásban megtiltják a gendernyelv használatát.
„A javaslat támogatottsága még a leginkább genderezésbarát korosztályban, a 30 év alattiak körében is közel kétharmados; a nők és a férfiak nagyjából azonos arányban pártolják az intézkedést.”
„A tanév kezdete óta hibának számít a gendercsillag használata Szász-Anhalt tartomány iskoláiban.”
„A hesseni koalíciós tárgyalások során a CDU és az SPD nemcsak abban állapodott meg, hogy a migránsok a jövőben készpénz helyett egy földrajzilag behatárolható helyen felhasználható bevásárlókártyára kapják a segélyt, hanem abban is, hogy előírják a közintézmények (így az iskolák, a közmédia és az egyetemek) számára a gendercsillagok és a hasonló gendernyelvi formák mellőzését.”
Ez csupán néhány hír az utóbbi napokból-hetekből – márpedig ha felfigyelünk arra, amikor egy német tövig nyomja a gázpedált valamely rögeszme zsákutcájában, és ha hüledezve nézzük a német klímaaktivistát, aki (harmincezer forintos Adidas pulcsi, három piercing) azért fújja le narancssárga színnel a közkarácsonyfát, mert nem érti, „hogy vagyunk képesek karácsonyi ajándékokat adni a gyerekeknek, miközben tudjuk, hogy jövőjük katasztrófák sorozatából fog állni?!?”, és mert így szeretné minél többekhez eljuttatni lenyűgözően végletes kérdését, miszerint „Mi fontosabb számunkra: egy zavartalan advent, a hagyományokhoz való ragaszkodás úgy, hogy az tönkreteszi gyerekeink jövőjét, vagy egy biztos és élhető jövő?” (A szégyentelen Irénke néni rorátéra járással gyilkolássza a sarkvidéki állatvilágot! Ha a hittanosok nem a pásztorjáték szövegét memorizálnák, hanem kis kezüket az autópályához betonozva sikoltoznának, máris beljebb lennénk eggyel); szóval, ha az efféle bizarr történésekre felfigyelünk, akkor vegyük észre azt is,
amikor német polgárok csöndesen és végtelenül visszafogottan, de azért mégis tanújelét adják a méregzöld felszín alatt megbúvó józanságnak
Tehát volna az a bizonyos „gendercsillag” vagy „genderkettőspont”, amely ugye azt a számos helyen (minimum informálisan) előírt nyelvhasználatot jelenti, amikor nemhogy külön szóval jelölik például az aktivistákat és az aktivistanőket, de a kettő között valamilyen speciális karakterrel (illetve szóbeli közlés esetén nagyjából egy másodperces tiszteletteli szünettel) kényszeresen megemlékeznek a nem bináris aktivistákról is:
„a rendőr*nők igazoltatták az aktivista*nőket”, valahogy így, vérezzen bár a szóalak morfológiailag egyszerre több sebből.
Mások mellett a Berlini Szabad(!) Egyetemen, Németország egyik legmagasabban jegyzett egyetemén bizonyos tanszékeken (például a tanítóképzésben) pontlevonás járhat a konzervatív nyelvhasználatért, a diákparlamenthez pedig be se szabad nyújtani genderezetlen szövegű indítványt; csodálatos továbbá a Frankfurti Egyetem útmutatója is, amely a „der Dekan” megnevezés helyett a „der*die Dekan*in” formát javasolja.
Egy tudományos újságíró azért bontott szerződést valamelyik észak-német tengerkutató intézettel, mert nem volt hajlandó „kutatók” helyett minden egyes előforduláskor a „kutató:nők” formulához folyamodni. Ugyanezen újságíró azt a visszajelzést kapta egy iparszövetségnek írt hosszabb szakszövegére, hogy az még átdolgozandó, mert abban a „szakértők” szó mind az 59 alkalommal így, a nem binárisokra utaló jelecske vagy legalább a nőnemű szóalak külön kiírása nélkül szerepel.
Nos, ez az egyébként kezdettől fogva messzemenően népszerűtlen genderezés kezdi mostanra olyannyira kiverni a biztosítékot, hogy már akár a hesseni szocdemek is készek a visszaszorítására – miután a CDU elnöke elismerte: minden egyes szétgenderezett hírműsor néhány száz pluszszavazatot jelent az AfD-nek.
A kozervatívnak nem mondható Tagesspiegel előfizetőinek száma úgy csökkent a gendercsillag bevezetése óta eltelt években 117 ezerről 99 ezerre, hogy az olvasók jelentős része kifejezetten a bosszantó szóalakokkal indokolta elpártolását – és lám, ennyi elég volt ahhoz, hogy a hírportál valamelyest visszatérjen a pre-woke nyelvhasználathoz.
Az pedig, hogy a németek immár háromnegyede támogatja a gendernyelvellenes bajor intézkedéseket, szintén utal némi hangulatváltozásra: 2021-ben még csak 53 százalék pártolta az efféle tilalmakat.
Az egyik közvélemény-kutató cég mindenesetre immár folyamatosan szondáz gendernyelv-ügyben: az aktuális online kutatásban nyolcvan százalék állította azt, hogy rossznak tartja a „genderérzékeny” nyelvhasználatot – a három hónappal ezelőtti ugyanilyen felmérésben még „csak” 76 százalék nyilatkozott így.
A hesseni miniszterelnök azért sietve megnyugtatta az aggódókat, köztük a „hivatásos genderezőket”: a magánéletében és a magánszektorban továbbra is mindenki úgy használhatja ezeket a rém körülményes alakokat, ahogy neki tetszik – azaz a cégek továbbra is Németország-szerte kedvükre írhatják elő munkavállalóiknak vagy beszállítóiknak az ideológiailag terhelt szóképzést.
Innentől kezdve azon a nyolcvanszázaléknyi németen a sor: a Tagesspiegel esetében elért sikeren felbuzdulva lehet folytatni a józanság szolid forradalmát.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Nagy Balázs)
