– A GFP a készítők célja szerint egy olyan átfogó „mutató”, ami összehasonlíthatóvá teszi az egyes országoknak egy háború megvívásához rendelkezése álló erőforrásait. Tehát nemcsak a katonai erő, illetve haditechnikai eszközök rendelkezésre állása szerepel benne, hanem az ország földrajzi adottságai (területe, rendelkezik-e tengerparttal), gazdasági mutatói (GDP, államadósság, ipari termelés) stb. is. Ilyen formán már maga a megnevezés is kissé félrevezető, hiszen a „tűzerőnek” harci konnotációja van. Ez magából az index értékéből nem von le, viszont az átlagfelhasználót rögtön félrevezeti, különösképpen, ha nem néz rá a módszertani kérdésekre – magyarázta lapunk megkeresésére Csiki Varga Tamás.
Könnyű elcsúszni
A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa figyelmeztetett, hogy márpedig módszertani szempontból az ilyen jellegű átfogó értékelésnél többféle oka lehet az „elcsúszásnak”.
Ilyenek például a pontatlan adatforrások; aránytalan módszertani kategóriák (súlyozás az egyes tényezők között); vagy olyan értékelési hibák, amik torzítják az eredményt (pl. mennyiségi összevetés a minőségi nélkül; vagy a haderő alkalmazását megtervező doktrinális háttér figyelmen kívül hagyása).
A szakértő problémaként emelte ki például:
- Sok vegyes forrást egyesítenek, amik önmagukban is sok helyen becslések, így az index egy ponton túl „az aggregált becslések becslésévé” válik. Az index számos tényezőt vesz figyelembe és súlyozza azokat – és nemcsak pozitív értékelést, hanem „büntetőpontokat” is ítél egyes tényezőkért, azaz előnyöket és hátrányokat igyekszik kiegyensúlyozni, ez viszont szükségszerűen torzít. Miközben például a terület nagysága előny (több az erőforrás), a tengerpart hátrány (mert védelméről gondoskodni kell haditengerészeti erőkkel) – de egy nem honi területen vívott háborúnál utóbbi például nem szempont.
Önmagában a haditechnikai eszközök mennyiségi összevetése a minőségi jellemzők nélkül ugyancsak torzítja az összevetést: gondoljunk csak egy T-72 harckocsi harcértékere vs. Leopard 2A6 képességeire.
- Az értékelési hibából származó „elcsúszás” esélye akkor a legnagyobb, ha egy konkrét esetre igyekszünk alkalmazni az adatokat, mondjuk az orosz–ukrán háborúra, mivel az átfogó képből, hogy a két fél milyen képességekkel rendelkezik egy totális háború megvívásához, nem következik, hogy egy korlátozott célú háborúban ténylegesen mit akar, és mit képes mozgósítani. Ebben a megközelítésben ezek az összevetések haszontalanok.
- A fegyveres erők alkalmazásának elvei és gyakorlata sem tükröződnek egy ilyen nyers összevetésben, például, hogy képesek-e összfegyvernemi vagy összhaderőnemi műveleteket végrehajtani, vagy sem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!