Az atombomba ellen nem lehet védekezni

Oroszországot nem lehet legyőzni, és veszélyes sarokba szorítani nukleáris arzenálja miatt. Az ukrajnai háború árnyékában pedig felerősödtek azok a félelmek, hogy ezt az arzenált végső esetben kész használni is. Hogy nézne ki egy atomháború? Miképpen érintené ez Magyarországot? És hogyan lehet védekezni ellene? Csiki Varga Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.

Amerikai nukleáris teszt Nevadában. Forrás: National Nuclear Security Administration / Nevada Field Office

– Nyílnak a silók, aztán dübörögve kilőnek a rakéták – tényleg így kezdődne egy atomháború?

– Mindenekelőtt szeretném leszögezni, nem kell attól tartani, hogy atomháború fog kitörni. Még akkor sem, ha fenyegetőznek vele; orosz részről ez az információs elrettentés része. Ugyanis a nukleáris fegyver egy abszolút fegyver. A kérdésre visszatérve: 

az atomhatalmak nukleáris stratégiájában rögzítve van egy úgynevezett eszkalációs spirál.

Ez azt jelenti – és persze a logika is ezt diktálja –, hogy konfliktus esetén sem az az első lépés, hogy kilövik egymásra a nukleáris tölteteket. Az orosz eszkalációs lépcsőben például először a más típusú tömegpusztító fegyvereket – vegyit vagy biológiait – vetnének be. Vagy a nukleáris fegyverekkel is lehet „figyelmeztetni”, például nem lakott területre csapást mérni. Az elrettentő fázist követően használhatnak például repülőgépekről hagyományos zuhanóbombákat, irányított robotrepülőgépeket, interkontinentális ballisztikus rakétákat.

– És aztán jön a civilizáció végét jelentő apokalipszis?

– Az attól függ, hogy milyen nagyságrendben vetnek be nukleáris fegyvereket. Egy-egy atomtöltet felrobbantása nyilvánvalóan nemhogy a civilizáció, de még feltétlenül egy ország végét sem jelentené. Azért a rendszeresített nukleáris stratégiai töltetek jelentős része nagyobb kapacitású, mint amilyeneket a II. világháborúban bevetettek. Azok rettenetes pusztításáról pedig van tapasztalatunk. Az apokaliptikus képek inkább a hidegháború korszakából származnak. 

Kétségtelen, ha a két szuperhatalom több ezer robbanófejet lőtt volna ki egymásra, az valóban olyan nukleáris telet, olyan klimatikus katasztrófát okozott volna, amely gyakorlatilag az élet kihalásához vezetett volna.

Hiroshima az atombomba ledobása után Fotó: National Archives

– Mi kerülhet egy nukleáris csapás célkeresztjébe?

– Ennek megválaszolásához is érdemes a hidegháború időszakához visszanyúlni, annál is inkább, mert az akkori stratégiák ma már nyilvánosak. Az elsődleges célpontok a vezetési-irányítási rendszerek és a politikai irányítási pontok; tehát azok – a gyakran fővárosi – létesítmények, ahol az ellenség katonai-politikai vezetése működik, hogy kiiktatásukkal, lebénításukkal a válaszcsapás lehetőségét is elvegyék. Ugyanezen logika mentén primer célkeresztben vannak maguk a válaszcsapást végrehajtó létesítmények, például rakétasilók, repülőterek, illetve a nukleáris rakétákat hordozó tengeralattjárók, bár ezek pontos helyét nehéz meghatározni.

– Ma már tudjuk, hogy a hidegháborúban egy III. világháború esetére magyarországi célpontokat is kijelöltek az amerikaiak. Orosz részről ez a veszély ma is fenyeget?

– Nyilvánvalóan, ha létezik is ilyen terv, az szigorúan titkos. 

Elméletileg elképzelhető, hiszen Magyarország NATO-tagállam. 

2009-ben volt arra nyilvános példa, hogy orosz hadgyakorlaton Varsóra terveztek nukleáris csapást, 2013-ban pedig a semleges Stockholm ellen hajtottak végre ilyen hadgyakorlatot. Nem véletlenül ma a NATO nukleáris védőernyője az egyik legfontosabb motivációja a svéd csatlakozási szándéknak. A hidegháború ebben az esetben annyiból rossz párhuzam, hogy az akkori katonai stratégia arra épült, hogy a nagy, hagyományos haderők megpróbálják elfoglalni a másik területeit. A nyugati szövetség tervezésének alapja az volt, hogy meg tudják állítani a Szovjetunió és a keleti blokk szárazföldi túlerejét. Aztán ahogy fokozódott a feszültség, illetve nőtt a fegyverek mennyisége, egy ponton eljutottak a „tömeges megtorlás” stratégiájáig. Ez az az apokaliptikus kép, amiről az imént már beszéltünk.

– Európában csak Franciaország és Nagy-Britannia atomhatalom, de amerikai nukleáris fegyverek is állomásoznak itt. Ezek mire szolgálnak?

– Amerikai töltetek a NATO-n belül a nukleáris képességmegosztás keretében vannak Európában. Ezek nem stratégiai, hanem taktikai fegyverek, tehát kisebb hatóerejűek. A jelenlegi becslés szerint Európában összesen száz B–61-es taktikai termonukleáris gravitációs bombát állomásoztatnak Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban és Németországban, illetve Törökországban, de a 2016-os puccskísérlet után felmerült, hogy ezeket átszállítják Romániába. 

A nukleáris fegyverek a hidegháborúból maradtak Európában, tehát nem egy új reakcióról van szó.

– Lehet védekezni a nukleáris csapás ellen?

– Lég- és rakétavédelmi eszközökkel bizonyos mennyiségi korlátok között meg lehet semmisíteni a hordozóeszközöket. Az elrettentés lényege azonban éppen az, hogy a két nukleáris nagyhatalomnak olyan mennyiségű fegyvere van, ami ellen nem lehet hatékonyan védekezni. A felek pontosan azért nem kezdenek atomháborút, mert biztosak lehetnek abban, hogy az ellenfélnek marad annyi eszköze, hogy válaszcsapást tud mérni. Léteznek még passzív védelmi megoldások; például atombunkerek. De egy város méretű célpont esetében ez rendkívül korlátozott kapacitású. Hiszen a nukleáris robbanás pusztítása háromkomponensű: van egy hőhatása, egy lökéshulláma és egy hosszú távú sugárzása.

– Jelenthet eszkalációt, hogy az oroszok felfüggesztették a részvételüket az Új START-egyezményben?

– A nukleáris fegyverek bevetésének esélyét semmiképpen nem növelte meg. Az Új START-egyezmény lényege az, hogy korlátozta a rendszerben tartott nukleáris robbanófejek (1550), illetve hordozóeszközök (700) darabszámát. Viszont ez a korlátozott szám is több mint elég lenne ahhoz, hogy a felek kölcsönösen megsemmisítsék egymást. 

 

Az orosz lépés tehát mindenképpen üzenetértékű, és nem segíti a bizalomépítést, de semmit nem ad hozzá az elrettentéshez. A megállapodáshoz egyébként hozzátartozik egy ellenőrző mechanizmus is, így a két ország megfigyelői a helyszínen ellenőrizhették az egyezmény betartását. Ez viszont 2020 óta a koronavírus-járvány miatt szünetelt. 2022-ben felmerült, hogy a gyakorlatot újra lehetne indítani, de azt akkor az oroszok lemondták. Az egyezmény betartását tehát több mint két éve így sem ellenőrzi senki, de ettől még nem borult fel a nukleáris egyensúly. És a hírszerzési információk szerint nem is növelték az eszközök számát.

Borítókép: Amerikai nukleáris teszt Nevadában (Fotó: National Nuclear Security Administration/Nevada Field Office)