Merre tovább, skandináv monarchiák?

A skandináv királyságokról és úgy általában az európai királyi családokról viszonylag keveset hallani, ez alól egyedül az angol monarchia a kivétel. Így volt ez II. Margit dán királynővel kapcsolatban is, akiről uralkodása alatt az átlag európai nem sokat hallott, legfeljebb annyit, hogy szenvedélyes dohányos, de önkéntes lemondása a trónról – természetesen – bombaként robbant az év eleji uborkaszezonban. De vajon mi a helyzet a szintén koros és hosszú ideje uralkodó norvég és svéd királyok kapcsán, követhetik Margit döntését? És egyáltalán, van még helye a királyság intézményének az értékvesztett, kiüresedett nyugati világban?

Fredensborg, 2024. január 9. A Fredensborg királyi kastély a dán fõvárostól, Koppenhágától északra 2024. január 9-én. A kastélyt IV. Frigyes dán király kezdte építtetni 1720-ban. MTI/EPA/Ritzau/Mads Claus Rasmussen Fotó: Mads Claus Rasmussen

Hatalmas tömeg várta vasárnap Koppenhágában a Christiansborg palota előtt és a környező utcákban, hogy Mette Frederiksen miniszterelnök kikiáltsa, új királya van Dániának. X. Frigyes király pontban három órakor kilépett a palota erkélyére és a proklamáció után köszöntötte az őt ünneplő alattvalókat. Az embertömeget elnézve nem az volt az ember benyomása, hogy a dánok elfordultak volna a monarchikus berendezkedéstől.

A 83 éves II. Margit királynő újévi televíziós beszédében jelentette be, hogy 52 év után lemond a trónról. II. Erzsébet angol királynő halála óta ő volt a leghosszabb ideje trónon ülő európai uralkodó, és bár az utóbbi időszakban volt néhány egészségügyi problémája, erre a lépésre még az udvart belülről ismerők sem számítottak.

Valójában nem is számíthattak, hiszen a Dán Királyságban ilyen 900 éve nem fordult elő. Margit királynő egyébként nem indokolta meg döntését, de egyes vélekedések szerint fia házasságát akarta megmenteni, és ezzel bebiztosítani a monarchia jövőjét. A találgatások amiatt kaptak lábra, hogy néhány hónappal ezelőtt Madridban lencsevégre kapták, amint Frigyes koronaherceg egy mexikói–spanyol színésznővel sétál, majd együtt vacsorázik vele egy étteremben.

A spekuláció szerint édesanyja azt szerette volna elkerülni, hogy egy szerelem miatt Frigyes elhagyja a királyi házat, vagy olyan botrányba keveredjen, ami a közvéleményt a monarchikus berendezkedés ellen hangolja.

Fotó: Thomas Traasdahl/Ritzau Scanpix

A dán királynő lemondása kapcsán felmerül a kérdés, vajon a szomszédos skandináv országokban, ahol szintén idős uralkodók ülnek a trónon, előfordulhat-e hasonló. A svéd király, XVI. Károly Gusztáv–- aki II. Margit unokatestvére – ugyan csak 77 éves, vasárnaptól ő a legrégebben trónon lévő európai uralkodó: tavaly ünnepelte trónra lépésének 50. évfordulóját, ezzel a valaha volt leghosszabban uralkodó svéd király. Nyugati kollégája, Harald norvég király pedig már 87 éves. 

A norvég és a svéd király többször is utalt rá az elmúlt években, uralkodásuknak csak a halál vethet véget. Technikailag persze a választók is, hiszen alkotmánymódosítással meg lehet változtatni az államformát, de ez egyelőre – az ő életükben – nagyjából kizárt, hiszen Svédországban két egymást követő parlamentnek kell ugyanúgy szavaznia alkotmányos kérdésekben ahhoz, hogy át lehessen írni az alkotmányt.

Korábban is előfordult már hasonló

Nem példa nélküli ugyanakkor az alkotmánymódosítás: már Károly Gusztáv volt a király, amikor 1975-ben megfosztották minden maradék politikai hatalmától a mindenkori királyt, 1980-ban pedig megváltoztatta a parlament az öröklés rendjét, lehetővé téve, hogy nő legyen az uralkodó (így az addig első számú trónörökös helyett – aki a valóságban a másodszülött volt, de fiúgyermek, nővére lett a várományos).

Azaz a királynak fontos, hogy népszerű maradjon annak érdekében, hogy a politikusoknak eszükbe se jusson a királyság megszüntetésével kampányolniuk. Ez a veszély egyelőre nem áll fent, ugyanakkor a lemondás papíron nem lenne lehetetlen: Svédországban nagyon népszerű Viktória koronahercegnő, Norvégiában pedig Haakon koronaherceg. Egy friss svéd felmérés szerint a válaszadók többsége továbbra is azt szeretné, hogy a király lemondjon lánya javára.

A Novus által megkérdezettek 38 százaléka vélekedik így, míg 36 százalék szeretné, hogy maradjon a jelenlegi király. Az viszont szembeötlő a kutatásból, hogy egy év alatt mit sem változott ez az arány, tehát Margit lemondása nem befolyásolta a válaszadók véleményét. Ez a 38 százalék nem elsöprő többsége a közvéleménynek – ráadásul egy másik kérdésből az derül ki, hogy a svédek 63 százaléka szerint a király jól végzi a munkáját. Azaz hiába szeretnék sokan, hogy Viktória legyen mihamarabb az uralkodó, ez nem elég hathatós érv a kötelességtudatot és szolgálatot rendszeresen hangsúlyozó Károly Gusztáv szemében, aki ráadásul szemmel láthatóan ragyogó egészségnek örvend.

Nem úgy a norvég király, aki régóta több egészségügyi problémával küzd, és az is előfordult már, hogy feladatait nem tudta ellátni, ezért fia, Haakon koronaherceg régensként helyettesítette államfői munkájában. Harald király ugyanakkor többször világossá tette, a király élete végéig király marad.

Mire számíthatnak a jövőben az uralkodók?

Kérdés, hogy a dán monarchiát mennyiben frissíti fel az új király, lesz-e bármiféle intézményi vagy kommunikációs változás. Az persze beszédes – de nem váratlan –, hogy az új király évszázadok után először Istent kihagyta a jelmondatából. Míg édesanyjáé Isten nevével kezdődött, addig Frigyes Egységben és elkötelezetten a Dán Királyság iránt szlogent választotta, ami jól tükrözi azt a változást, ami szerint már nem hiszik az emberek azt, hogy Isten akaratából lesz valaki király. A legújabb kori skandináv királyokat – szintén társadalmi nyomásra – meg sem koronázzák, ugyanakkor valamennyi szakralitás megmaradt, Harald például a korona előtt tett esküt 1991-es trónra lépésekor.

Mára a skandináv királyoknak csak országuk képviselete és az államfői reprezentáció maradt – svéd uralkodó esetében a Nobel-díjak átadása is ide sorolható. Sokan támadják a kiüresedett, kereteket, formalitásokat, hagyományt egyre inkább elutasító társadalmak tagjai közül a monarchikus berendezkedést, ugyanakkor talán ezek az utolsó nyugati bástyák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az európai civilizációból ne vesszen ki a rend és a hagyományok tisztelete.

Borítókép: A Fredensborg királyi kastély a dán fővárostól, Koppenhágától északra 2024. január 9-én. A kastélyt IV. Frigyes dán király kezdte építtetni 1720-ban (Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Mads Claus Rasmussen)