Donald Tusk és Olaf Scholz berlini találkozóján sok ünnepélyes és ugyanakkor teljesen üres szó hangzott el. Amit hallottunk, és főleg amit nem hallottunk, azzal a németek elégedettek lehetnek – jelentette ki a közösségi oldalán Beata Szydlo, a Jog és Igazságosság (PiS) lengyel jobboldali párt európai parlamenti képviselője. A politikus arra reagált, hogy Donald Tusk lengyel miniszterelnök Berlinbe látogatott, hogy Olaf Scholz német kancellárral egyeztessen.
A németek azt akarták, hogy Lengyelország egy engedelmes segédtárs legyen, aki nem veti fel a nehéz kérdéseket
– fogalmazott Szydlo.
A találkozón szóba került a régóta vitatott jóvátételi ügy, amelyet Németország még mindig nem fizetett ki Lengyelországnak a második világháborús veszteségek miatt, holott Berlin számos országnak fizetett már jóvételt.
A hétfő esti találkozón maga Donald Tusk mentette meg a magyarázkodástól Olaf Scholz kancellárt, amikor azt mondta, a jóvátétel ügyében van mit tennie Németországnak, ugyanakkor nem szabad hagyni, hogy ez megrontsa a két ország viszonyát.
Egyre arcátlanabbak Donald Tusk és embereinek azon ötletei, hogy Németország soha ne fizessen jóvátételt Lengyelországnak. Tusk Berlinbe repült, hogy ismét Németországnak segítsen, ne Lengyelországnak. Szerinte a múltról szóló elszámolással kapcsolatban valamit tenni kell, de ennek az elszámolásnak a hiánya tulajdonképpen nem is lenne probléma. Ki hatalmazta fel Donald Tuskot arra, hogy egy számlaigazságtalanságot semmivé, nullává változtasson? Ki adta neki a jogot, hogy eladja a lengyel nép sérelmeit? Kinek a nevében készít elő valamiféle játszmát a németekkel, amelyben még a milliomod része sincs meg annak, ami a lengyeleket megilleti? Milyen jogon?
– tette fel a kérdést Stanislaw Janecki lengyel publicista.
A hatmillió megölt lengyel állampolgár ikonikus szám. Ehhez jön még az a nyolcszázezer ember, aki a háború alatt átélt események következtében fizikai vagy szellemi fogyatékosságot szenvedett. Ez azt jelentette, hogy 1945 után nem volt olyan család a lengyel társadalomban, amely ne tudta volna magát a második világháború áldozataként azonosítani – hívta fel a figyelmet korábban Grzegorz Berendt történelemprofesszor a lengyel jóvátételi követelés kapcsán, amelyről Németország időnként nyitottan kommunikál, máskor pedig mélyen hallgat.
Hatalmas számokról beszélünk, de kérem, gondoljunk inkább egyénileg ezekre az áldozatokra, lássuk bennük rokonainkat, szeretteinket, barátainkat. Ezt nem lehet elfelejteni
– tette hozzá, és kiemelte, hogy a lengyelek elsöprő többsége úgy véli, szabad szemmel is látható, hogy ki áll készen rá és ki hezitál továbbra is. Namíbia több mint egy évszázadot várt a németek jóvátételére. A hererók és a nama népek 1904 és 1907 közötti népirtásáért végül egymilliárd eurót fizettek ki. A lengyelek esetében sokkal több pénzről van szó.
A német média örömmel vette tudomásul, hogy Donald Tusk miniszterelnök nem reagált határozottan Lengyelország háborús jóvátételét illetően
– hívta fel a figyelmet Arkadiusz Mularczyk, a külügyminisztérium egykori helyettes vezetője és a PiS parlamenti képviselője, aki szerint Donald Tusk le akarja zárni a kérdést Németország érdekében.
Pawel Jablonski, a PiS parlamenti képviselője sem volt kevésbé kritikus az értékelésében.
Ön a Lengyel Köztársaság kormányának miniszterelnöke. Országát megszállták és kirabolták. Állampolgárait meggyilkolták. Városokat és falvakat tettek a földdel egyenlővé. Egy országot fél évszázadra rabszolgasorba adtak – megfosztva függetlenségétől és fejlődési lehetőségeitől. Az elkövetők soha nem fizettek
– reagált a jobboldali politikus.
Borítókép: Olaf Scholz német kancellár (jobbra) és Donald Tusk lengyel miniszterelnök a berlini kancellári hivatalban folytatott tárgyalásokat követő sajtóértekezleten 2024. február 12-én (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)
