Ahogy az oroszok jelentős része ismeri: nagyon kellemetlen figura. Egy idegengyűlölő, aki a náci orosz felvonulásokon parádézik, örül a Georgiával vívott háborúnak, a grúzok megalázásának. Később, a Krím megszállása után azt is mondta, hogy „a Krím nem egy szendvics, amit vissza kell adni Ukrajnának”.
A jogász és közgazdász végzettségű Alekszej Navalnij 2000-ben lépett a politika színterére. A liberális Jablokó nevű párthoz csatlakozik és létrehozza a Moszkvaiak Védelmi Bizottságát. A moszkvai városi Duma-tagság elnyeréséért is indul. Amikor nacionalista tevékenységek miatt 2007-ben kizárják a Jablokóból, Navalnij másokkal közösen megalapítja az Orosz Nemzeti Felszabadítási Mozgalmat, a Narodot, ami a hatalmon levő rezsim és a kleptokrácia ellen harcol, de túlságosan szélsőjobboldalinak és bevándorlásellenesnek tartják.
A Nyugat azonban egy másik Navalnijt ismer, csodál. A tények ismeretét mellőző nyugati közvélemény szerint a 47 évesen meghalt Navalnij a mai kor Che Guevarája, az oroszországi ifjúsági tiltakozó mozgalom vezetője, az egyetlen igazi ellenzéki Oroszországban, és mint ilyen, természetesen a korrupció megalkuvás nélküli harcosa volt. Ő volt az egyetlen orosz politikus, aki nyíltan el merte ítélni a teljes körű inváziót. Ráadásul ez a Navalnij a nyugati politikusok ideális képével rendelkezik: fiatal, jóképű, bátor, családos.
Ez az idealizált kép azonban távol állt az igazságtól
2014 októberében Alekszej Navalnij interjút adott az Eho Moszkvi rádióállomásnak. Az interjú nagy feltűnést keltett az ellenzéki támogatók körében, elsősorban Navalnij Krímről szóló szavai miatt.
Arra a kérdésre, hogy „Miénk-e a Krím?”, a politikus azt válaszolta, hogy „a Krím azoké az embereké, akik a Krím félszigeten élnek”, és a félszigetet „minden nemzetközi norma kirívó megsértésével foglalták el, de ma már Oroszország része”. Navalnij akkor azt tanácsolta az ukránoknak, hogy ne áltassák magukat: „A Krím Oroszország része marad, és a belátható jövőben soha nem lesz Ukrajna része.” „A Krím egy kolbászos szendvics, hogy oda-vissza lehessen vinni?” – teszi fel a költői kérdést.
A politikus 2015 májusában a Szabadság Rádiónak és az Amerika Hangjának adott interjúban azt mondta, hogy a félszigetet „egy kattintással” nem lehet visszaadni Ukrajnának, hiszen „hárommillió orosz állampolgár él a félszigeten”.
Navalnij és a náci ideológia
Alekszej Navalnij soha nem rejtette véka alá az orosz nacionalizmus iránti szimpátiáját. Soha nem hiányzott egy „orosz nemzeti felvonulásról” sem.
Egy 2007-es videóban, melyben a fegyverviselés mellett áll ki, Navalnij magát hiteles nacionalistaként tünteti fel, aki ki akarja irtani az összes „legyet és csótányt”, miközben a bevágásokban szakállas muzulmán férfiak jelennek meg. Hirtelen előhúz egy puskát és lelő egy muszlim fejkendőt viselő embert, aki megpróbálta megtámadni.
Az orosz nacionalisták eszméje például magába foglalja vagy elutasítja az európai eszmét? És általában, mit tartalmaz az ideális orosz kultúra, eltekintve más kultúrák elutasításától? A hazába vetett hit mellett magában foglalja-e az Istenbe vetett hitet is? Navalnij e kérdésekre soha nem adott választ.
Abban az időszakban, amikor Oroszország megtámadta Georgiát, 2008 augusztusában, Navalnij a georgiaiakról „rágcsálókként” beszélt, ugyan később ezért elnézést kért.
Navalnij és az iszlám
Ramzan Kadirov, Csecsenföld vezetője azért bírálta Alekszej Navalnijt, mert a Koránt is fel akarta használni céljai érdekében. Erről a Telegram-csatornáján írt. Navalnij korábban „középkori vadembereknek” nevezte a hidzsábot viselő muszlim nőket, és ellenezte a mecsetek építését is.
„Felesleges magyarázkodás nélkül is világos, hogy ez az iszlámgyűlölő megpróbálja a szentírást saját politikai céljaira felhasználni, és kénytelen idézeteket provokációkra használni, ahogyan azt Európában már megtanulták” – mondta akkor a csecsen vezető.
Alekszej Navalnij a Twitter-oldalán, majd később a videóblogjában is durván beszélt a mianmari muszlimok védelmében Groznijban tartott gyűlésről.
Navalnij többek között akkor Dzsambulat Umarov nemzetpolitikai, külügyi, sajtó- és tájékoztatási miniszter beszédének részletét mutatta be, és bírálta a köztársaság vezetését.
Umarov egy videót tett közzé Facebook-oldalán, amelyben gyávának és pitiáner szélhámosnak nevezte Navalnijt, aki zavart akar kelteni Oroszországban. Mint a miniszter megjegyezte, a grozniji nagygyűlésen az orosz világhoz mint szövetségeshez szólt, Navalnij azonban a miniszter szerint nem ismeri és nem szereti az orosz történelmet.
E tények ismerete azonban nem akadályozza meg a Nyugat által már olyan kényelmes narratívát, a már említett Navalnij-mítoszt. Alekszej Navalnij halála után elárasztották az internetet a politikai részvétnyilvánítások.
Végezetül Olaf Scholz hasonló posztjára pár komment:
„Navalnij a jobboldali nacionalizmus híve volt, és rasszista is lehetett. De ő volt a Nyugat plakátfiúja. Most pedig vigyázz, Julian Assange”
„Ez szomorú, de nem ő volt az orosz demokrácia leghevesebb és legjobb védelmezője. Egyszerre volt bűnöző és politikai fogoly. Nem érdemelte meg a halált… de ne csináljunk belőle mártírt vagy szentet.”
Borítókép: A 2017. december 18-i képen Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető interjút készül adni az Associated Press amerikai hírügynökségnek Moszkvában. Az orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat közölte, hogy a 2021. januárban bebörtönzött 47 éves Navalnij 2024. február 16-án rosszul lett, és meghalt a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben levő 3. számú büntetőtelepen (Fotó: MTI/AP/Alekszandr Zemljanyicsenko)
