Hivatalos közleményt adtak hát ki a katolikus egyházi vezetők: az 59 szavazattal egyhangúlag elfogadott dokumentum értelmében keresztény ember nem szavazhat szélsőjobboldali pártokra és azokkal határos erőkre.
Amint arra a szöveg rámutat, az utóbbi években erősen elterjedtek a társadalomban a szélsőjobboldali álláspontok, kimondhatóak lettek és egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Több radikalizálódási hullám után mostanra különösen az AfD pártban dominál egy népi-nacionalista érzület. Az AfD-ben váltakozva jelenik meg a valódi szélsőjobboldaliság és a jobboldali populizmus; utóbbi a püspöki konferencia szerint a szélsőjobboldaliságból merítkezik, és
szabad utat enged mindenféle ellenérzéseknek a migránsokkal, a muszlimokkal, az úgynevezett globális elittel és egyre inkább újra a zsidókkal szemben is.
Ezért az egyházi vezetők felhívják az összes polgárt, köztük a nem katolikusokat is, hogy utasítsák vissza a szélsőjobbról érkező ajánlatokat; ami ugyanakkor – jegyzi meg sietve a sajtóközlemény – nem jelenti azt, hogy az egyház innentől kezdve szóba sem áll azokkal, akik fogékonyak erre az ideológiára, viszont készek a párbeszédre.
Arról nincs szó tehát, hogy AfD-szavazó nem részesülhet egyházi temetésben –
azaz ott még nem tart az egyház, ahol a tübingeni vendéglátós, akinek a webshopjában (a hekkertámadásig fajuló nyomatékos tiltakozásokig) csak úgy lehetett rendelni, ha a vásárló nyilatkozott arról, hogy elhatárolódik a jobboldali gondolatvilágtól, és különösen nem érez semmiféle szimpátiát az AfD iránt.
A katolikus egyház és az AfD mindenesetre nem kompatibilis egymással – mondja Georg Bätzing, a püspöki konferencia elnöke, aki ebbe beleérti azt is, hogy AfD-tag semmiféle (akár ingyenes szolgálatként ellátott) tisztséget ne tölthessen be az egyházban.
Azt nem fűzte hozzá, hogy természetesen egy poliamor kapcsolatban élő szélsőbalost se választana az egyházközségi testület elnökének,
de nyilván nem térhetett ki mindenre, miközben végigelemezte: három közelgő tartományi választáson is az AfD végezhet az élen, ezért feltétlenül szükséges, hogy a katolikus egyház továbbra is világosan állást foglaljon.
Aki azonban progresszív igazi keresztényként épp egy hangos bezzeggel készülne irányadónak tekinteni a német egyházi vezetők minden szavát, azt azért tartsa szem előtt, hogy a legutolsó oldalon ugyan, de nyilatkozatuk rámutat:
az AfD által sérelmezett, ténylegesen fennálló gazdasági és társadalmi problémákat nem szabad ignorálni, hanem olyan megoldásokat kell találni, amelyeknek alapvető eleme egyebek mellett az élet védelme annak kezdetétől a természetes végéig.
„Álljunk mindnyájan ellen, amikor az emberi méltóság és az emberi jogok kerülnek veszélybe! Lépjünk fel mindnyájan tevékenyen a szabadságelvű demokrácia érdekében!” – zárul a közlemény, amely
a közszolgálati híradó kommentárja szerint ébresztőként hatva lépéskényszerbe hozza a többi társadalmi szereplőt is,
beleértve a sportegyesületeket és a gazdasági szövetségeket – mármint hogy most aztán ők is foglaljanak világosan állást.
Egy ponton azonban az ARD újságírója lát egy problémát:
előfordul, hogy család- és életvédő megmozdulásokon katolikus püspökök is felbukkannak,
egy gyékényen árulva a magát család- és életvédőként is pozicionáló AfD-vel. Márpedig ez nem járja – érkezik az intés a közszolgálati híradóban: „Ha a katolikus egyház komolyan gondolja az elhatárolódást, akkor egyértelműnek kell lennie:
ahol az AfD támogatói vonulnak, ott a katolikus püspököknek, papoknak és hívőknek nincs semmi keresnivalójuk"
− zárul a Mandiner cikke.
Borítókép: AfD-ellenes transzparens egy tüntetésen (Fotó: AFP/Kirill Kudryavtsev)
