A Szerbiai Rádió és Televízió épületét 1999. április 23-án, éjjel két óra hat perckor egy híradás közben bombázták le. A brutális támadásban tizenhatan vesztették életüket a munkahelyükön. A halottak között volt mások mellett sminkes, technikus, biztonsági őr és villanyszerelő is.
A „Miért” elnevezésű emlékmű előtt idén is 2 óra 6 perckor az elhunytak családtagjai, kollégái és barátai, valamint a kormány képviselői rótták le kegyeletüket, akik egyperces csenddel tisztelegtek.
A hozzátartozók nevében Miroszlav Medics, az egyik áldozat, Szinisa Medics testvére szólt a tömeghez.
Huszonöt éve gyűlünk itt össze, hogy megemlékezzünk a NATO által elkövetett szörnyű bűnről, hiszen úgy döntöttek, hogy a hadviselés történetében először lebombáznak egy médiaházat, amely a város sűrűn lakott részén található. Anélkül, hogy figyelmeztették volna az alkalmazottakat, a Szerbiai Rádió és Televízió épületét vették célba, egy pillanatra sem számolva a lehetséges civil áldozatok számával. Nagyon jól tudták, hogy ebben az épületben mindig 150-160 ember tartózkodott, akik a munkájukat végezték, türelmesen várva a reggelt, hogy visszatérhessenek családjukhoz
– mondta Medics.
Elmondta, a NATO-hatalmak ekkor minden hatalmukat, arroganciájukat és büntethetetlenségüket meg akarták mutatni. Hidegvérrel ölték a civileket, és lerombolták az ország gazdasági és polgári létesítményeit a 78 napos háborúban – tette hozzá.
Ezért úgy döntöttek, hogy az RTS épületét is lebombázzák, azzal indokolva ezt a bűncselekményt, hogy a közmédia álhíreket terjeszt és a Milosevics-rezsim propagandáját terjeszti, valamint parancsnoki szerepet tölt be a jugoszláv hadsereg hadműveleteiben. Ez persze nem volt igaz. Ekkor az RTS épületében nem volt sem katona, sem katonai felszerelés
– húzta alá Medics. A megemlékezésen elhangzott, csak civilek, műszaki személyzet és újságírók tartózkodtak az épületben.
Az érintett családokat egyébként 25 éve gyötri az a kérdés is, hogy a légiriadó idején miért nem tettek semmit a dolgozók életének védelme érdekében.
Ez azt jelenti, hogy valakinek itt is szüksége volt az áldozatainkra? Ez azt jelenti, hogy a szeretteinket feláldozták? Ez az, ami bántott minket az elmúlt 25 évben. Mindezekre a kérdésekre még mindig nem kaptuk meg a választ. Az áldozatok még mindig az igazságot keresik
– hangsúlyozta a megemlékezésen az egyik áldozat hozzátartozója.
A családok nevében a meggyilkolt Szinisa Medics testvére azt kérte a hatóságoktól, hogy az egykori tetthelyet, a most emlékhelyként épületet, ahol az RTS dolgozói életüket vesztették, alakítsák emlékközponttá. Több újságírói és szakmai szervezet pedig azt követeli, hogy vonják felelősségre e háborús bűn elkövetőit és végrehajtóit.
