– Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrégiben Észak-Koreába látogatott. Ez is azt bizonyítja, hogy a háború nem csak Ukrajnáról szól?
– Igen, ez már egy globális konfliktus. De sokkal érdekesebb Vlagyimir Putyin útjának szimbolikus időzítése. Minden bizonnyal szem előtt tartották, hogy idén választások lesznek az Egyesült Államokban, illetve hogy idén ünneplik Washingtonban a NATO alapításának 75. évfordulóját. Direkt üzenet volt ez az amerikaiaknak, de Dél-Koreának és Japánnak is. Sőt, megkockáztatom, hogy Kínában sem túl boldogok Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong Un találkozója miatt.
– Kína egyfajta egyensúlyozó politikára törekszik?
– Igen, mert Kínának megvan a maga baja, különösen a koronavírus-járvány óta.
A valódi statisztikákat nem ismerjük, de azért a kínai gazdaság nem úgy teljesít, ahogy tőlük megszokhattuk. Ezért is próbálják szorosabbra fűzni a kapcsolatokat Oroszországgal. Stratégiai helyezkedésükkel egyúttal üzenetet küldenek Washingtonnak. És Pekingben is árgus szemekkel figyelik az amerikai választásokat, mert az eredményeknek rájuk nézve is komoly következményei lesznek. Gondosan mérlegelik a lehetőségeiket.
– És milyen lehetőségei vannak így Európának, amely szívesen üzletel a kínaiakkal, de nem akar az oroszokkal?
– Nehéz kérdés. Európának mint egésznek aligha van erre válasza, inkább az egyes államoknak kell megoldást találnia. Márpedig minden országnak más a viszonya Kínával. Arra azért emlékeztetnék, hogy Kína nem egy demokratikus piacgazdaság, nem olyan nyitott és átlátható. Ezt érdemes észben tartani, mikor üzletel velük az ember.
– Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország?
– Ez a változó geopolitikai környezet, a kínai és az észak-koreai feszültség például arra is lehetőséget teremt, hogy Magyarország elmélyítse kapcsolatait a térséggel, mindenekelőtt Dél-Koreával. Az együttműködés már most is remek, de tovább javítható. Létrejöhetne például egy Budapest–Washington–Szöul-tengely. Magyarország és Dél-Korea egyébként idén ünnepli diplomáciai kapcsolatainak 35. évfordulóját.
