– Az előadásában ön párhuzamot vont Reagan elnök kommunizmus elleni harca és a mai kulturális marxizmus között. Pár napja pedig szóvá tette az X-en, hogy a Washington Post olvasótábora a felére csökkent. Lát egyfajta tendenciát, hogy van egyfajta igény a jobboldali, konzervatív hangok felerősödésére a médiában? Csökkent a woke, a PC kultúra és a gendernarratíva tábora?
– Ennek a problémának több összetevője is van. Évek óta erodálódik az amerikai média fősodrához sorolható lapok és csatornák olvasó-, illetve nézőtábora. Úgy tűnik, a folyamat az utóbbi időben felgyorsult, részben azért is, mert Amerikában a fősodorhoz tartozó számos médium még inkább balra tolódott.
A New York Times, a nagy tévécsatornák hírszerkesztőségei mindig is liberálisak voltak. De most már teljesen a woke lázában égnek, és azon elit egyetemek végzőseit szerződtetik magukhoz, melyek az elmúlt húsz évben kifejezetten balra tolódtak.
Ez pedig már hatással van a szerkesztőségekre is. Az idősebb szerkesztők és riporterek arra panaszkodnak, hogy már nem értik a fiatalokat, akik kicsit „őrültek”. Én előszeretettel csinálok viccet a témából. Példának okáért itt a Washington Post, ahol megjelent egy cikk arról, hogy az emberek mennyire félreértik a macskákat. Így bizony! Nyilván lehet ilyet írni, de a nagy újságoknak nem erről kellene tudósítaniuk. A hírekről kellene beszámolniuk, nem pedig életviteli és egyéb furcsaságokról. Közben persze az internet, hogy is mondjam, demokratizálta a hírszakmát. Tehát kisebb erőbedobással, befektetéssel is be lehet törni a hírközlésbe. Bárki létrehozhat egy weboldalt, ahol lehetnek követői és nézői, így ma több hírforrást találunk, mint valaha.
– Erre Joe Rogan és az általa vezetett podcast is kiváló példa.
– Így van. Egy olyan személy, mint Joe Rogan, nemcsak a sikere miatt fontos, hanem azért is, mert ő képviseli azt, amit én nem hiteles újságírásnak nevezek. Sok újságírónk olyan felsőfokú intézményből érkezik, mint a Columbia Journalism School vagy a Missouri. Általában mindannyian nagyon baloldaliak, és hajlamosak mind ugyanazt gondolni. Aztán megjelenik Joe Rogan, aki a sportmúltjával és a valóságshow-k kapcsán vált híressé, és olyan kérdéseket feszeget, amiket mások nem, illetve olyan vendégeket fogad, akiket sok új műsor nem. És mára már komoly közönsége van.
Tehát megnyílt egy hatalmas piac valami más előtt, ami nem uniformizált, és ami nem felel meg, illetve nem igazodik ahhoz a nagyon szűk látókörhöz, amit a mainstream média gondol a világról.
– Ezt a Covid-világjárványnál láttuk igazán, amikor sokan azt firtatták, vajon mi az, ami működne: a maszk vagy valamilyen kezelés, illetve a vírus tényleg egy kínai laboratóriumból szabadulhatott el? Ezeket a kérdéseket a hírmédia elhallgatta, néha a kormányunk kérésére. De mostanra kiderült, hogy a kétkedőknek szinte mindenben igazuk volt, és szinte az összes „konvencionális bölcsesség” megdőlt. Ezt most már a média is elismeri. A New York Times például egy pár nappal ezelőtti hosszú cikkben töredelmesen bevallja, hogy a vírus tényleg egy olyan laboratóriumból szivároghatott ki, ahol új vírusok előállításával kísérleteztek.
