Nyolcvan éve, 1944. július 20-án kísérelt meg merényletet Adolf Hitler, a náci Harmadik Birodalom vezetője ellen katonák és diplomaták egy csoportja. A Führer csodával határos módon életben maradt, a meghiúsult puccskísérletet véres megtorlás követte – írja az MTVA Sajtóarchívuma.
A második világháborút kirobbantó náci Németország öt év elteltével, 1944 nyarára egyre reménytelenebb helyzetbe került. A keleti fronton a szovjet csapatok megközelítették a német határokat, nyugaton a normandiai partraszállás után a lábukat a szárazföldön megvető angolszász szövetségesek további támadásra készültek. Megkezdődött a német városok bombázása, a Wehrmacht Olaszországban szívós védelemre kényszerült az észak felé nyomuló szövetséges erőkkel szemben. A küszöbön álló vereség cselekvésre ösztönözte azokat, akik minél kedvezőbb feltételekkel akarták befejezni a háborút, de erre csak akkor nyílhatott esélyük, ha eltávolítják a hatalmához megszállottan ragaszkodó, a tárgyalásokat elutasító Hitlert.
A Führer ellen addig negyvennél több merényletet kíséreltek meg, s egyik sem járt sikerrel.
Összeesküvők hálózata
Az összeesküvést főként a katonai vezetés szervezte. Több tábornok (Erwin von Witzleben, Ludwig von Beck, Friedrich Olbricht) már 1938 szeptemberétől terveket szőtt Hitler megbuktatására, csoportjukkal polgári politikusok is tartottak, mint Carl Goerdeler, Lipcse egykori főpolgármestere. Az első háborús évek sikerei, a területi nyereségek azonban egy időre elodázták Hitler eltávolítását. A puccstervek akkor váltak ismét időszerűvé, amikor 1943-ban fordulat következett be a világháború menetében. A hadseregben kiépültek az ellenállás fészkei, amelyekhez szép számmal csatlakoztak fiatalabb tisztek is, mint a régi porosz nemesi családból származó Claus Schenk von Stauffenberg ezredes.
Az összeesküvők több ízben próbálkoztak – sikertelenül – a Führer meggyilkolásával, 1943 során pedig kidolgozták egy széles körű összeesküvés, az úgynevezett Valkűr-hadművelet tervét. Legfőbb céljuk Hitler és a rendszer legfőbb vezetőinek likvidálása, az SS és a Gestapo semlegesítése, a hatalom megragadása volt, hogy béketárgyalásokat kezdjenek. A puccsisták terveit támogatta Günther von Kluge, a nyugati front parancsnoka és Erwin Rommel tábornok, az „afrikai hős” is – a Valkűr sikere esetén nekik kellett volna fegyverszünetet kötniük a szövetségesekkel. Stauffenberget 1943 októberében átvezényelték a tartalékhadsereghez, amelynek parancsnoka, Friedrich Fromm tudott az összeesküvésről, de kivárt. A tartalékhadsereg lett a felkelés fő bázisa, Stauffenberg pedig Fromm törzsfőnökeként a jelentéstételek során hetente találkozhatott Hitlerrel.
