
Egy másik túlélő, Vaszil pedig kifejtette, hogy nem érzi magát árulónak.
A háború óta csak éltem tovább, és bíztam a szerencsémben. Végül is a mozgósítás egyfajta rulett. Eddig körülbelül egymillió embert soroztak be a hadseregbe, beleértve az önkénteseket is
– emelte ki. Hozzátette, hogy amíg a kormány tavaly év végén meg nem szigorította a mozgósítási intézkedéseket, nem volt nagy probléma. Most azonban a toborzótisztek szó szerint az utcán, a forgalomban és az ellenőrzőpontokon vadásznak az emberekre, ezért a lehető legkevesebb alkalommal merészkedik nyilvános helyre.
Andrij, aki hatezer eurót fizetett a szabadságáért és életéért cserébe arról beszélt a Focusnak, hogy a hazájában gyávának és hazaárulónak tarthatják, de mások véleménye nem sokat számít neki.
Azt hiszem, jobb élő háborús ellenállónak lenni, mint halott hősnek. És úgy gondolom, hogy sokan azok közül, akik elítélnek, valójában irigyek rám. Én élvezem a szabad ember életét, míg mások rettegve várják nap mint nap, hogy behívják a frontra. Én bátrabb voltam náluk azzal, hogy elmenekültem. Kockázatos volt, de megtettem – főleg a feleségem és a gyerekeim miatt. A háború előtt Lengyelországba menekültek, és ott vártak rám
– mondta, majd hozzátette, hogy a családja fontosabb volt számára, mint egy ország védelme.
Nem akartam ágyútöltelékké válni. És miért kellene a két gyermekemnek apa nélkül felnőnie? Csak azért, mert nekem csak két gyerekem van? A háromgyermekes apáknak joguk van külföldre menni és a családjukkal élni. Nem látom ebben a logikát
– nyilatkozta a dezertőr.
Eközben a kárpátaljai Kárpáti Igaz Szó arról ír, hogy egészen döbbenetes mértékű korrupció övezi a mozgósítást, derül ki egy Zelenszkij-párti politikus minapi megszólalásából.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!